Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Nyirő-Kósa Ilona - Tompa Éva - Rostási Ágnes - G. Tóth László - Nédli Bernadett Judit - Balogh Csilla - Cserny Tibor - Pósfai Mihály: A Balaton karbonát-ásványai
23 NYÍRŐ-KÖSA I. és intsai: A Balaton karbonát-ásványai /. ábra. Vízkémiai változások nyugatról keletre a Zala áradásakor: a relatív Mg2+- és Cí-tartalom nő, a Ca2+ csökken Az üledékminták röntgen-pordiffrakciós vizsgálata alapján a Balaton üledékében nagy mennyiségben előforduló ásványok a kaiéit, kvarc, dolomit, földpátok, musz- kovit, klorit, montmorillonit és pirít. T « 13*C,P a 1.013bar . a (HjO) * l.pH »8.3,a|HCÖä a lOf*'44 2. ábra. Geokémiai modellszámítás: termodinamikai egyensúly esetén dolomit válna ki a víztestben. Az üledék túlnyomórészt karbonátásványokból áll, 60-70 %-a kaiéit és dolomit, továbbá aragonit, protodo- lomit fordul elő benne. A legtöbb mintában a tiszta kalci- téhoz képest kissé eltérő d-értékkel rendelkező kalcitot figyeltünk meg, ami a Mg2+ kation kaiéit szerkezetébe való beépülésének következménye (3. ábra). A MgC03 koncentráció 2 és 17 mol% között változik. Megfigyeltük, hogy nyugatról kelet felé haladva nő a Mg beépülésének mértéke. A Nyugati- és a Keleti-medence között határozott különbség látszik, a keletiben több a Mg2+. E- mellett a mélységgel is változik a Mg-tartalom, a minták többségében lefelé haladva nő. A dolomit esetében főként a Keleti-medencében gyűjtött minták spektrumain tapasztaltunk kissé eltolódott csúcsot, ott, ahol a Mg-kalcit Mg-tartalma is nagyobb (4. ábra). A dolomit esetében a szerkezeti változatosság nem-sztöchiometrikus összetételre utal, ami a dolomit helyben való képződését valószínűsíti. 3. ábra. Sajkodi üledék (barna görbe) és csopaki üledékcsapda-minta (piros görbe) kísérleti röntgen- diffraktogramjának részlete A sztöchiometrikus kalcit (lila görbe) és dolomit (kék görbe) számított csúcsaihoz képest a kalcit 014 csúcsa mind az üledék, mind az üledékcsapda mintában eltolódott. A dolomit 014 csúcsának eltolódása a Keleti-medence üledékcsapdában gyűjtött mintájában figyelhető meg. 4. ábra. A dolomit cellaparaméterének a sztöchiometri- kus dolomitétól (a0 = 4,812 A) való eltérése szerkezeti rendezetlenségre utal, ami nyugatról kelet felé nő az üledék felső 10 cm-ében. Az üledék- és üledékcsapda-minták egyedi karbonátszemcséit elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Mindegyik mintában kisebb részben idiomorf (romboéderes) részecskéket, továbbá uralkodóan néhány mikrométeres aggregátumokat figyeltünk meg (5. ábra). Transzmissziós elektronmikroszkóppal elektrondiffrakciós felvételeket készítettünk mindegyik szemcsetípusról, melyek a- lapján megállapítottuk, hogy az aggregátumok Mg-kal- cit, a romboéderes kristályok pedig dolomit szemcsék. Elemi összetételüket energiadiszperzív röntgen-spektrométerrel (EDS) vizsgáltuk. A hosszúkás aggregátumok Mg/Ca mólaránya változó, de —1/7 alatt marad. A saját alakú szemcsék Mg-tartalma jóval nagyobb. A Mg-kalcit aggregátumok érdekessége, hogy több kisebb, -30-100 nm-es kristály aggregátumaiból állnak. Az aggregátumokat alkotó nanokristályok elrendeződése nem véletlen- szerű, az elektrondiffrakciós felvétel egykristályra jellemző diffrakciója az apró kristályok azonos orientációjú rendeződésére utal.
