Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 1. szám - Kiss Melinda - Józsa János: Szélkeltette cserefolyamatok sekély tavak nádas- és nyíltvízi határzónájában
KISS M - JÓZSA J :Szél keltette cserefolyamatok 53 Az első időszak alatt az átlagos szélirány az egyes állomásokon 316, illetve 312 fok volt, ami E-ENy-i, azaz nádas felől fújó szélnek felel meg. Ez a szélirány jellemzi a teljes két napot nem nagy irányingadozással, ami a 3. ábrán is jól megfigyelhető, illetve az l. táblázatban megjelenő 15 és 16 fokos szórás is mutat. A második időszak alatt ezzel szemben a Fertő tóra jellemző másik uralkodó szélirány, a D-DK-i, azaz a nyílt víz felől érkező szél jelent meg, az előzőnél jóval nagyobb szélirány ingadozással. Mindkét mérőállomás vertikális szélsebességei azt mutatják, hogy nádas felől érkező szél esetében a szélmezőben leáramlás tapasztalható a nádas határán, a nyílt víz felől érkezőnél pedig feláramlás. Ez a mérési eredmény rávilágít arra, hogy a jellegzónák határán nem elegendő csupán a horizontális szélsebességet figyelembe venni, egyes esetekben 3D-s leírásra van szükség. A nyílt víz és a nádas zóna léghőmérséklete nem különbözik szignifikánsan egymástól, a két zóna átlagértékei közti különbség csupán 0,1 °C, és a hőmérséklet értékek olyannyira együtt mozognak, hogy a 4. ábrán egyetlen vonallal kerültek megjelenítésre. (Megjegyezzük, hogy a második időszakban a léghőmérséklet átlaga és napi ingadozása nagyobb, mint az első borult időszakban volt.) A vízhőmérsékletet tekintve azonban érdekes területi különbségek figyelhetők meg. Habár a nyílt víz hőmérsékletének átlagos értéke nem mutat eltérést a két i- dőszak között, a nádas víz átlaghőmérséklete kis mértékben, a hőmérséklet napi ingadozása pedig jelentősen megnő a második időszakra. Ennek valószínű oka, hogy a nádas víz rendkívül sekély. A bemutatott időszakban a nyílt vízi állomásnál mért vízmélység 1 m körüli volt, ezzel szemben a nádasban a vízmélység nem érte el a 10 cm-t. Ez a sokkal sekélyebb víztest nagymértékű, gyors felmelegedésre képes, amikor a déli nap elég magas pozíciót ér el ahhoz, hogy a függőlegesen álló nádszálak között besugározva, a napsugárzásból származó energia eljusson a vízfelszínig. Erre a hirtelen felmelegedésre mutat példát a 4. ábra második fele. 3. ábra: Szélsebesség és szélirány a vizsgált karakterisztikus időszakban 2012.05.14.12:00 -2012.05.21. 12:00 4. ábra: Lég- és vízhőmérsékletek a vizsgált karakterisztikus időszakban Meghajtó erők Mivel a cserefolyamatok legfőbb mechanikai meghajtó ereje ismereteink szerint a szél, ezért hatásának pontosabb feltárására célirányos méréseket végeztünk. Mindkét mérőállomáson több 2D és 3D anemométerrel mértünk a szélsebességet és a szélirányt, emellett pedig a nyílt vízi állomás közvetlen közelében és a környező tórész másik karakterisztikus pontjában áramlási sebességet és irányt rögzítettünk. A mérési pontok helyzetét az l. ábrán már fentebb beazonosítottuk. Az 5. ábrán az imént bemutatott kétnapos, nagy szeles időszak jellemzői láthatóak. Az ábrán a nádas állomáson (5671) mért szélsebesség-vektorok alatt a nyílt vízi állomásnál (5670) és az S3 pontban mért áramlásvektorokat láthatjuk. Míg az 5670-es állomásnál mért áramlási sebességekre azt vártuk, hogy azokat a közeli nádas zóna befolyásolta, addig a S3 mérési pont megválasztásánál a fő szempont az volt, hogy ott a nádas közvetlen hatása már ne érvényesüljön. Az erősödő É-ÉNy-i szél hatására a tó először kilendül a D-i part irányában, melyet a D-re
