Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Kiss Melinda - Torma Péter: Sekély tavi energiaáramok fluxus-gradiens eljárás-alapú becslése örvény-kovariancia mérésekből
53 KlS^M-^TORMAJL^^Sekél^tav^^ Az általános gyakorlat ennek kiküszöbölésére a Kiss és Józsa (2015)-ben is részletezett korrekciók alkalmazása, melyek hatását az energiamérleg zárására szintén megvizsgáltuk, különválasztva az előzőekben már tárgyalt, a zárást jelentősen befolyásoló tényezőket (3. táblázat). 3. táblázat: Az örvény-kovariancia technika korrekcióinak hatása az energiamérleg zárására különböző forrásterület és hőmérsékleti rétegződés kategóriák esetén 2013. júniusában EBR Szektoronkénti „planar fit" forgatás Teljes "planar fit" forgatás Dupla forgatás Moore korrekció nélkül Schotanus korrekció nélkül WPL korrekció nélkül mind 0,73 0,71 0,70 0,70 0,75 0,70 THnádas>=9 0,75 0,75 0,74 0,73 0,78 0,73 TH„!idas<95 0,63 0,60 0,59 0,59 0,63 0,58 instabil 0,70 0,69 0,67 0,68 0,72 0,67 közel 0,75 0,74 0,73 0,73 0,78 0,72 stabil 0,29 0,26 0,25 0,25 0,29 0,27 Összességében a korrekciók elhanyagolható hatását találtuk - a zárás 70 és 75 % között változott az alapesetben - tehát a korrekcióktól nem várhatunk megoldást az energiamérleg zárására. A koordináta-forgatás három módja közül kis mértékben az alkalmazott szektoronkénti „planar fit” forgatás eredményez nagyobb EBR értékeket. A Moore és WPL korrekciók 3%-kal javítják a zárást, amely egyezik Mauder és Fokén (2006) megállapításaival; mig a Schotanus korrekció kismértékben rontja. Ez a tendencia áll fenn az egyes forrásterület- és rétegződés-kategóriák esetén is, amelyek - ahogy korábban is láttuk - jóval nagyobb hatással vannak a mérleg zárására, mint az alkalmazott korrekciók. 5.3. Modellezett energiaáramok A fluxus-gradiens eljárással egyidejűleg külön nádasra és nyílt vízre meghatározott hőáramokat a 7. ábra szemlélteti egy olyan időszakban, amely során a szélerősség és szélirány változásából kifolyólag a mérési forrásterület is jelentősen változott. A korábban ismertetett, forrásterületek arányában történő súlyozás lehetővé teszi a modell ellenőrzését olyan időszakokban is, amikor a hőáram több mint egy forrásterületről érkezett. Ehhez a nádasbeli és nyílt vízi áramokból és forrásterületek arányából számított súlyozott hőáramokat is feltüntettük az ábrán. Kis nádas-hozzájárulás esetén (pl. az időszak elején) a súlyozott hőáram görbéje együtt halad a nyílt vízi hőáraméval, míg nagyobb nádas-hozzájárulásnál a nyílt vízi és nádasbeli hőáram közé esik. A 7. ábra ugyanebben az időszakban a nyílt vízi állomáson mért, a fluxus-gradiens eljárással modellezett, illetve a súlyozott höáramokat mutatja be. Látható, hogy a súlyozás a modell illeszkedését - különösen a szenzibilis hőáram esetében - jelentősen növelte. A mért és súlyozott hőáramok jó egyezést mutatnak mind kizárólagos nyílt vízi hatás, mind pedig a két jellegzóna együttes, kombinált hatása esetén. 7. ábra: a) Modellezett hőáramok a nádas és nyílt vízi zónában, illetve a forrásterületek aránya és az ezekből számított súlyozott liőáramok, b) mért, modellezett és a forrásterületek arányából számított súlyozott hőáramok a nyílt vízi zónában egy reprezentatív időszakban A nyílt vízi állomáson a teljes vizsgált időszakban mért és a modellezett hőáramokat a 8. ábra mutatja. A latens (8. ábra) és a szenzibilis (8. ábra) hőáram esetén a ponttal jelölt modelleredmények jelentős eltérését látjuk a tökéletes illeszkedést jelentő vonaltól, azonban nem is várható jó egyezés, mivel a mérésben vegyes forrásterületek jelentek meg, míg a modellezés tiszta nyílt víz feletti hőáramokat eredményez. A forrásterületek arányában történő súlyozás (x-szel jelölve) viszont összevethetővé teszi a mért és modellezett eredményeket, és elfogadható modellilleszkedést eredményez. Ezt igazolja a
