Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
97 Eleveniszap kedvezőtlen irányú változásának okai, a megelőzés lehetőségei a debreceni szennyvíztisztító telepen Tarr Éva1, Fülöp Zoltán2 *Log-Aqua Bt. 4031. Debrecen Gyolcsos u. 5. E-mail: tarreva@vipmail.hu 2Debreceni Vízmű Zrt. 4025. Debrecen Hatvan u. 12-14. Kivonat: A dolgozatban az eleveniszap mikroszkópos vizsgálatának eredményeit ismertetjük. Az egysejtű élőlényállományban történő változások, elsősorban rosszabbodások okaira keressük a magyarázatot. A tapasztalatunk az, hogy az eleveniszap kedvezőtlen irányú változásai csak részben magyarázhatók műszaki, technológiai meghibásodásokkal. Megállapítjuk, hogy a vizsgált időszak alatt (2013. I. félév) a csillósszám két alkalommal csökkent tartósan 5xl03 ind/ml alá. A biológiai tisztítóra folyó szennyvíz kémiai oxigénigény (KOI) és ammónium-nitrogén tartalma nem növekedett jelentősen, így nemigen okozhatta a csökkenést, kivéve, ha toxikus anyag érkezett a szennyvízzel. Az eleveniszapban az oldott oxigén mindig elegendő volt (1,6-1,8 mg/1). Történt egy technológiai beavatkozás, ami hatással lehetett a csillósszámra. Az elfolyó tisztított szennyvíz ammónium-nitrogén és nitrát-nitrogén tartalma nem emelkedett meg jelentősen. A befolyó szennyvíz esetleges toxikusságára csak utólag, éppen az eleveniszap állapotából következtethetünk. Kulesszavakteleveniszap, egysejtűek, csillósok, kémiai paraméterek. Bevezetés A szennyvíztisztítás során a biológiai tisztítás alapja a levegőztető medencében zajló lebontó folyamatok ösz- szessége. A tisztítás hatékonysága szoros kapcsolatban van az eleveniszapban élő szervezetek struktúrájával, számával. Az eleveniszap fő tömegét (kb. 95 %-át) adó baktériumok mellett nagyon fontos szerepet töltenek be a tisztítás folyamatában az egysejtűek: egysejtű ostorosok, amőbák, csillósok és az alacsonyabbrendű többsejtűek. Általában annál hatékonyabb a tisztítás, minél több egysejtű populáció él az eleveniszapban (Siwebu, et al., 2008). Az előforduló csillósfajok száma nem túlságosan sok, mintegy 30-40. Egyedszámuk 5><103 ind/ml felett (Gulyás, 1990) hatékony tisztítást biztosít. Jól ismert, hogy legtöbbjük szabadon úszó baktériumokkal és szuszpen- dált részecskékkel táplálkozik, ezáltal a zavarosság csökkentésében, az ülepedés elősegítésében van jelentős szerepük. Hiányukból mérgező anyagok jelenlétére, oxigénhiányra, a rendszer túlterheltségére következtethetünk, a- mi egyes baktériumok és kistestű ostorosok egyidejű tömegszaporulatával járhat együtt. A csillósokon belüli csoportosítás leggyakrabban szabadon úszó, pelyheken mászkáló, avagy legelésző és helytülő kategóriákat különböztet meg. Főleg a két utóbbi csoportba tartozó e- gyedek jó körülményeket jelző szervezetek, előfordulásuk az eleveniszapban nagyon kedvező (P. Madoni, 1994). Az 2013-as év I. félévi anyagában két olyan időszakot találtunk, amikor jelentős csillósszám esést tapasztaltunk. A vizsgálattal az volt a célunk, hogy az egyed- számban bekövetkező, néha nagyfokú csökkenésnek megkeressük az okait és megvizsgáljuk a következményeit. Ehhez felhasználtuk a telepen és a laborban mért legfontosabb paramétereket. Anyag és módszer Az eleveniszap mikroszkópos vizsgálatát szinte naponta végezzük. Összesen 97 minta adatait vizsgáltuk. A levegőzető medencéből vett minta 30 pl-ében számoljuk meg a szervezeteket 100x és 400x-os nagyításon (Zeiss PrimoStarlO fototubulussal és fáziskontraszt feltéttel). Az azonosításukhoz használt legfontosabb anyagokat az irodalomjegyzékben tüntettük fel (Curds, Foissner, Gulyás). A legtöbb szervezetet az egész fedőlemez alatti területen megszámoljuk, a nagy egyedszámúakat a terület felén, vagy arányos részén. Helytülő telepes csillós esetében általában nem kerekítünk. A laboratórium 24 órás átlagmintából a szabványoknak megfelelően méri a befolyó, a mechanikailag tisztított és az elfolyó tisztított szennyvíz kémiai paramétereit (pH, NH4-N, NO3-N, össz-P, kémiai oxigénigény (KOI), biológiai oxigénigény (BOI5). A levegőzető medencékben online hőmérő és oxigénszonda van felszerelve. Eredmények és értékelésük A vizsgálat ideje alatt mintegy 26 taxont azonosítottunk, ebből 22 egysejtű, azon belül 17 csillós taxon volt. Az egyéb egysejtűek a nagyméretű ostoros egysejtű (Pe- ranema trichophorum), házas amőbák (Arcella sp., Eug- lypha sp.), csupasz amőbák, és a többsejtű kerekesférgek, húrféreg. Az 1. ábrán látható, hogy a szervezetszám zömét az amőbák és a csillósok adják, s csak elenyésző számú egyed tartozik az ostorosokhoz és a többsejtűekhez. A legtöbb talált szervezet az alfa-mezoszaprób kategóriába tartozik, alacsony terhelést jeleznek. A magasabb terhelést jelző kistestű ostorosok (pl. Bodo sp.) nem szerepelnek az ábrán (gyakoriságukat 1. később). A csillósok közül legnagyobb egyedszámban a szabadúszó Ac- ineria uncinata és Colpidium sp, a pelyheken mászkáló Aspidisca cicada, és a helytülő Epistylis, Carchesium, Vorticella genusokba tartozó fajok fordultak elő. A januári csúcsot az Acineria uncinata, a tavaszit az Aspidisca cicada adja. A csillósok minimális egyedszáma l,lxl03, maximális egyedszáma 3,2xl04, az átlag 7xl03 ind/ml volt. Az ábrán az is látható, hogy egyedszámuk a félév a- latt négy időszakban csökkent 5xl03 ind/ml alá, ebből kettőben jelentősen. Ez a két időszak: február második fele és április végétől majdnem végig, mintegy két hónap időtartam. Normális esetben 10-12 csillóstaxon van jelen az eleveniszapban, ezekben az időszakokban csak 3-4 volt. A csillós és amőba egyedszám görbéket összehasonlítottuk a mechanikailag tisztított szennyvíz kémiai oxigénigény (KOI) és ammónium-nitrogén (NH4-N), illetve az elfolyó tisztított víz ammónium-nitrogén (NH4-N) és nitrát-nitrogén (N03-N) görbéivel. A tisztítóra folyó szennyvíz minősége befolyásolhatja az egyedszámokat, ez utóbbiak csökkenése pedig az elfolyó tisztított víz mért paramétereit. Azt állapítottuk meg, hogy a biológiai tisztítóra folyó szennyvíz KOI és NH4-N értékei nem voltak tartósan magasak, nem indokolják a szervezetszám nagymértékű csökkenését egyik időszakban sem (2-3. ábrák). A mechanikailag tisztított szennyvíz pH értékei átlagban 7,9 körüliek voltak.
