Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Szentgyörgyi Zsuzsa: Megemlékezés: Dr. Kapolyi László (1932-2014). Búcsú egy tudós iparpolitikustól
Dr. Kapolyi László Budapest. 1932. július 7. - Budapest, 2014. november 28. Búcsú egy tudós iparpolitikustól „A rossz, mit ember tesz, túléli őt; A jó gyakorta sírba száll vele.” Antonius szavai mélyen érvényesek a most eltávozott Kapolyi Lászlóra, hiszen a gyéren megjelent nekrológok főként hibáit, tévedéseit emlegetik. Nagy emberek gyakori sorsa ez. Igaztalanul, mert egy kiváló mérnök, nagy formátumú, előre tekintő iparpolitikus, a rendszerszemléletnek, az összefüggések feltárásának, az energetikának kiemelkedő alakja távozott közülünk. Életének tévedése volt azonban, hogy belegázolt a napi politika mocsarába, amely leszívta, lehúzta őt. Egykori közeli munkatársaként emlékeim szándékkal távol maradnak politikai tevékenységétől. Jobb lett volna, ha nem keveredett volna az álságos kamarilla tevékenységeknek, a „ki kivel áll össze” belterjességét igénylő szereplőknek a világába. Nem tett jót a politika a megítélésének, mert elhomályosítja, hogy vele egy kimagasló személyiség távozott. Tudását felismerték ugyan, ki is nevezték miniszternek 1983-ban alkalmatlan elődje után, de a legmagasabb pártkörökben nem kedvelték. „Túlképzett” rótta föl neki Kádár János, „tudóskának” jellemezte Benke Valéria. Grósz Károly, amint hatalomra került, szinte az első napon felmentette a miniszterségből, ám a paksi erőművel kapcsolatos kormánybiztosságból elfelejtették felmenteni. így szerencsére még egy évig hivatalban maradhatott és — ismét seregnyi, önkéntesen vállalkozó szakembert maga köré gyűjtve - folytathatta stratégiai elképzeléseinek, elsősorban a bányászattól az energiatermelésig és elosztásig ívelő kombinatív energetikai rendszernek a kibontását. Mert elsősorban elkötelezett iparpolitikus volt. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy felismerte, a magyar i- part meg kell újítani, versenyképessé kell tenni, ezért a vezényletével már a nyolcvanas évek vége felé elkezdtünk kidolgozni egy ipari szerkezetváltási stratégiát. Rendkívül fontosnak tartotta a megújulást, az innovációt. Létrehozott például a minisztériumban egy Tudomány- politikai Tanácsot, amelyben vezető vállalati emberek, e- gyetemi professzorok, kutató tudósok kaptak helyet. Kapolyi napi államigazgatási teendői közepette tudományos munkát is végzett. Fiatalon, szinte egyszerre szerzett két egyetemi doktorátust, mérnökit és közgazdaságit, majd végigjárva a tudományos címek létrafokait, akadémikusi rangot ért el. Jelentős szerepet vállalt a Római Klub munkájában, támogatta a laxenburgi nemzetközi tudományos intézetet. Tudományos gondolkodásmódjának köszönhette vagyonát. Pedig igencsak mélyről indult, hiszen még a Né- meth-kormány alatt, szinte pillanatszerűen kirakták az állásából, a rendszerváltás után pedig az első egy-két évben, amíg a vállalkozása meghozta gyümölcseit, igen nehezen éltek. Az egykor nagyvonalúan támogatott tudományos kutatóintézetek vezetői félrenéztek, amikor jelentkezett náluk, egyetlen kivétellel. Szabó Ferenc akadémikus, a KFKI akkori főigazgatója segített, amikor kutató professzorként odavette — fizetés nélkül, mert arról Kapolyi lemondott. Holott akadémikusként tulajdonképpen járt neki ilyen állás. Bizony egy-két évig felesége, a gyönyörű és okos Zsuzsa asszony munkája tartotta őket a felszínen. Mert Kapolyi sokat adott, de keveset fogadott el, lakását is maga vette, soha nem kért állami lakást. Érzékeny szociális gondolkodását jól bizonyítja, hogy amikor 1976-ban kinevezték miniszter-helyettesnek, úgy vélte, nem lenne etikus megtartania a számos szabadalma után járó díjakat, ezért alapítványt hozott létre a Miskolci Nehézipari Egyetemen, amiből tehetséges hallgatók kaptak ösztöndíjat. Ebben is bőven megelőzte a korát. Szociális, humanista gondolkodásmódja sok másban is megnyilvánult — nyilvánvalóan ez vitte a politikai mozgalomba, a magyarországi szociáldemokrata párt megújításának törekvésébe is. Egy jellemző történet dereng föl bennem. Szokása volt, hogy közeli munkatársait egy-egy fontos téma megbeszélésére kora reggelre hívta be (ő maga igazi munkamániás volt). Engem is bekéretett egy reggeli hétórás megbeszélésre. Ott voltam egykét perccel előtte. - Kérsz egy kávét? Mert várni kell néhány percet, egy tatabányai régi munkatársnője van benn- invitált a titkárnő. - Biztosan valami szépasszony van benn, morfondíroztam. Bizony tíz perccel is elmúlt hét óra, amikor kijött a vendég — egy korán megöregedett, félig fogatlan asszony. - Elnézést, kissé elhúzódott a beszélgetés, mentegetőzött Kapolyi. Kati néni kézbesítő volt nálunk, most nyugdíjba készül, és valami gubanc van az ügyében, ebben kért tőlem segítséget. - És segít?- kérdeztem. - Az csak természetes - válaszolt a miniszter. Hatalmas volt a kapcsolati hálója. Vállalkozási sikereinek a rendszerszemlélete, az összefüggések rendkívül e- redeti felismerése mellett ez volt az egyik gyökere. Nemzetközi hírű tudósok, tekintélyes politikusok, kiemelkedő gazdasági szakemberek, óriásvállalatok vezetői tekintették partnerüknek, sőt nem egy esetben barátjuknak. Ebben tudása mellett közrejátszott az is, hogy igen udvarias ember volt. Általában, amikor nagyon kiéleződött a helyzet egy tárgyaláson, rögtön eszébe jutott egy történet, a- doma vagy vicc, elsimítva a viszályokat. Munkatársai kedvelték, okos ellenfelei tisztelték, az alább valók meg irigyelték, füjolták, sőt, üldözték is. Szeutgyörgyi Zsuzsa
