Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
108 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 5-6. SZ. a tóvízben a vizsgálati periódus alatt), ugyanakkor az elfogyasztott fitoplankton mennyisége elhanyagolható; a bélben található tápláléknak általában kevesebb, mint 1 %-át teszi ki. A busák a környezetükben nagy arányban előforduló zooplankton csoportokat fogyasztották leginkább (1. ábra). Ez az őshonos halaink ivadékaival és más plankton-fogyasztókkal való táplálék kompetíciót feltételez. A busák által elfogyasztott anyagnak gyakran meghatározó alkotója volt a szervetlen frakció, mivel táplálkozásuk közben a környezetben lebegő szerves és szervetlen anyagokat válogatás nélkül szűrik ki (Dong & Li, 1994), ha azok mérettartománya átfed a potenciális táplálékszervezetekével. A gyakran felkeveredő Balatonban így érthető, hogy a nagy mennyiségű szervetlen anyag megjelenik a béltartalomban is. A táplálékban talált szervetlen anyag száraz tömegben mért részaránya - amely egyes egyedeknél megközelítette a 80 %-ot - összefüggést mutat a Balatonban található lebegőanyag mennyiségével és annak szervetlen anyag tartalmával (2. ábra). A busák táplálkozásában jelentős szerepe lehet a bélszakaszokban található baktériumközösségeknek is. A három vizsgált egyed béltartalmának kvantitatív analízise alapján az 1 g béltartalomra becsült baktériumok telepek száma 106 és 108 között változott. A molekuláris vizsgálatok eredményeként 5 filogenetikai törzs 18 nemzetségének 21 faját mutattuk ki. Az izolált 5 törzs a Cyanobacteria, a Proteobacte- ria, az Actinobacteria, a Firmicutes és a Deinococcus-Ther- mus voltak. Az egyedek utóbelének mikrobaközössége elkülönült az elő- és középbélre jellemző közösségtől (lásd részletesen: László et al, in press). Ez utalhat arra, hogy az elő- és középbélben a táplálékkal felvett fajok vannak túlsúlyban, míg az utóbélben már csak az emészthetetlen mikrobák és a busa saját baktériumközösségének tagjai tartózkodnak. Ennek a hipotézisnek a részletes vizsgálata folyamatban van. Növekedés és kondíciófaktor A von Bertalanffy (1957) képletével modellezett növekedés egyenletes és optimálisnak mondható. A busák növekedésére gyakran jellemző, hogy 1-3 éves korukban a legintenzívebb, majd ezután fokozatosan lassulni kezd (1. táblázat). Ez arra vezethető vissza, hogy a kifejlett egyedek táplálékában egyre nagyobb arányban lehet jelen a fitoplankton, melynek emészthetősége és tápértéke is viszonylag alacsony (Williamson & Garvey, 2005). A balatoni állomány esetében nem tapasztalható a növekedési intenzitás csökkenése a 3. életév után. Ennek egyik oka lehet, hogy a busa által elfogyasztott táplálék összetétele követi a környezetben lévő táplálékszervezetek relatív abundanciáját, amely oligo- mezotróf környezetben mérsékelt algafogyasztást eredményez. Másrészt, a balatoni hibrid dominanciájú állományra speciális táplálkozási szokások lehetnek jellemzőek, mivel szűrőszervükben keverednek a fehér busára jellemző szivacsos, és a pettyes busára jellemző fésűs szerkezeti elemek. A balatoni állomány növekedését összevetve az irodalmi a- datokkal megállapítható, hogy a növekedésük egyenletes és intenzív. Az első három évben még többnyire elmaradnak a más élőhelyeken élő egyedektől, de 7-8 éves korukra behozzák a lemaradást és az összehasonlításban a legmagasabb testhosszakat érik el (1. táblázat).Vizsgáltuk továbbá az egyedek kondíciófaktorát. Meglepően magas értékeket kaptunk az irodalmi adatokkal való összehasonlításban. A balatoni állomány kondíciófaktora átlagosan 1,55 ±0,22 (átlag ± SD), ami jelentősen meghaladja Nuevo és munkatársai (2004) által a Mississippi folyóban élő pettyes busákra közölt átlag 1,03-as, és a Naeem és Salam (2010) által közölt pakisztáni tavakban élő pettyes busák 1,13-as átlagos kondíciófaktorát is. A balatoni állomány értékei figyelemre méltóak, hiszen a Balaton alacsony trofitása és a nagy mennyiségű szervetlen anyag fogyasztása (Boros et al, 2012) ellenére az egyedek növekedése optimális, kondíciófaktoruk kiemelkedő. Szaporodás A nőivarú busák gonado-szomatikus indexe (a továbbiakban GSI%) az egész év során magas volt (3. ábra). Az általunk mért GSI % értékek 6,2 - 29,4 között változtak (18,3 ± 5,1, átlag ± SD) Az eredményeink az irodalmi adatok által említett 4 - 14%-os értékeket jóval meghaladják. A havi átlagos GSI értékek 2011-ben a márciusi 13%-ról a nyári 27%-os maximumig emelkedtek, majd késő őszre a tavaszi értékek szintjére csökkentek ( 3. ábra). Feltételezzük, hogy először az ikrák érési folyamatai megindulnak, a tápanyaggal történő feltöltés megkezdődik, majd a potenciális ívási időszakot követően, az ívás hiányában megkezdődik az ikrák reszorbciója. A termékenységi vizsgálat során megállapítottuk, hogy a teljes ikraszám nagy szórással rendelkezik. Az ikra mennyisége 8,23 x 105 - 3,712 x 106 (átlag 2,15 x 106± 8,4 x 105) között változott a 22 vizsgált nőivarú egyednél. Az összehasonlíthatóság érdekében kiszámítottuk az egy testsúlykilogrammra eső ikra mennyiségét, ami 4,2 x 104 - 1,77 x 105 db között változott. Ez jelentősen eltér az irodalomban fellelhető 6 x 104 - 8 x 104 db-os értékektől (Horváth et al, 1984). Ez megerősítheti azt a feltételezést, miszerint a hibridizációnak hatása van az abszolút termékenységre. A május végén gyűjtött gonád minták szövettani metszeteiben a kései vitellogenezis stádiumában lévő oociták voltak a dominánsak {la. kép). A gonád hátsó traktusából származó mintákban viszonylag nagyszámú posztovulációs sárgatest volt megfigyelhető (Ib. kép). Ez utalhat az ívási időszakban az első ikra adag ovulációjára és részleges ürítésére. Ezt igazolja a petefészek struktúrák fellazultsága és az érésben lévő oociták között előforduló szabad területek előfordulása is. Összefoglalás Összegezve az eredményeket elmondható, hogy a busaállomány fő táplálékát a Balatonban a zooplankton képezi, ami a gazdaságilag és ökológiailag is fontos őshonos halaink sérülékeny ivadékaival és más planktonfogyasztó halakkal való kompetíciót feltételez. Az oligo-mezotróf környezet, és a táplálékban jellemző jelentős mennyiségű szervetlen anyag ellenére növekedésük kedvező, kondíciójuk kiemelkedően magas; ennek okát a későbbiekben szeretnénk feltárni. Szaporodásuk kérdéses a Balatonban. A sikeres ívás elmaradására utalhat az egész évben hatalmas mennyiségben jelen lévő ikratömeg, ugyanakkor részleges ikraszórásra utaló jeleket találtunk. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az esetleges részleges ikraszórás önmagában nem bizonyítja a balatoni állomány szaporodását, hiszen egyelőre nem találtunk bizonyítékot az elszórt ikrák megtermékenyülésére, sem pedig embriók kikelésére. Köszönetnyilvánítás A vizsgált busákat a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük Mátyás Kálmán, Starkné Mecs- nobel Ildikó, Dobos Géza, Poller Zoltán segítségét. Kutatásainkat az O- TKA (K 83893), a TÁMOP-4.2.2.A-1 l/l/KONV-2012-0038 és a Baross Gábor Program (REGKD 09 -1-2009-0016, KDSETAMI) támogatta.
