Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai

37 diverzitás értéke átlagosan 2,2 ± 0,7; az egyenletesség 0,6 ± 0,2 volt. A diverzitás változása a tavak hidrológiai ciklusát jól mutatta: a feltöltődés szakasza alatt maga­sabb, míg a kiszáradás időszakában alacsonyabb értéke­ket kaptunk (1. ábra) A tó vizének átlagos pH-értéke 9,31 ± 0,23 volt, veze­tőképességének átlagos értéke pedig 4081,38 pS cm'1. A Bába-székben a Nitzschia supralitorea volt a leggyako­ribb faj. A tó 8 darab bevonatmintája közül ötben (tava­szi és téli minták) ennek volt legmagasabb a relatív gya­korisága (>30 %). Ezen fajon kívül még a Surirella hoef- leri (ősszel, 32,67 %), Craticula halophila (tavasszal, 31,91 %) és Halamphora veneta (nyáron, 30,65 %) vol­tak nagy számban megtalálhatóak (7. fotótábla). A Bo- gárzóban több, összesen 34 fajt azonosítottunk (3. táblá­zat). Mintáinak faj száma 8 és 21 között változott (átlagos fajszám: 15 ± 7). A Shannon-Weaver diverzitás értéke átlagosan 2,2 ± 0,6; az egyenletesség 0,6 ± 0,1 volt. Vi­zének átlagos pH-értéke 9,63 ± 0,53 volt, vezetőképessé­gének átlagos értéke pedig 10163,67 pS cm'1. A tó 11 mintájából a Nitzschia supralitorea csak háromban (szin­tén télen és tavasszal) volt uralkodó (>50 %). Sokkal na­gyobb változatosság mutatkozott a gyakori fajok tekinte­tében: a Nitzschia palea (nyáron és késő ősszel, >50 %), Nitzschia liebetruthii (nyáron, 32,5 %), Halamphora ve­neta (késő tavasszal, 26 %), Navicula wiesneri (ősszel, > 24 %), Surirella brebissonii (tavasszal, 43,33 %), és Cte- nophora pulchella (nyár végén, 26,67 %) voltak tömege­sek (5. ábra). Ezen fajok dominanciája jól mutatja a két tó magas trofitását és sótartalmát (Lange-Bertalot, 2013). Annak ellenére, hogy a N. supralitorea pEl optimuma a szakirodalmak szerint a semlegeshez közeli tartomány­ban van (Lange-Bertalot, 2013), mindkét erősen alkali- kus tóban magas dominanciát mutatott, így relatív gya­koriságának szezonális változását diagramon (2. ábra) is ábrázoltuk. Az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a faj a magas HC03' és Cl' ion tartalomhoz specializá­lódik (Stenger-Kovács et al., 2014). Mínm ételi időpontok 2. ábra: A Nitzschia supralitorea relatív gyakoriságának szezonális változásaChrysophyceae ciszták A Bába-székben a Chrysophyceae ciszták száma 3 és 18 között változott (átlagos cisztaszám: 7 ± 5), a ciszta- diatóma arány 0,04 ± 0,02 volt. A Bogárzóban a ciszták száma 2 és 25 között változott (átlagos cisztaszám: 13 ± 8), a ciszta-diatóma arány 0,07 ± 0,04 volt. A kovaalgák és ciszták aránya a trofitás becslésére széles körben elfo­gadott módszer (Smol, 1985). Minél magasabb a ciszták aránya, annál inkább oligotróf a tó. Eutróf, sekély tavak­ban jóval alárendeltebb a Chrysophyceae algák szerepe, ahogy azt eredményeink is mutatják (2. fotótábla). 1 2 3 4 5 6 1. fotótábla: A leggyakrabban előforduló fajok 1 - Nitzschia supralitorea 2 - Navicula wiesneri 3 - Nitzschia palea 4 - Craticula halophila 5 - Ctenophora pulchella 6 - Surirella hoefleri; 7 - Halamphora veneta 8 - Surirella brebissonii 2. fotó2. fotótábla: A tavakban talált különböző morfológiájú ciszták Köszönetnyilvánítás A kutatást az OTKA K81599 és a TÁMOP-4.2.2.A 11/1/KONV2012-0064 támogatta. Irodalom Adam, D. P.; Mahood, A. D. (1981): Chrysophyte cysts as potential envi­ronmental indicators. Geological Society of America Bulletin 92. p. 839-844. Birks, H. J. B. (1995): Quantitative paleoenvironmental reconstructions. Statistical Modelling of Quaternary Science Data. - Maddy, D.; Brew, J. S. (eds.), Cambridge, Quaternary Research Association, p. 161-254. [CEN] Comité Européen de Normalisation (2003): Water quality - guidan­ce standard for the routine sampling and pretreatment of benthic dia­toms from rivers. EN 13946:2003, Geneva, p. 14. Charles, D. F.; Smol, J. P. (1994): Long-term chemical changes in lakes: quantitative inferences from biotic remains in the sediment record. - Baker, L. (ed.), Environmental Chemistry of Lakes and Reservoirs. Washington, DC: American Chemical Society, p. 3-31. Cronberg, G. (1986a): Chrysophyte cysts and scales in lake sediments: a re­view. - Kristiansen, J.; Andersen, R. A. (eds.), Chrysophytes: aspects and problems. Cambridge University Press, New York. p. 281-315. Cronberg, G. (1986b): Blue-green algae, green algae and chrysophyceae in sediments. Berglund, B. E. (ed.), Handbook of Holocene Palaeoecolo- gy and Palaeohydrology. John Wiley & Sons, New York. p. 527-526. DeNicola, D. M. (1986): The representation of living diatom communities in deep-water sedimentary diatom assemblages in two Maine (U.S.A.) lakes. - Smol, J. P.; Battarbee, R. W.; Davis, R. B.; Meriläinen, J. (eds.), Diatoms and Lake Acidity. Dr. W. Junk, Dordrecht, The Nether­lands. p. 73-85.

Next

/
Oldalképek
Tartalom