Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 2. szám - Molnár Béla - Jenei Mária - Bedbur, Echart - Schmitt, Manfred: Tavak és tavi karbonátok sajátosságai a Duna-Tisza közén
MOLNÁR B - JENEI M. - BEDBUR E. - SCHMITT M.: Tavak és tavi karbonátok ... II A Duna-Tisza közén mintaterületeket jelöltünk ki, szikes tavakat, mesterséges gödröket és öt helyen talajvíz- megfigyelő kutat létesítettünk. Az utóbbiaknál a feltárt rétegsorokat szedimentológiailag elemeztük. A vízmintavételi helyekről több mint három éven át havonta geokémiai vizsgálatra vízmintákat vettünk, így az éves változások is megfigyelhetővé váltak. Összehasonlításként a Dunából, a Tiszából és felszíni vizekből, csapadékvízből, aris és humid területek tavaiból is ugyanezen célból gyűjtöttünk vízmintákat. A Duna-Tisza közi vizsgált területen a talajvizek, az utóbbi évtizedek talajvízsüllyedése ellenére is viszonylag magasan helyezkednek el. A vizsgált időszakon belül azonban kisebb emelkedés néhány helyen megfigyelhető volt. A talajvizek kémiai összetevői területenként igen változatosak, a különbségek nagyságrendileg is nagyok és az éves változások is igen jelentősek. A felszíni vizekben ezek a változások még nagyobbak, amelyeket az évszakos hőmérsékleti változások okoznak. A talajvizeknél a változások oka a kapilláris vízemelkedés okozta párolgás. A vizek pH értéke és összsó-tartalma mind a talaj, mind pedig a felszíni vizeknél területenként szintén jelentős különbséget mutat és szélső értéke a pH 67 és közel 10, az összsó-tartalom pedig 1000-11000 mg/1 közötti, amely a helyi, többek között a morfológiai különbségek okozta vízszivárgásokra is visszavezethető. A terület szikesedését a rétegekből kioldott jelentős mennyiségű kémiai alkotók, a vizek szivárgása, a magas vízállás és a talajvizek jelentős sótartalma elősegítheti. A felszíni vizek legmagasabb hőmérséklete elérte a 37 0 C-t. A területen a mészképződéshez a lehetőségek minden esetben adottak, mert a vizek kalciumot tartalmaznak. A megfelelő Mg/Ca arányt mutató vizekből nagy magnézium tartalmú kalcit válhat ki, amely koradiagenetikusan a kalcit rácszerkezetbe beépülve dolomittá alakulhatnak. A CCyCa arány minden víztípusnál egynél nagyobb, sőt sok víznél nagyságrendileg is nagyobb, ami a dolomitképződést szintén segítheti. A Ródliszék 11000 mg/1 sótartalma a sertés híg-trágyázásra is felhívhatja a figyelmet. A Duna-Tisza, valamint a talaj-és felszíni vizek stabil izotóp-vizsgálata alapján négy csoportot lehet elkülöníteni. A dolomitok kevésbé negatív , vagy éppen pozitív stabilizotóp értékkel rendelkezők, vagyis a legmelegebb időszakokban, a legerősebb vízpárolgás idején, a kakitok pedig a relatíve hűvösebb kisebb párolgás idején, vagy a növények széndioxid-elvonó hatásra képződtek. A karbonát-szelvények satbil 5 I8Opdb értékei 1,29— 9,36 °/00,a 8 l3CPDB 0,62---10,02 között változtak. Ezek az értékek a karbonát-kiválásnál szintén a párolgás hatását tükrözik. A karbonátok pórusvizeinek stabil 8 18OSMow értékei 1,3- --6,5 °/oo, a 5 DSMOw pedig 4,0-26,0 °/00 közötti, a- mi a Ródliszék tőzeges bázissal rendelkező minta kivételével, ahol az előző -6,5, az utóbbi pedig -46,0 °/00 volt, szintén a párolgás hatását tükrözi. A sziksókban röntgen-difffaktométerrel termonátritet, trónát, thenarditot és dolomitot lehetett kimutatni. Az u- tóbbi jelenléte szintén az erős párolgás hatására utal. A karbonátokban a szervesanyag-tartalom alapján két típus különíthető el. A tőzeges karbonátokban jelentős a szervesanyag-tartalom, amely humuszból, cellulózból, fuzitból, lipidekből és pollem-szemekből áll. A karboná- kiválást itt uralkodólag a növények széndioxid-elvonó hatása idézte elő és a karbonát kalcit összetételű (ásotthalmi típus). A tőzegmentes karbonát kevés szerves a- nyag tartalmú és az főleg lipid. Ezeknél a karbonát-kiválást a párolgás okozta és a karbonát dolomit összetételű (ródliszék-típus). A ródliszéki szelvényben a karbonát szervetlen széntartalma a szervessel szemben túlsúlyban van, ami uralkodólag a karbonát szervetlen eredetére u- talhat. A dolgozat az OTKA T-042920 nyilvántartási számú kutatási téma támogatásával készült. Irodalom-References Deák J. 2006: A Duna-Tisza köze rétegvíz áramlási rendszerének izotóp-hidrogeológiai vizsgálata. PHD értekezés, ELTE Földtudományi Doktori Iskola, p l 15. Deák J.-Hertelendi E.-Silveges M.-Barkóczi Zs.-Demesz Z. 1992: Par- tiszűrésü kutak vizének eredete tricium koncentrációjuk és oxigén izotóparányai felhasználásával. Hidr. Közi. 72. 4. pp. 204-210. Krivám P.1953: Die Bildung der Karbonatsediemnte im Zwischengebiet von Donau und Theiss. Acta Geol. Hung. 1-2. pp. 91-108. Mádlné-Szőnyi J. 2002: Új hidrogeológiai kutatási eredmények az ELTE TTK Alkalmazott-és Környezetföldtani Tanszékén. Hídról. Közi. 82. 2. pp. 104-109. Mádlné-Szőnyi J. 2006: A Duna-Tisza közének vízföldtani típusszelvénye. Hidrol. Tájékoztató 45. évf. pp. 50-52. McCrea , J. M. 1950: The Isotopic Chemistry' Carbonates and Paleo- temperature Scala. Journ Physics. 18. pp. 848-857. Miháltz I.-Faragó M. 1946: Duna-Tisza közi édesvízi mészkőképződmények. Az Alföld Tud. Int. 1944-45. Évk.I. pp. 371-384., Szeged Molnár B. 1980: Hiperszalin tavi dolomitképződés a Duna-Tisza közén. Földt. Közi. 110. 1. pp. 45-64. Molnár B. 1991: Moderne Lacustrine Calcite, Dolomite and Magnesite in Hungary'. Publication of the Department of Quaternary Geol. U- niv. of Turku Yliopisto pp. 1-12. Molnár B.-Szónoky M. 1974: On Origin and Geohistorical Evolution the Natron Lakes of the Bugac Region. Móra F. Múzeum Évkönyve 1 pp. 257-270, Szeged. Molnár B.-Murvai I. 1976 A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi szikes tavainak kialakulása és földtani története. Hidr. K. 56. 2. pp. 67-77. Molnár B.-Kuti L. 1978a: A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék-és Kelemenszék tavak keletkezése és limnogeológiai története. Hidrol. Közi. 58.5. pp 216-228. Molnár B-Kuti L. 1978b: A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék és Kelemenszék tavak környékének talajvíz viszonyai. Hidr. Közi. 58. 8. pp, 347-355. Molnár B.-Botz, R 1996: Geochemistry and Stabile Isotope Ratio of Moderne Carbonates in Natron Lakes of the Danube-Tissza Inter- fluwe, Hungary'. Acta Geol. Hung. 39. 2. pp 153-174. Molnár B.-Szónoky M.-Kovács S. 1981: Recens hiperszalin dolomitok diagenetikus és litifikációs folyamatai a Duna-Tisza közén. Földt. Közi. 111. pp 119-144. Molnár B.-Botz, R.-Dinka M. 2002: A Fertő tó karbonátjainak röntgen és stabil izotóp vizsgálata. Hidrol. Közi. 82. 6. pp. 359-362. Morrow, G.W. 1982: Diagenesis 1 Dolomite Part 1. The Chemistry of Dolomitization and Dolomite Precipitation. Geoscience Canada V. 1. pp. 359-362. Muller, G.-Irion, G.-Förstner, U. 1972: Fornmation and Diagenesis of Inorganic Ca-Mg Carbonates int he Lacustrine Environment. Naturwissenschaften, 59. 4 pp. 158-164. Pálfai I. 2005: A Duna-Tisza közi Hátság vízháztartási viszonyai 1963- 1971 között. Két Víz Köze, Időszaki Kiadvány, pp 15-16, Szeged. Sümegi P.-Mucsi M.-Fényes J.-Gulyás S. 2005: First Radiocarbon Dates from the Freshwater Carbonates of the Danube-Tisza Interflu- we. A Chronological and Paleontological Evolution of Freshwater Carbonates near Csólyospálos. Environmental Historical Studies from Late tertiary and Quaternary of Hungary. Ed. Hum L., Gulyás S., Sümegi P.. pp. 86-103, Szeged.
