Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 4. szám - Szigyártó Zoltán: A Tisza nagyvízi vízjárása a múlt század elejétől napjainkig

26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. EVF. 4. sz.. szakemberei közül nem egyet munkakörükből eltávolí­tottak, s az egész országban olyan állapotokat teremtet­tek, amelyek között az értelmiség tagjainak igazán nem volt célszerű a felmerült hiányosságokról szót ejteni. E- mellett a politika szempontok követése a hullámterek hasznosításában, karbantartásában jelentős szerepet ját­szó mezőgazdaságot is teljesen szétzilálta. így nem cso­da, hogy a hullámterek korábbi karbantartása megszűnt, s ott a jó vízháztartási adottságok által is elősegítve meg­indult a fás növényzet fokozódó gyorsaságú növekedése. A politikai viszonyok bizonyos mértékű változása pedig csak 1956. után jó néhány évvel következett be. Akkorra azonban a háború előtti idők már túl messze voltak. Az 1945. előtt szolgálatban levők közül már igen sokan nyugdíjba vonultak. így kellő tapasztalat híján az akkori szakember gárda az árvízi medrek 1945. előtt szokásos karbantartásának elmaradásával járó következményekkel számolni nem tudott. Ezt mutatja különben az is, hogy az 1960- as évek jelentős árhullámainak a levonulását köve­tően (saját magunkat is beleszámítva) mindenki csupán a véletlennek tulajdonította a rendkívül magas nagy vizek sorozatos, egymás utáni jelentkezését. így e téren válto­zást az elkövetkező évek sem hozhattak, s ahhoz még to­vábbi 30 évnek kellett eltelnie, hogy a gyakorlati tapasz­talatokkal rendelkező szakemberek (mint már arról szó volt) a mind veszélyesebbé váló helyzetre felfigyeljenek, s erre a vízügyi főhatóság figyelmét fel is hívják... A vízjárásban 1962-től bekövetkezett változások Arra már az előzőekben rámutattunk, hogy 1962-től a Tisza nagyvízi vízjárása számottevően megváltozott. En­nek részleteiről ad aztán átfogó képet 7. ábra, amellyel kapcsolatban a következőkre kell kitérni: Kezdjük azzal, hogy a vízjárás változását nyilván a leOgcélravezetőbb a rá jellemző adatok - vagyis az 1901­1961- ig és az 1962-2014-ig tartó két időszakra meghatá­rozottjellemző értékek - különbségével bemutatni. E vo­natkozásban aztán a következőket kell megemlíteni: Ma már tradíciónak tekinthető, hogy nagyvízi vízjárásról be­szélve a vizsgált időszak legnagyobb vízállása mindig az érdeklődés homlokterében áll. Tehát ezért mutatja be ez az ábra is ezek változásának a mértékét. Ettől eltekintve a vizsgált időszakok nagy vízi vízjárását az adott esetben a legcélravezetőbb négy adattal jellemezni:- a vizsgált időszak nagyvizeinek a középértékével la­mely körül a nagyvízi adatok ingadoznak),- a nagyvizek adott időszakra jellemző szórásával (amely a nagy vizek ingadozásának a mértékéről tájékoztat),- a nagyvizek 1 %-os valószínűségű értékével (amely­nek a magassági helyzete az 1970-es évek óta az árvízi biz­tonság mértékéről tájékoztat), s végül- a töltés meghágásának a valószínűségével (amely az ár­védekezés megszervezéséhez ad fontos támpontot). Ami most már e jellemző adatok különbségének a folyó menti változását illeti, ez a következőkben foglalható össze: A vizsgált öt jellemző adat különbsége az állomások döntő többségénél (érthető módon) egymással nagyjából összhangban változott. így az 1 %-os valószínűségű nagyvizek különbsége ott nagy, ahol vagy az állomásra vonatkozó középérték, vagy a szórás, vagy mindkettő különbsége nagy értéket vesz fel, továbbá ugyanezeken az állomásokon nő meg jelentősen a töltés meghágásá­nak a valószínűsége és a vizsgált két időszakra vonatko­zó maximális nagyvizek közötti különbség is. A változások jelleg szempontjából egészen másként viselkedik a Kiskörei-tározó alatti és az a feletti szakasz. A Kiskörei-tározótól délre különösen nagyok a változá­sok közvetlenül a tározó alatt, melyek aztán a déli or­szághatár felé haladva egyre kisebbekké válnak. A táro­zó felett a változások a tározó alatti változásokhoz viszo­nyítva számottevően kisebbek, ezek a különbségek pedig a tározótól felfelé haladva Záhonyig csökkenő, majd kis­sé emelkedő tendenciát mutatnak. Ez alkalommal is, külön is szólni kell a tározó alatti, mintegy 70-80 km-es szakaszról, ahol az ottani három vízrajzi állomás (Szolnok, Tiszabő és Kisköre-alsó) ese­tében az 1 %-os nagyvíz növekedése csaknem elérte a 200 cm-t, és az e szempontból legveszélyesebb időszak­ban a töltés meghágásának a valószínűsége is csaknem 20 %-kal növekedett. Végül szólni kell a Szamos torko­lata alatti Vásárosnamény állomásról is, ahol amellett, hogy az 1%-os nagy víz növekedésének a nagysága is számottevő, csaknem 100 cm, még az e szempontból ve­szélyes időszakban a töltéskorona meghágás valószínű­ségének a növekedése is több mint 20 %. Végül meg kell emlékezni arról is, hogy az 1 %-os ár­vízszint növekedése a Tisza mentén levő állomások több mint 70 %-ánál meghaladta az 50 cm-t. A Tisza mai vízjárása Már a vízjárásban bekövetkezett változásokat bemuta­tó 7. ábra is enged következtetni arra, hogy a Tisza men­tén az 1962-től bekövetkezett változások eredményeként előállt mai vízjárás a folyó egyes szakaszain rendkívül veszélyes helyzeteket idézhet elő. E helyekre kíván aztán újból rámutatni a 8. ábra, amely a mai töltéskorona magasságához viszonyítva állomásonként bemutatja- az 1970-es években előirányzott koronaszint magasságot,- az 1970-es években rögzített, s ehhez mérten csak kisebb változásokat mutató 1997. évi MASZX-1,- a legújabb, 2014. évi MASZ-1,- az 1 %-os árvízszintet,- az LNV1 2 értékét,- továbbá a töltés meghágásának az árvízveszély szempontjából legkedvezőtlenebb időszakra vonatkozó, s a 3. táblázatban már szereplő valószínűségét. Ezekre az adatokra támaszkodva a Tisza mentén a mai vízjárás a következők szerint jellemezhető:- Annak ellenére, hogy a töltések magasságát a veszé­lyesnek ítélt helyeken időközben jelentősen megemelték, ezek az 1970-es években előirányzott fejlesztések nem egy veszélyes helyen még nem fejeződtek be. így látha­tó, hogy az előirányzott koronaszint a Kiskörei-tározó a- latti szakaszon mára már csak Szolnoknál és Tiszaugnál van még mindég a mai koronaszint felett. A Kiskörei-tá­rozó felett pedig ugyancsak két vízmérce-állomásnál, Tokajnál és Vásárosnaménynál van még szükség a töltés megmagasításához annak érdekében, hogy az legalább az 1970-es években előirányzott töltésmagasságnak megfeleljen. 1 mértékadó árvízszint 2 az 1962-2014. évek legnagyobb NV értéke

Next

/
Oldalképek
Tartalom