Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai

53 Tengeri pikocianobaktériumok Erdély sós tavaiban Mentes Anikó1, Keresztes Zsolt Gyula2’3’4, Hegyi Anna1, Márialigeti Károly1, Máthé István5, Somogyi Boglárka3, Vörös Lajos3, Felföldi Tamás1 'ELTE Mikrobiológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c. ( tamas.felfoldi@gmail.com ) 2BBTE Kísérleti Biológiai Tanszék, Ro-400084 Kolozsvár, Kogálniceanu utca 1. 3MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebeisberg Kuno utca 3. 4Edutus Főiskola, Műszaki Intézet; 2800 Tatabánya, Stúdium tér 1. 5EMTE Biomérnöki Tanszék, Ro-530104 Csíkszereda, Szabadság tér 1. Kivonat: A nyílt tengeri és óceáni ökoszisztémákban zajló elsődleges termelés jelentős részét (akár 80%-át is) a Prochlorococcus és Synecho­coccus pikocianobaktérium nemzetségek tagjai végzik. A globális szinten jelentős Synechococcusok fő filogenetikai csoportjai (klá- dok) sok esetben eltérő élőhely-preferenciával jellemezhetőek. A Synechococcusok fellelhetőek kontinentális vizekben is, ezek azon­ban jellemzően a tengerekben és óceánokban előforduló csoportoktól filogenetikailag teljesen elkülönülő kládokba sorolhatók. E kis­méretű cianobaktériumok csoportjainak azonosítása molekuláris biológiai módszerekkel történik a megkülönböztető morfológiai bé­lyegek limitáltsága miatt. Kutatásunk során három erdélyi sós tó, a tordai Tarzan-tó, a désaknai Cabdic-tó és a szovátai Medve-tó vízmintáit vizsgáltuk a pikocianobaktérium közösség összetételének részletesebb megismerése céljából a riboszómális RNS operon nem kódoló szakaszának (ITS) és a 16S rRNS gén összehasonlító bázissorrend elemzésével. Kimutattuk, hogy mindhárom tó plank- tonikus Synechococcus közösségét főként tengeri és óceáni környezetekből leírt filotípusok alkották. Ezért valószínűsíthető, hogy Er­dély sós tavainak jelentős részében nem a kontinentális vizekben általánosan előforduló pikocianobaktérium csoportok dominálnak. Kulcsszavak: sós tavak, Erdély, pikocianobaktériumok, Synechococcus nemzetség, 16S riboszómális RNS gén, ITS­Bevezetés A szabadon élő Synechococcus pikocianobaktériumok a nyílt tengerek és óceánok legtöbb régiójában jelen van­nak (Rocap és mtsai, 2002; Zwirglmaier és mtsai, 2008). A Synechococcusok és közeli rokonai a Prochlorococcu- .sok az ezekben az ökoszisztémákban történő elsődleges termelés meghatározó részéért felelősek, így a szén-cik­lusban való részvételük globális fontossága miatt a kuta­tók egyre nagyobb érdeklődést mutatnak irántuk (Fuller és mtsai, 2003; Ahlgren és Rocap, 2012). A Synechococcusok ökológiailag és filogenetikailag is diverzek. Előfordulnak kontinentális édes- és sós vizek­ben is, azonban ezeket az óceáni és tengeri társaiktól el­térő filogenetikai csoportokba sorolják (Rocap és mtsai, 2002; Crosbie és mtsai, 2003; Felföldi és mtsai, 2009 és 2011). E kisméretű cianobaktériumok faji szintű meghatáro­zása körülményes (Castenholz és Norris, 2005). A mor­fológiai bélyegek elemzése nem elegendő az alacso­nyabb rendszertani kategóriák definiálásához, ezért egy­re inkább előtérbe kerülnek a molekuláris biológiai mód­szerekkel végzett filogenetikai elemzések. A pikociano­baktériumok faji szintű csoportjainak megalkotása sok­szor azért sem lehetséges, mivel nagyon nehéz tiszta te­nyészetüket létrehozni. Emiatt az elkülönülő, monofileti- kus leszármazási vonalakat különböző kóddal ellátott filogenetikai csoportokként, ún. kládokként jelölik (Cas­tenholz és Norris, 2005). A helyzetet tovább bonyolítja, hogy kevés adat áll rendelkezésünkre, továbbá egy-egy molekuláris biológiai vizsgálat nem mindig azonos DNS szakasz elemzése alapján történik (Ahlgren és Rocap, 2012). A vizsgálatunk tárgyát három erdélyi sós tó, a tordai Tarzan-tó, a désaknai Cabdic-tó és a szovátai Medve-tó vízmintáinak molekuláris elemezése képezte a planktoni- kus pikocianobaktérium közösség összetételének részle­tesebb megismerése céljából. A korábbi mikroszkópos vizsgálatok eredményei ugyanis azt mutatták, hogy a nagy sókoncentráció ellenére ezek a szervezetek különö­sen nagy számban fordulhatnak elő az Erdélyi-medence sós tavaiban (Keresztes, 2012). 16S-1247f 340 23S-16U8r 16S rRNS ITS-1 23 S rRNS 1TS-2 5S rRNS OXY-107Í OXY-1313r 1. ábra. A Synechococcusok riboszómális RNS operonjának szerkezete. A nyilak a PCR és szekvenálás során használt pri­merek hozzávetőleges pozícióját jelölik. Az ábra nem méret­arányos. Anyag és módszer A mintavétel körülményeit, valamint a minták fiziko- kémiai paramétereinek meghatározását és a fitoplankton vizsgálatok módját már korábbi munkák során közöltük (7. táblázat; Hegyi és mtsai, 2012; Keresztes és mtsai, 2012). A vízmintákból a közösségi DNS-t az UltraClean Water DNA Isolation Kit (MoBio Laboratories) segítsé­gével vontuk ki. A 16S rRNS gént és az ITS-1 régiót (7. ábra) PCR segítségével, az OXY-107f és OXY-1313r (Fuller és mtsai, 2003) illetve a 16S-1247f és 23S-1609r primereket (Rocap és mtsai, 2002) alkalmazva szaporí­tottuk fel. A klónozást és a bázissorrend elemzéseket megelőzően a PCR termékeket EZ-10 Spin Column PCR Product Purification Kit (Bio Basic) segítségével tisztí­tottuk meg. A klónkönyvtár készítést a kék-fehér szelek­ción alapuló pGEM-T és pGEM-T Easy Vektor System- mel (Promega) végeztük el a gyártó utasításait követve. A kiónok csoportosítása esetében a DNS amplifikációja két lépésben, először Ml3 primerpárral (Sambrook és Russell, 2001), majd a klónozás előtt használt primerek­kel történt. Az így kapott DNS ffagmentekkel restrikciós emésztést végeztünk, amely során Alul és Hin6l (Fer- mentas) endonukleázok felhasználásával a DNS-t 3 órán 7. táblázat A vizsgált minták főbb jellemzői Tó neve (kiónok jele) Mintavétel ideje Mintavételi mélység (m) NaCl í%) PH T (°C) DO (mg/L) Chl (Pg/L) PC AB PEU AB (104 sejt/mL) (104 sejt/mL) Medve-tó • 2010.04.30. 2,0 6,8 7,9 26,8 2,8 17,2 113,8 0 Cabdic-tó 0 2010.07.22. 0,1 5,5 8,9 28,2 10,5 104,0 730,2 0 Tarzan-tó • 2011.02.08. 2,5 3,4 7,3 8,2 2,1 9,0 44,1 5,4 Rövidítések: T - hőmérséklet, DO - oldott O2 tartalom, Chl - klorofill-a koncentráció, PC AB - pikocianobaktérium abundancia, PEU AB - pikoeukarióta alga abundancia

Next

/
Oldalképek
Tartalom