Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
23 Hazai állóvíz típusok biológiai validációja fitoplankton alapján Bolgovics Ágnes1, Görgényi Judit2 Pozderka Virág3, Várbíró Gábor2, Borics Gábor2 'ELTE, Környezettudományi Doktori Iskola, 1117. Budapest, Pázmány P. s. 1/a 2MTA, ÖK, Dunakutató Intézet, 4026. Debrecen, Bem tér 18/c. 3Debreceni Egyetem Hidrobiológia Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Állóvizeink élővilágát alapvetően befolyásolják azok hidromorfológiai jellemzői, ezért a vízminősítés során első lépésként szükséges egy állóvíz tipológia megadása. A leíró változók alapján (méret, mélység, mederanyag, vízforgalmi típus és makrofiton borítottság) hazai állóvizeinket 16 un. hidromorfológiai típusba sorolták. Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy e típusok mennyiben egyeznek a fitoplankton biomassza és összetétel alapján képezhető un. biológiai típusokkal. Igazoltuk, hogy a hidromorfológiai változók nagymértékben hatással vannak a fitoplanktonra mind biomasszát, mind összetételét tekintve. A fitoplankton biomassza alapján számos állóvíz típust össze lehet vonni, így egy egyszerűbb tiopológiát tudtunk kialakítani. Jóllehet az egyes állóvíz típusok fitoplankton összetétele jelentős mértékben eltérhet a funkcionális csoportok diverzitása és relatív abundancia viszonyai alapján, a hazai állóvizeinkre jól definiált, fitoplankton összetétel alapú tipológiát nem tudtunk létrehozni. Kulcsszavak: tipológia, sekély tó. Bevezetés Az ökológiai állapotértékelés első lépése a vizek ökológiai szempontok szerinti tipizálása. Az EU Víz Keretirányelve (EC 2000) meghatározza azon leíró változók körét melyekkel az un. geográfiai ill. hidromorfológiai típusok kialakíthatók. Magyarország állóvizeinek tipizálása során, a kötelezően alkalmazandó leíró változók mellett (tengerszint feletti magasság, méret, mélység, mederanyag) a makrofiton borítottságot és a vízforgalmi típust is bevonták. Mindezek alapján létrehozott tipológia 16 állóvíz típust tartalmaz (Szilágyi és mtsi. 2008). A típusok nagy száma és az egyes ökotípusokba tartozó állóvizek alacsony száma megnehezíti a referencia közösségek és határértékek meghatározását, ami szükségessé teszi a típusok számának csökkentését. Ez az élőlénycsoportok alapján történhet, mégpedig úgy, hogy a biológiai mérőszámok alapján átfedő hidromorfológiai típusokat összevonjuk. Munkánk során célunk az volt, hogy vizsgáljuk a leíró változók jelentőségét a fitoplankton biomassza és összetétele szempontjából, s ez alapján egy egyszerűsített tipológiát hozzunk létre, ami megkönnyíti az állapotértékelés gyakorlati alkalmazását. Anyag és módszer Elemzéseinket a hazai fitoplankton adatbázis alapján végeztük, ami 77 hazai állóvíz fitoplankton összetételére és biomasszájára vonatkozó adatokat tartalmazza (/. táblázat). 1. táblázat. A hazai tótípusok és leíró változók Méret (km2) Kód Meder anyag Makro- Fiton borítás (%) Vízforgalom db 1 <1.0 szerves > 66 % időszakos 1 2 <1.0 1-3 szerves > 66 % állandó 3 3 <1.0 1-3 szerves < 66 % állandó 1 4 <1.0 <1.0 szikes > 66 % időszakos 7 5 <1.0 <1.0 szikes < 66 % időszakos 7 6 <1.0 1-3 szikes > 66 % állandó 1 7 <1.0 1-3 szikes < 66 % állandó 6 8 1-10 1-3 szikes < 66 % állandó 1 9 1-10 1-3 szikes > 66 % állandó 1 10 <1.0 <1.0 meszes > 66 % időszakos 2 11 <1.0 <1.0 meszes < 66 % időszakos 1 12 <1.0 1-3 meszes > 66 % állandó 7 13 <1.0 1-3 meszes < 66 % állandó 25 14 1-10 3-4 meszes < 66 % állandó 5 15 >10 1-3 meszes < 66 % állandó 4 16 >10 3 meszes < 66 % állandó 4 A fitoplankton biomassza mérése a klorofill-a értékek alapján történt. Az előforduló fajok nagy száma és az a- datközlők eltérő taxonómiai ismeretei miatt az adatok kezelése nehéz, melyekből nagymértékű bizonytalanságok adódhatnak. Ezért a fajokat funkcionális csoportokba (Reynolds et al. 2002) soroltuk. A fitoplankton összetételbeli jellemzőinek leírására az algák funkcionális csoportjainak relatív biomasszáját használtuk. A leíró változók alapján elkülöníthető csoportok közötti különbségeket Kruskal Wallis egyutas ANOVA-val teszteltük. Eredmények Vizsgáltuk a leíró változók hatását a fitoplankton biomasszájára (/. ábra). A Kruskal-Wallis ANOVA valamennyi változó által képzett csoport között szignifikáns eltérést jelzett. A klorofill-a koncentráció szignifikánsan magasabb volt a kis méretű állóvizekben mint a közepes és nagy méretűekben, melyek közt eltérés nem volt kimutatható. Szintén szignifikáns különbség adódott a három mélység kategória között is. A nagyon sekély tavak (Z4tl<l m) főleg hipertrófak, a mérsékelten sekély tavak (1 m<Zit|< 3 m) eutrófak, míg a mély tavak (Záti>3 m) többnyire mezotróf j ellegűek. A biomassza függ a meder anyagától is. A legmagasabb értékek a szikes tavakra jellemzőek. A szerves és meszes tavak közt nem mutatkozott szignifikáns eltérés. Szignifikáns volt az eltérés a fitoplankton biomasszában a vízi növényzettel borított és a nyílt vízzel rendelkező vizek közt, habár mindkét csoport eutrófnak tekinthető. A vízforgalmi típus mutatkozott a legjobb leíró változónak. Az asztatikus és eusztatikus vizek közt erősen szignifikáns volt az eltérés a biomasszára nézve. Az a- sztatikus vizek hipertrófak, jelentős szezonális eltérést mutatva, míg az állandó vizek eutrófak a biomassza kisebb mértékű ingadozása mellett. A fitoplankton biomassza jelentős eltérést mutatott a 16 állóvíz típus közt. A típusok fitoplankton biomassza alapján történt páronkénti összehasonlítása ugyanakkor igazolta, hogy számos hidromorfológiai tótípus nem különbözik egymástól, ami azt jelenti, hogy ezeket a típusokat össze lehet vonni. Ennek eredményeként 4 állóvíz csoportot tudtunk létrehozni a fitoplankton biomassza a- lapján.
