Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata
16 feldúsulások tapasztalhatók, amelyek jelentősen meghaladják a rendszer eddig ismert mennyiségi és minőségi viszonyait. De még eltérések alakultak ki a nyomelemek mennyiségi eloszlásában is. A vezető nyomelemek megegyeznek ugyan, azonban a komámoi kút sokkal gazdagabb ezekben az elemekben, sőt ezen belül egyesek igen jelentős feldúsulása tapasztalható, amely a jobb parti komáromi kútnál is ugyan kimutatható, de sokkal kisebb mennyiséggel. Ezek a hidrogeokémiai eltérések a mellékelt 1. táblázat alapján szemléletesen láthatók. Hasonló helyzet figyelhető meg a vezető nyomelemeknél is, ahol például a domináns nyomelem mindkét víznél a stronci- um, de a komámoi víz stroncium tartalma sokkal magasabb. De ilyen elemek közé tartozik többek között a lítium és a bróm is. Vagyis ez azt jelenti, hogy a komámoi kúthoz csatlakozó áramlási pályákhoz a révkomáromi területek alatt olyan mély rendszerek felől is történik fluid feláramlás a város szeizmotektonikai adottságaival ösz- szefüggésben, amelyek a Duna jobb oldali területén, Komárom alatt már kevésbé érvényesülnek, illetve csak áttételesen, mert ezek a mély fluid feláramlások csak csökkentett mértékben jelentkeznek. Miután a szeizmotektonikával nyilvánvalóan összefüggő makroelemek szempontjából elsősorban a kalcium és a szulfát mennyiségi megnövekedése mutatható ki, ezért ezek származására vonatkozóan vizsgáltuk a hévízkarsztos rendszert és az ezzel összefüggő áramlási pályákat. Lorberer Á. (2002) megjelent anyagában felvetette, hogy a felső-triász karsztos tárolórendszerek a főváros térségében korlátozott hidraulikai kapcsolatba kerültek a mélyebb felső-permi dolomitos-márgás evapori- tos formációkkal (Tabajdi Anhidrit, Dinnyési Dolomit). E formációkról is kapunk adatokat Haas J.-Budai T. szerkesztésében 2014-ben megjelent összeállításban. Leírják, hogy meleg arid klímában szabha fáciest képviselő aleurit-, dolomit- és anhidritrétegek váltakozásából álló rétegsor képződött a Tabajdi Anhidrit Formációnál. Majd a lagúna belsőbb részén dolomit- és anhidrit rétegek ciklikus váltakozásából álló összlet keletkezett (Dinnyési Dolomit). E két formáció összvastagságát 650-750 m-ben adják meg. így Lorberer Á. megállapítása helyes, hogy a déli források és a kutak magasabb CI-, S04-, Na-ion koncentrációja összefüggésben lehet a közeli felső-permi evapo- ritos kőzetekkel, azaz a Tabajdi Anhidrit és a Dinnyési Dolomit anhidrites formációkkal. Vagyis a budapesti nagy hévizes hidrodinamikai rendszer déli részének vízkörforgalma összefüggésben van a fenti anhidrites rétegekkel, mert ezt a hidraulikai kapcsolatot a 34S izotópos vizsgálatok egyértelműen megerősítették (Szabó V. et al. 2009). A leírtak összegzése alapján megállapítható, hogy a lemeztektonikával kapcsolatosan olyan mély nyitott szerkezetek vannak a vizsgált hévizes rendszerhez kapcsolódóan, amelyek az anhidrites rétegekből fluid feláramlást biztosítanak és a karsztos jelleget eltolják a szulfátos vizek irányába, amelyet a budapesti kutaknál és forrásoknál a jelentős szulfát tartalom bizonyít. Miután a komámoi karsztos hévízkút relatíve magas szulfát összetevő (884,7 mg/1) és több mint kétszeres a budapesti déli forrásoknak és kutakénak, és ehhez kapcsolódó kalcium (382,7 mg/1) növekedés is társul, joggal valószínűsíthető, hogy e területrészen az előzőekben tárgyalt felső-permi anhidrites evaporitokból származik. Ezt a mélyből történő szulfátos fluid feláramlást a város alatti igen dinamikus szeizmotektonikával összefüggő lemezmozgások okozta nyitott törésrendszerek biztosítják, mert a földrengések hipocentrumai (9-16 km) ezt igazolják. Ebből következik még az, hogy a révkomáromi karsztos hévízrendszemél a fekü kőzetek felőli feláramlási pálya nyitottsága eredményezi azt, hogy a teljes hévízrendszeren belül egyedülálló módon a szulfát összetevő mennyisége a legmagasabb a makroelemek között. Ha a vezető nyomelemek mennyiségi adottságait vizsgáljuk, hogy mely elemek dúsulnak fel jelentősen, a- zonnal megállapítható, hogy a földfémek közül a stroncium (11 500 fj.g/1) kiugró mennyiséget képvisel. Ebből következik, hogy az anhidrites rétegekben a stroncium is jelentősen felhalmozódó nyomelem, amely az evapori- tos rétegek betöményedésével áll genetikai kapcsolatban, miután a tengervízben is magas a stroncium mennyisége. Az alkáliák közül a lítium (2390 pg/l) feldúsulása is azt igazolja, hogy ennek az elemnek származása az eva- poritokkal áll összefüggésben. A halogének közül a bróm jelentős (3560 pg/1) mennyisége is azt mutatja, hogy ez az elem is a tengervíz nagy brómtartalmának kiválásával kapcsolható össze a kiválási térben. A jódnak kisebb feldúsulása is tapasztalható a rendszerben. Ezekből az adatokból levonható az a következtetés, hogy a komámoi kútnál határozottan bizonyítható a karsztrendszeren belül olyan mély áramlási pályák kialakulása, amelyekben a főhévizes karsztrendszerhez a fekü felől fluid kapcsolódik. Lorberer Á. által leírt felső-permi anhidrites formációkból származó makró-összetevők közül a szulfát jelzi a hévízkarszt kommunikációs kapcsolatot, ez főleg a budapesti hévizek közül a déli forrásoknál és a kutaknál mutatható ki. Ha megvizsgáljuk e vizekben a nyomelemek mennyiségi eloszlását, azt tapasztaljuk, hogy ezeknél is a nyomelemek közül közül az északi forrásokhoz viszonyítva jelentősen gazdagabbak lítiumban, stronciumban és brómban. Miután a komámoi kútnál ezzel megegyező elemek feldúsulása tapasztalható, ebből megállapítható, hogy a déli forráscsoportnál a lítium, a stroncium és a bróm egy része bizonyosan felső-permi anhidrites kifejlődésű kőzetekből származtathatók. A középső forráscsoport (Lukács fürdő, Margitsziget II. kút, Széchenyi fürdő II. kút és a Paskál kút) átmenetet mutatnak az északi és a déli forráscsoportok között mind a makro-, mind pedig a nyomelemek vonatkozásában (Dobos I.-Scheuer Gy.- Kele S. 2012). Ebből a budapesti forrásokra vonatkozóan az a lemeztektonikai következtetés vonható le, hogy a fővárostól délre olyan mélyreható szerkezeti törések húzódnak, a- melyek révén fluid feláramlások befolyásolják a hévízrendszer hidrogeokémiai összetételét. Ezek a törések szeizmotektonikai szempontból ma is aktívak, amelyek e térségben kipattant földrengések bizonyítanak (Dunaha- raszti, Budaörs, Törökbálint, Diósd, Érd stb.). A mai lemezmozgások okozta nyitott törések biztosítják ezt a feláramlási útvonalat, amelyek mentén a felső-permi anHIDROLÓGIAl KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 3. SZ.
