Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 4. szám - Elhunyt Göncz Árpád (1922-2015)
2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95, ÉVF. 4. SZ. na, ha tudomásul venné az ország közvéleménye, hogy a vízimérnök és a vizes szakma nem bűnözőkből és nem maffiából áll. Én nem kívánok senkit védeni, aki ezért, vagy azért támogatott egy politikai döntést, de meg akarom védeni azokat a mérnököket, akik legjobb szakmai tudásuk szerint, a legjobb műszaki felkészültséggel — és ez a műszaki felkészültség nemcsak európai, hanem világszintű, mert a magyar vizes szakma világszintű — próbáltak létrehozni egy létesítményt, amelynek a műszaki paramétereivel szemben aligha lehet bármiféle támadást intézni. Más kérdés, hogy egy húsz évvel ezelőtt készült terv nem vehetett figyelembe olyan ökológiai szempontokat, amelyeket azóta ismertünk meg. Vásárhelyi Pál és az utána következők sem tudták, a- mikor az öntözőrendszert tervezték, hogy a csurgalékvizet nem lehet visszatáplálni a tápcsatornába. Most már tudjuk, és megtanultuk a magunk kárán, hogy a természet a maga dinamikus egyensúlyát valami módon fenntartja. Ezzel számolnunk kell. Én nagyon szeretném, ha mindez az egész ország színe előtt hangzanék el, mert most már talán három-négy évre visszamenőleg ez a szakma mást, mint elítélést nem kapott. Ez a szakma pedig minden tiszteletet megérdemel, mert például az ország területének több mint húsz százaléka ki van téve árvízveszélynek, és Alföldünk árvízveszélyes területnek minősíthető egészében. Ha e területeket nem viszi el a víz, az az Önök érdeme; ennek a szakmának az érdeme. Hozzáteszem, nemcsak a gyakorló mérnököké, hanem a tervezőké, és nemcsak a tervezőké, hanem a kutatóké, mert Magyarországon a vízügyi kutatás és a tervezés is rendkívül magas színvonalú, és meggyőződésem, hogy a jövőben ez még emelkedni fog. Ezzel a véleményemmel nem állok egyedül. Teljesen hivatalos állásfoglalás, amit most teszek, mint a Magyar Köztársaság választott köztársasági elnöke. Nem csupán a magam nevében, hanem — merem állítani — Magyarország népe nevében, amely a vízügyi szakma munkája és becsülete nélkül egyszerűen nem tud létezni, és nem tudja megtermelni a mező- gazdaságában a holnapi kenyerünket. Kérem, hogy ezt a köszönetét és elismerést vegyék tőlem a magyar nép nevében tudomásul. Külön öröm, hogy mellettem ül a szakminiszter, akinek — meggyőződésem — ugyanaz a véleménye, mint az enyém. És szentül meg vagyok győződve arról, hogy Önök szakmailag és emberileg meg fogják kapni azt a védelmet és azt az elismerést, ami nélkül dolgozni nem lehet. Ha az ember nem látja munkájának a megbecsülését, akkor nem szívesen dolgozik, mert a munka nem csak fizetés kérdése. A munka ennél sokkal több. Pontosan ez volt az, a- miért örömmel fogadtam el a meghívásukat és pillanatig sem haboztam eljönni. Nevetséges volna, ha én most itt biztatnám Önöket helytállásra, szakmai helytállásra vagy egyébre. Az elmúlt 130-140 év, mióta keletkezőben volt és utána teljesen létrejött ez a szakmai közösség, bőséges bizonyítéka annak, hogy Önök nem szorulnak biztatásra, hanem Önökről kell mintát vennie minden szakmai közösségnek Magyarországon, amelyik az ország javát és az ország érdekét akkor is figyelembe veszi, hogyha ez áldozatot kíván tőle. Mint ahogy Önöktől az elmúlt időben morális áldozatot, és valószínűleg, létbizonytalansággal járó áldozatot is követelt. Ha megengedik, ezzel befejezem. Üdvözlöm Önöket és kívánok nagyon hasznos, magas színvonalú és értékes tanácskozást. Köszönöm a figyelmüket!" Dr. Juhász József, a MHT elnöke: Elnök Úr! Szakmai közösségünk nevében köszönjük meg átgondolt szavait, s merjük remélni: nem csak a Hidrológiai Közlöny szűkebb olvasó-tábora értesül azokról. (Forrás: Hidrológiai Közlöny 1990. (70. évfolyam) - 6. szám)
