Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai

66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 5-6. SZ. A halak kondíciófaktorát (K) a W/SL3 x 100 képlet se­gítségével számítottuk ki, ahol W a hal testtömege (g), az SL pedig a hal standard testhossza (cm). A nemi érés mérté­két a széles körben alkalmazott gonado-szomatikus index­szel (GSI, %) számszerűsítettük, amely a gonádok teljes testtömeghez viszonyított arányát fejezi ki: Wg/W x 100, a- hol Wg a gonád tömege (g), és W a hal testtömege (g). Az elemi összetételben mutatkozó faji és évszakos kü­lönbségek tesztelésére ANOVA és Kruskal-Wallis teszteket alkalmaztunk. Az évszak, a nem, a nemi érés (GSI), a test­méret (TL), a kondíciófaktor (K) szén-, nitrogén- és foszfor- tartalomra gyakorolt hatását ANCOVA modellekkel vizs­gáltuk, fajonként és tápelemenként külön modellel. A mo­dellépítés során egy az összes potenciális hatótényezőt tar­talmazó kiindulási modellből, automatikus kétirányú lépé- senkénti (stepweise) modellszelekciós eljárással, az Akaiké információs kritérium (AIC) alapján meghatároztuk a leg­jobban illeszkedő, azaz a legkisebb reziduális varianciával rendelkező (best) modellt. Ebből a modellből a nem szigni­fikáns (p > 0,05) tagok eltávolításával jutottunk el ahhoz az ún. minimálisan megfelelő modellhez, melyet végül az a- dott kémiai elem vizsgálatára alkalmaztuk (Crawley 2005). Eredmények A vizsgálatban szereplő, összesen 130 egyed alapvető testparamétereinek, kondíciófaktorának, gonado-szomatikus indexének, szén-, nitrogén, és foszfortartalmának átlagait, faji és évszakos bontásban az 1. táblázat foglalja össze. A fajok közti általános különbségek felderítése céljából a három gyűjtés adatait együtt tesztelve megállapíthatjuk, hogy a vizsgált halfajok széntartalmai nem térnek el egy­mástól szignifikánsan (p > 0,11), míg a nitrogén, és különö­sen a foszfortartalom tekintetében jelentős különbségeket fi­gyelhetünk meg (p < 0,0001 mindkét esetben). Az amurgéb nitrogéntartalma nem különbözött (p > 0,5) a másik két faj­nál mért értékektől, de a naphal szignifikánsan (p < 0,0001) több nitrogént tartalmazott, mint a vörösszámyú keszeg. A foszforban leginkább szegény faj az amurgéb, a leggazda­gabb pedig a naphal volt, a különbség a három faj között szignifikáns (p <0,0001). abcabaaba abbabcabab 2,4­ó ^ 6 JL> jO JD 6 Sf) co Ö ’Eb <L> Cíj '5b CD CL —i c/i CL J c/5 CL' J GO tavasz nyár ősz 1. ábra: A vizsgálatban szereplőfajok szén, nitrogén és foszfortartalmának box-plot ábrái. Az azonos betűvel jelzettek nem térnek el szignifikánsan egymástól (p>0,05; ANOVA, Kruskal-W A különböző évszakok adatait külön tesztelve látható, hogy az egyes fajok elemtartalma közti különbségeire év­szakonként eltérő mintázat volt jellemző (/. ábra). Az ösz- szesített adatsorral ellentétben az évszakos bontás szerint vizsgált adatok esetében szignifikáns különbségeket figyel­hetünk meg a fajok széntartalma között, a különbségek a- zonban az év során mértékükben és előjelükben is változ­nak. A nitrogéntartalomban megfigyelhető faji különbségek szintén eltértek az egyes évszakok között. A szén- és nitro­géntartalom változásaival ellentétben, a foszfortartalomban mutatkozó faji különbségek az év folyamán nem változtak. Tavasszal a naphal és a vörösszámyú keszeg foszfortartal­ma között nem volt statisztikailag igazolható különbség (p = 0,89), minden más esetben szignifikáns (p < 0,1) különb­ségeket figyelhetünk meg. Az egyes fajokra jellemző elemi összetételben jelentős évszakos különbségeket tapasztaltunk. A három vizsgált faj közül a naphal elemtartalmában figyeltük meg a legkisebb ingadozást, de ez esetben is több szignifikáns különbséget találtunk. A széntartalom tavasszal magasabb volt, mint nyáron és ősszel (p < 0,001), a nitrogéntartalom tavasszal és nyáron hasonló értéket vett fel (p = 0,22), majd őszre az e- lőző két évszakhoz képest szignifikánsan (p < 0,03) lecsök­kent. Az év előrehaladtával a faj foszfortartalma folyamatos emelkedést mutatott, statisztikai különbség csak a tavaszi és őszi értékek között volt (p < 0,05). Az amurgéb szén- és foszfortartalmában egyaránt megfigyelhetünk évszakok közti különbséget, emellett a nitrogéntartalomban figyelem­re méltóan nagy emelkedést tapasztaltunk nyáron. Hasonló­an nagy különbségeket mutatkoztak a vörösszámyú keszeg esetén is a nyári időszakban, széntartalma jelentős mérték­ben megnőtt, ezzel együtt a nitrogén és foszfortartalom le­csökkent. A tavaszi és őszi értékek között egyik tápelem e- setében sem volt szignifikáns különbség (p > 0,05). Az évszak erős hatása a korábbi tesztekből is mindhárom fajnál egyértelműen kiderült, ezt az ANCOVA modellek is igazolták (2. táblázat). A modellek szerint a vizsgált para­méterek közül a GSI nem volt hatással a test szén, nitrogén és foszfortartalmára. Az elemtartalom és a halak neme kö­zött a kapcsolat igen gyenge volt, mindössze egy esetben, a naphal széntartalma és a tejesek között találtunk szignifi­kánsan pozitív kapcsolatot. A kondíciófaktor általános hatá­sát nem sikerült igazolnunk; a kondíciófaktor csupán a nap­hal széntartalmával mutatott szignifikáns kapcsolatot, de ennek erőssége és előjele is változott évszaktól függően. Az adatok a naphal és az amurgéb esetén szignifikáns összefüg­gést mutattak a testméret és az elemtartalom között. A nap­hal széntartalma és testhossza között általánosan negatív kapcsolat volt megfigyelhető, míg az amurgébnél évszaktól függően pozitív és negatív összefüggést is találtunk. Ugyan­ennél a fajnál a nitrogéntartalom és a testhossz között általá­nosan pozitív összefüggést tapasztaltunk. A vizsgált három elem egymással kölcsönösen negatív kapcsolatban volt. A legerősebb viszonyt a széntartalom és a foszfortartalom kö­zött figyeltük meg. A két elem viszonya minden fajnál, minden párosításban szignifikánsan negatív jellegű volt (P < 0,05). Diszkusszió A halak elemi összetételével foglalkozó, korábbi kutatá­sok szerint az elemtartalomban mutatkozó fajon belüli kü­lönbségek elhanyagolhatóak a fajok közti eltérésekhez ké­pest (Sterner és George 2000; Hendrixson et al. 2007). En­nek részben ellentmondóan, három halfaj szezonális elem­összetétel vizsgálatából származó eredményeink bemutat­

Next

/
Oldalképek
Tartalom