Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
57 delkezett. A gárdonyi Nagy-tisztáson volt ez a legkritikusabb, hiszen ott az előző egyedszámok és faj számok töredékét találtuk meg, összesen 4 egyed/cm3-rel, melyet 3 faj alkotott. X x z o > o 3 o 1. ábra. A Velence-tó tisztásainak összehasonlító elemzés Cladocera taxonok faj-és egyedszáma alapján. Az üledék szerves anyag- és kalcium-karbonát-tartalma a- lapján is ezt a 3-as csoportot tapasztaltuk (1. ábra). A természetvédelmi területen fekvő tisztásoknak kiemelkedően magas a szerves anyag-tartalma, és ezzel fordított arányosságban alacsony a karbonát-tartalma. Az agárdi Hosszútisztás, a gárdonyi Nagy-tisztás, az Öreg- valamint a Fürdetőtisztások pedig magasabb karbonát-tartalommal és alacsonyabb szerves anyag-tartalommal jellemezhetőek. 2 2. ábra. A Velencei-tó tisztásainak szerves anyag és kalciumkarbonát tartalma. Megjegyzés: sötét oszlop: szerves anyag tartalmat, fehér oszlop a kacium-karbonát tartalmat jelöli. Zöld víz, szürke víz, fekete víz jelölés (Acs és mts. 1994). A Lángi- és Vendel-tisztásokra magasabb szervesanyag-tar- talom jellemző, mint a természetvédelmi területeken, azonban a karbonát-tartalmuk magasabb, mint a természetvédelmi területeken. Ez inkább a nem természetvédelmi területekre jellemző. Itt is megjelenik azaz átmenet, melyről a korábbiakban esett szó, a Cladocera vizsgálatot illetően. A két tisztás közül a Lán- gi-tisztás tulajdonságaiban a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területekre hasonlít, mig a Vendel-tisztás inkább a természetvédelmi területekre jellemző tulajdonságokat hordoz. Cluster-analízist alkalmazva a Cladocera taxonok alapján ta- psztalt tagolódás figyelhető meg az üledék kémiai vizsgálatok alapján is. (2. ábra). Konklúzió Az agárdi Hosszú-tisztásról és a gárdonyi Nagy-tisztásról hiányoztak az Alona fajok, csak az Alona rectangula volt megtalálható az agárdi Hosszú-tisztáson kis mennyiségben, mely faj a mérséklet szennyezettséget is tűri (Gulyás és Forró 1999). A Lángi- és Vendel-tisztásokon kimagasló egyedszámmal volt jelen a Leydigia leydigi, mely kifejezetten eutróf vizekre jellemző. Az Alonella nana azonban csak a Kerek-tisztáson volt jelen. Ez a faj a szennyezéssel szemben elég érzékeny, csak e- zen a természetvédelmi tisztáson találtuk meg. Az „átmeneti tisztásokon” (Lángi- és Vendel-tisztás) találtunk mind a természetvédelmi területre, mind a tó középső- és keleti felére jellemző Cladocera fajokat, míg olyanokat is, amelyek csak ezen a területen voltak megtalálhatóak. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a különböző tisztásokon talált Cladocera taxonok és a mért szerves anyag- és karbonáttartalmak alapján az általunk megállapított heterogenitás felosztás eltér Ács és mtsai. (1994) által meghatározott csoportoktól. Eredményeink alapján három részre tagolhatjuk a Velencei tavat: a természetvédelmi területre, a tó középső- és keleti felén lévő rekreációs alkalmazásban álló területekre, valamint a két terület között húzódó „átmeneti” tisztásokra, melyek magukba foglalják a másik két terület tulajdonságait is. Köszönetnyilvánítás Lakatos Csilla és Gyulai István publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Simon Edina köszöni a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj és a TÁMOP- 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0043 pályázat támogatását. Illetve a munka megvalósulását a TÁMOP4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007, és TÁMO- P-4.2.2/B-10/1-2010-0024 pályázatok támogatták. Irodalom Ács, É., Buczkó, K., Lakatos, Gy. 1994. Changes in the mosaic-like water surfaces of the lake Velence as reflected by reed periphyton studies. Studia Botanica Hungarica. p. 5-19. Borbély, B., Dávid, E. 1990. Velencei-tó. Népszava Kiadó, Ságvár. Gulyás, P., Forró, L. 1999. Az ágascsápú rákok (Cladocera) kishatáro- zója. Vízi Természet- és Környezetvédelem. 9. kötet, 2. kiadás. Budapest: KGI. Fortin, M. C., Gajewski, K. 2009. Assessing the use of sediment organic, carbonate and biogenic silica content as indicators of environmental conditions in Arctic lakes. Polar Biol. 32:985-998. Hofmann, W. 1996. Empirical relationships between cladoceran fauna and trophic state in thirteen northern German lakes: analysis of sur- ficial sediments. Hydrobiologia. 318:195-201. Santisteban, J. L, Mediavilla, R., López-Pamo, E., Dabrio, C. J., Zapata, M. B. R., García, M. J. G., Castano, S. and Martínez-Alfaro, P. E. 2004. Loss on ignition: a qualitative or quantitative method for organic matter and carbonate mineral content in sediments? Journal of Paleolimnology Vol. 32, Issue 3, p. 287-299. Kácsor, L. 1984. A Velencei-tó. Gondolat Könyvkiadó, Bpest, 1-156. Korhola, A., Olander, H., Biom, T. 2000. Cladoceran and chironomid assemblages as qualitative indicators of water depth in subarctic Fennoscandian lakes. Journal of Paleolimnology. 24:43-54. Korhola, A., Rautio, M. 2001. Cladocera and other Branchiopod Crustaceans. In: Smol JP, Birks HJB, Last WM, editors. Tracking Environmental Change Using Lake Sediments, Vol. 4. Zoological Indicators. Dordrecht, The Netherland: Kluwer Academic Publishers p. 5-41. Shumate, B. C. A., Schelske, C. L. A., Crisman, T. L. A., Kenney W. F. A. 2002. Response of the cladoceran community to trophic state change in Lake Apopka, Florida. Journal of Paleolimnology. 27:71- 77. Szeroczynska, K., Sarmaja-Korjonen, K.. 2007. Atlas of Subfossil Cladocera from Central and Northern Europe. Swiecie, Poland: Friends of the Lower Vistula Society. Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság - Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG) 2010. A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása. Vízgyűjtő-gazdálkodási terv. 1-14. jelű, Velencei-tó vízgyűjtő. Willemse, N. W., Tömqvist, T. E. 1999. Holocene century-scale temperature variability from West Greenland lake records. Geology. 27:580-584.
