Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 1. szám - Megemlékezés: Kardos Imre 1931-2014

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 1. SZ. Irodalom 3. Juhász József: Hidrogeológia. III átdolgozott kiadás Akadémiai Kiadó 1. Kézdi Árpád: Talajmechanika II. Tankönyvkiadó Budapest, 1954, Budapest, 2002. 2. Kézdi Árpád: Talajmechanika II. Második átdolgozott kiadás. Tankönyv- 3 Somosvári Zsolt: Geomechanika I. Tankönyvkiadó Budapest, 1990. kiadó Budapest 1970 5. Szűcs Péter: Hidrogeológia a Kárpát-medencében - hogyan tovább? Ma­gyar Tudomány 2012. 5., pp. 554-565. ISSN 0025 0325. A kézirat beérkezett: 2013. december 10-én Abstract. The research was carried out int he framework of the Sustainable Resource Management Center of Excellence at the Uniersity of Miskolc, as part of the TÁMOP-4.2.2/A-11/1-KONV-2012-0049 „WELL aHead” project int he framework of the New Széchenyi Plan, funded by the European Union, co-financed by the European Social Fund.” Kardos Imre Körösladány, 1931. január 6. Kardos Imre okleveles mérnök, gazdasági mérnök mű­ködését teljes szolgálati ideje alatt (1957-1991) az Alsó-Ti- sza vidéki Vízügyi (Környezetvédelmi és Vízügyi) Igazga­tóságon végezte az alábbi beosztásokban:- építésvezető,- beosztott mérnök,- szakaszmérnök helyettes,- szakaszmérnök,- osztályvezető,- igazgatóhelyettes főmérnök. Kardos Imre Körösladányban született. Körösladányi e- lemi iskolai végzettségét követően tanulmányait a Gyomai Polgári Iskolában végezte. 1952-ben Debrecenben érettségi­zett. 1952-től 1957-ig a Budapesti Műszaki Egyetem hallga­tója volt, mérnöki oklevelét 1957. július 17-én szerezte meg. Operatív tervezői és építésvezetői munkakörben kezdte meg mérnöki gyakorlatát a Hódmezővásárhelyi Szakasz- mérnökségen. Kiemelkedő szakmai felkészültsége, jó szer­vezőkészsége alapján fiatalon vezetővé vált, így került kine­vezésre a Szegedi Szakaszmérnökség helyettes vezetőjének, 1959. november 1-jétől vezetőjének. 1965-től 1971-ig osz­tályvezetőként szakágazati tervezésekkel, védelmi müvek beruházásainak, építésének, üzemeltetésének irányításával és ellenőrzésével foglalkozott. 1971-től 1991-ig az Igazga­tóság műszaki igazgatóhelyettes főmérnöke, e minőségben a vízgazdálkodás minden ágának tervezését, fejlesztését, ü- zemeltetését, működését irányította és ellenőrizte. A védelmi feladatok irányításába is bekapcsolódott, töb­bek között az 1965. évi dunai árvízvédekezésbe, a délalföldi belvízvédekezésbe, és ezt követően aszálykár-elhárításba (öntözésbe) is. Részese volt az 1966-67-es, valamint az 1970-71-es nagy belvizek elleni védekezéseknek. Kiemelés­re érdemes megbízást kapott 1970-ben a Tisza-völgyi nagy árvíz idején, amikor az Igazgatóság védelemvezető helyet­tesi teendőit látta el. Korábban példátlan feladat részeseként egyik irányítója volt a makói nagy buzgár elleni védekezés­nek, s a 35 ezres Makó város kiürítésének. Az 1960-70-es é- vekben jelentős vízügyi beruházási munkák indultak, ame­lyek közül kiemelendők pl. a körtvélyesi szivattyútelep megépítése, a szarvas-kákai öntözőrendszer létesítése, a ko­rábban megkezdett algyői partbiztosítás befejezése, de ide tartozott a Maty-éri evezőspálya és belvíztározó, továbbá a szentesi Veker-éri hévíz és belvíztározó, a szegedi meden­cés kikötő, a szegedi belvárosi partfal kialakítása, a tiszai és marosi töltéserősítések, a dél-alföldi melioráció s a szivaty- tyútelepek korszerűsítése is. Szakmai tapasztalatait hasznosította a Magyar-Jugoszláv, valamint a Magyar-Román Vízgazdálkodási Bizottságok­ban. A kétoldali vízügyi együttműködési bizottságokban va­- Szeged, 2014. január 20. ló részvétel a határt átszelő vagy érintő vízfolyások, tavak, tározók kezelésére vonatkozó közös előírások kimunkálásá­ra, az árvíz- és belvízvédelmi munkákra, a közös érdekeltsé­gű művek tervegyeztetéseire vonatkozott. Önmagával és munkatársaival szemben igényes, követel­ményeket támasztó vezető, felelősségvállaló irányító volt é- lete során. Tárgyaló partnereivel határozott, de udvarias, el­ismert szaktekintélyként ismerték meg. Mint szakaszmérnök és osztályvezető szakágazati terve­zésekkel, védelmi művek beruházásainak és építésének, ü- zemeltetésének irányításával és ellenőrzésével foglalkozott. Mint igazgatóhelyettes főmérnök a vízgazdálkodás min­den ágának tervezését, fejlesztését, üzemeltetését, működé­sét irányította, ellenőrizte. E munkában jól hasznosította mérnök-közgazdászi képesítését is. 34 évi vízügyi szolgálat után 1991. december 28-án vo­nult nyugdíjba. Mérnöki és szakirodalmi tevékenysége az árvíz- és bel­vízvédekezés végrehajtási és fejlesztési kérdéseihez kapcso­lódik, fontos szerepet vállalt a vízgazdálkodási társulatok fejlesztésében. Több írása jelent meg az 1970. évi Alsó-Ti- sza vidéki árvízvédekezésről, Szeged árvízvédelméről, az 1970-es évtized partfal-építéséről, a Maty-éri többcélú bel­víztározóról és evezős pályájáról. Hivatali tevékenysége mellett széleskörű társadalmi te­vékenységet folytatott:- Tagja volt a Csongrád Megyei Műszaki és Kommunális Bizottságnak, a Csongrád Megyei Környezetvédelmi és Vízhasznosító Bizottságnak, a MEDOSZ Központi vezető­ségének, a MEDOSZ Vízügyi Szakosztályának és a Hidro­lógiai Társaság Csongrád Megyei Szervezet Vezetőségének.- a Magyar Mérnökkamara Csongrád Megyei Szerveze­tének alapító tagja, majd ügyvezetője az Elnökségnek.- 1993-ban november 14-én volt az ország máig egyetlen mérnökkamarai könyvtárnak avatása, melynek előkészítésé­ben kezelésében fontos szerepet játszott.- a Csongrád Megyei Mérnökkamara Felügyelő Bizottsá­gának első elnöke. Szakmai és társadalmi munkája elismeréséül az alábbi magasabb kitüntetésekben részesült: Munka Érdemrend ezüst fokozat: 1970, 1980. Kiváló Munkáért: 1964, 1973, 1978, 1987. Árvízvédelemért Érem: 1966, 1967, 1970, 1980. Kiváló Dolgozó: 1960, 1962, 1967, 1968, 1970. Csongrád Megyei Alkotó Díj: 1986. Pro Aqua: 1992. A Magyar Hidrológiai Társaság Tiszteleti Tagja: 1996. 2014. február 3-án temették el Szegeden. Emléke közöttünk marad! K.P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom