Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 4. szám - Rátky István: Módszer az árvízi szükségtározók térfogatának és vízkivételének hidraulikai méretezéséhez
40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 4. SZ. mint a kettőjük kapcsolatát leíró nempermanens számítás helyett egyszerű algebrai összefüggés alapján számítottuk a jellemzőket {.Q,,max=Qmax-QH=m, VIf.ény = Z(Qr őtf=803)i'ZlO- Fentiek ellenére, ha valaki az eredményekből a Ci- gánd-Tiszakarádi tározó méreteit akarja ellenőrizni, ne felejtse: a kiinduláshoz használt nyers adatok pontatlanságát, a származtatott adatoknál alkalmazott közelítéseket, a Q,max és Vigény meghatározásának egyszerűsített módját valamint, hogy a megvalósult vízbevezető műtárgy és a záhonyi vízmérce közötti távolság 30 fkm.- Általában a tározó térfogatát, Vmax-ot adottnak kell tekinteni, most ha ezt 94 106m’-nek tételezzük fel, (mint, ahogy az a megvalósult Cigánd-Tiszakarádi tározónál van) gyakorlatilag nem jelent korlátozást a becsült Qlmax érték tekintetében.- A bemutatott módszer általános, bármely magányos szükségtározó esetén alkalmazható sőt, mint említettük tározó-rendszer esetén is (a megfelelő határfeltételek figyelembe vételével): egyszerre több tározó tervezéséhez, vagy meglévő tározó (tározórendszer) új tározóval való bővítése esetén a tározók egymásra hatása csak NSM-e 1 vehető figyelembe.- (Q_H850)N-(Q_H870)N Röviden szóluk a szükségtározó térfogatának és a víz- kivételi-műve maximális kapacitásának hidrológiai alapon történő méretezési módszeréről. A hidrológiai módszer lényegét - Szigyártó (2015) tanulmánya alapján - csak olyan mélységig említjük, hogy a két módszer előnyeinek és hátrányainak összehasonlítása érthető legyen. 5.7. Hidrológiai módszer A hidrológiai módszer a tározótérfogatot és a vízkivétel kapacitását egyforma elvi, valószínűségi alapokon határozza meg. A múlt adataiból számítható a Vigény és a Qi.max változók H,<Hma ’tartott számítási segédszint’-ek- re jellemző eddig előfordult értékei. Ezek meghatározása nem nem-permanens alapon, hanem a vízkivétel szelvényében észlelt (vagy oda transzponált) 7/(t) és 0(f) ismeretében, a már említett közelítő módon számíthatók. A legalább 10 darab H, szinthez tartozó Vigény és Qlmax értékekre, mint valószínűségi változókra eloszlásfüggvények illeszthetők. Az eloszlásfüggvények paramétereinek 77, szinttől való változása - logikai és elméleti meggondolások alapján - előre várható függvény-jelleget követ. A paraméter értékekre illeszkedő függvénykapcsolat segítségével — extrapolálással — meghatározható a méretezendő V és Q,j„ax változók eloszlásinak az üzemi tartott szintre (Hma szintre) vonatkozó paraméter értékei. A paraméterek segítségével a tartott szint feletti tartományra vonatkozó feltételes eloszlások állíthatók elő. Ezekből —*■ -(Q_H890)N 4. ábra. ’Normál’ típusú generált 77(7) és Q(t) idősorok meghatározhatók a keresett feltétel nélküli valószínűségek; melyek azt mutatják meg, hogy az évek hány százalékában jelentkezik a vizsgált esemény. Egy mondatban összefoglalva', az eddig előfordult árhullámokból 77, < Hma szintekhez számítható Vigény és Qtjrtax változók alapján, azok eloszlásfüggvényei paraméterinek becsült értékeit felhasználva előállítható egy-egy olyan eloszlás- függvény, melyből meg lehet határozni, K-re vonatkozóan [Idézve dr. Szigyártó (2015) tanulmányából]: „ ... a tározónak azt a (mérnöki gyakorlatban 1 %-osnak nevezett) térfogatát, amely kiépítésével elérhető, hogy a tározó üzemeltetésekor az 1997. évi mértékadó árvízszintnek megfelelő 803 cm-es vízszintet tartva a nagyvíz ezt ismétm l%o-os valószínűséggel haladja meg. ” És Q,,max-ra vonatkozóan: „... hogy mekkora a Q, vízszállító-képesség ugyancsak 1 %-os valószínűségű értéke.” Ezek mellett lehetőség van annak kiszámítására is, hogy ha nem áll rendelkezésre a szükséges térfogat vagy a szükségesnél kisebb a vízkivétel kapacitása, úgy a tartott szintet a vízállás mekkora valószínűségnél haladja meg. A módszer részletes, példával illusztrált leírása dr. Szigyártó Zoltán (2015) tanulmányában megtalálható.