Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 1. szám - Eck-Varanka Bettina - Horváth Eszter - Andreidesz Kitti - Kováts Nóra: Kagyló mikronukleusz teszt és bakteriális tesztek érzékenységének összehasonlítása kommunális szennyvíz genotoxikus hatásának becslésére
ECK-VARANKA B - HORVATH E. - ANDREIDESZ K. - KOVATS N.: Kagyló mikronukleusz teszt 67 kontroll 40x 30x 20x lOx Szennyvíz hígítás I. ábra. U. pictorum egyedek mikronukleusz számai (dh/250 sejt) szennyvizes kezelés után A 2. ábra mutatja az Ames-teszt eredményeit S9 aktiválás után. Megállapítható, hogy már a 40-szeres hígítás is erősen genotoxikus karakterűnek mutatkozott. A 10- szeres és 20-szoros hígítás látszólag nem mutat toxikus reakciót. Ennek az a magyarázata, hogy ebben a koncentrációban a vizsgált szennyvíz már citotoxikus hatást vált ki, azaz a tesztszervezetek pusztulását okozza. S9 aktiválás nélkül genotoxikus hatás nem volt kimutatható. Az SOS Chromotest esetében a szennyvíz S9 aktiválás nélkül nem váltott ki mérhető genotoxikus hatást. S9 aktiváció után is csak a legtöményebb minta mutatkozott genotoxikusnak. 2 Szennyvíz 2. ábra. A szennyvízre kapott pozitív kutak aránya (%) Következtetések Érzékenység szempontjából az Ames fluktuációs teszt adta a legerősebb választ. Gyakorlatilag maximális genotoxikus hatás jelentkezett már a 40-szeres hígításnál, és mint az előző fejezetben említettük, a legmagasabb koncentrációkban (20x és 10x hígítás) már citotoxikus hatás lépett fel, viszont S9 aktiválás nélkül mutagén hatás nem volt kimutatható. A mikronukleusz teszt esetében szintén jelentkezett genotoxikus válasz a 40-szeres hígításnál, a- mely a koncentráció növelésével szintén növekedett, viszonylag egyértelmű koncentráció-válasz összefüggést mutatva. A másik bakteriális teszt, az SOS Chromotest érzékenysége lényegesen alacsonyabb, hiszen csak a legtöményebb mintában adott értékelhető genotoxikus választ, azt is csak S9 aktiválás után. A két bakteriális tesztet összevetve, egyértelműen az Ames teszt jelzi jobban a genotoxikus hatást. Ez a megfigyelés egybeesik más szerzők szintén kommunális szennyvízen végzett geno- toxicitás-becslés eredménye-ivel (pl. Jolibois és Guerbet 2005a, b, 2006). Az irodalmat áttekintve, a mikronukleusz teszt és az Ames teszt ’viszonya’ korántsem egyértelmű. Bár kagyló mikronukleusz tesztet és bakteriális teszteket még nem vetettek össze, Xenopus laevis mikronukleusz teszt és bakteriális tesztek érzékenységének összehasonlító értékelésére találhatók adatok. Békáért és mtsai (1999) a kétéltű mikronukleusz teszt, Ames teszt és egy eddig még nem tárgyalt bakteriális teszt (Mutatox) érzékenységét összevetve a három tesztet megköze-lítőleg hasonló érzékenységűnek találta. Ezzel szemben Mouchet és mtsai (2006) szerint a mikronukleusz teszt geontoxikusnak mutatott olyan mintákat is, amelyekre az Ames teszt és a Mutatox nem reagált. A kagyló mikronukleusz tesztet valamennyi szempontból értékelve, komoly hátránynak tekinthető a teszt viszonylag hosszú expozíciós ideje. Olyan szennyezők e- setében, amelyek gyorsan bomlanak, ill. a bomlás során új genotoxikus tulajdonságokkal rendelkező intermedierek megjelenése várható, a tesztet legalábbis szemisztati- kus jelleggel kell végezni, vagy pedig az expozíciós idő leteltével analitikai eszközökkel vissza kell mérni a genotoxikus komponensek koncentrációját (ez ismeretlen összetételű kommunális szennyvizek esetében gyakorlatilag lehetetlen). Ráfordítás szempontjából a teszt kifejezetten magas humán (munkaidő) ráfordítást igényel: elvégzése gyakorlott munkaerőt kíván, értékelése, a mikro- nukleuszok leszámolása kifejezetten időigényes. Ráadásul ebben a fázisban az emberi hiba sem küszöbölhető ki. Noha a puhatestűek esetén permanens sejtvonalak létrehozása még csak kivételes esetekben sikerült, a tengeri és az édesvízi fajok esetében is egyszerűen megoldható a primer sejtvonalak létrehozása (Faucet és mtsai 2003, Parolim és mtsai 2011, Labieniec és mtsai 2003). Hemo- limfa vagy gyomor sejtekből létrehozott primer sejtvonalak létrehozásával az expozíciós idő jelentősen rövidíthető, illetve a vizsgálatokhoz kevesebb állat feláldozására van szükség. Mivel az Unionidae családba tartozó fajok nagy részénél a mesterséges szaporítás nem megoldott, ez utóbbi eljárás a tesztállatok gyűjtése során jelentkező esetleges problémákat is kiküszöbölheti. Továbbra is fennáll viszont az értékelési fázisban fellépő magas munkaerő-igény, amely esetleg megfelelő sejtszámláló berendezés alkalmazásával kiküszöbölhető - ez viszont jelentősen megemeli a teszt fajlagos költségigényét. Az A- mes fluktuációs teszt esetén a nagyobb koncentrációjú szennyező anyagokat tartalmazó minták esetében további hátrány lehet, hogy a citotoxikus koncentrációban jelenlévő — egyébként mutagén anyagok - negatív eredményt adhatnak a sejtnövekedés gátlása miatt a tesztben, de ez körültekintő kísérleti tervezéssel, és megfelelő hí- gítási sorok alkalmazásával kiküszöbölhető. Reprezentativitás szempontjából ugyanakkor nem vethetők össze a bakteriális tesztek és a mikronukleusz teszt: eltér a taxonómiai szint (prokarióta vs. eukarióta) ill. a genotoxikus reakció (pontmutáció vs. rendellenes sejtosztódás). Mindenféleképpen ajánlott két teszt (Ames -teszt és a mikronukleusz teszt) párhuzamos elvégzése. Köszönetnyilvánítás Vizsgálatainkat a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV- 2012-0064 projekt támogatta. Irodalom 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról AFNOR (2000) Association francaise de normalisation Norme NFT90325. Qualite de I’Eau. Evaluation de la génotoxicité au moyen de larves d’amphibiens (Xenopus laevis. Pleurodeles wait!).
