Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Halász Péter: Környezeti rendszerek szabályozásának analóg megoldása
16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 4. SZ. A termőtalaj és a rajta létrejött, vele egységet képező természetes növényzet (növényi társulások) szoros ösz- szefíiggésben történő fejlődése vezetett mind a talaj, mind a növényi társulások fejlődéséhez. Ha ennek alapján arra a megállapításra jutunk, hogy egy talaj termékenységének jelenlegi foka akkor kielégítő, ha azon, a rajta kifejlődött legmagasabb rendű növénytársulás növényeivel egyenértékű, vagy azoknál magasabb rendű növények termeszthetők — a termékenység csökkenése nélkül, illetve megfelelő növekedése mellett - akkor meghatározottnak tekinthetjük mind a terület talajának a megfelelő termékenységét, mind az ezzel összefüggő megfelelő növénytársulást: a megfelelő földhasználatot. Álláspontunkat az alábbi, tapasztalatokon alapuló mo- dellel kívánj uk alátámasztani (2. ábra). ____________ A betűjelek értelmezése: TERMÉSZETI AOOTTsÁGOK IDŐJÁRÁS E. .. éghajlat TÉRSZÍNI AOOTTSÁGOK F. .. földtani adottságok D. .. domborzat T... talaj A VÍZHÁZTARTÁS ELEMEI: * I C... csapadék E. .. evapotranszsplráció I__lefolyás FÖLOHASZNÁLAT N. ..növényál lomá ny 2. ábra: A termőterület-használat, mint környezeti rendszer-szabályozás modellje A modell összetett rendszerként a természeti adottságok: az időjárás és a térszíni adottságok, valamint a víz- háztartás elemeiből, továbbá a földhasználatból: a növényállományból épül fel. Az összetett rendszer középpontjában a növényállomány (N) áll, amely ha - az előzmények szerint — az adott talajon (T) kifejlődött legmagasabb rendű növénytársulás vagy annak megfelelő tudatosan irányított földhasználat, az összetett rendszer szabályozottnak tekinthető (N*, T*...). A megfelelő földhasználat esetén a talajerő utánpótlás megfelelőbb lesz - kisebb műtrágya-mennyiségek alkalmazhatók - ezáltal a növényállomány kevésbé lesz sérülékeny. Ezért jobban behatárolható lehet a növényvédelem - kisebb mennyiségű és koncentrációjú növényvédő- zer lehet alkalmazni, így a környezetvédelem érdekei is megfelelően érvényesülnek. Az is megállapítható, hogy a megfelelő földhasználat esetén az E/C arány optimálisnak, vagyis a vízháztartás is szabályozottnak tekinthető. Ezért a megfelelő csapadék-hasznosulás mellett a növényállomány jobban fejlődik, továbbá domb- és síkvidéken az árvíz- és belvízhelyzet természetes úton javul, vagy megfelelő marad. A felsorolt előnyök azt eredményezik, hogy a megfelelő földhasználat esetén a terméseredmények optimálisak lesznek, a termelés gazdaságosabb lesz, és a környezet-állapot is megfelelő marad. 2.2. A termőterület használatának mint környezeti rendszer szabályozásának, a folyószabályozással analóg alapvető megoldása Az ismertetett álláspont, illetve az azt megjelenítő modell után kíséreljük meg egy termőterület megfelelő állapotának a tudatos elérését. Ennek érdekében a korábban tárgyalt környezeti rendszerek (folyó és termőterület) analógiája alapján először meg kell határozni a termőterület megfelelő használatát, második lépésként pedig — ha erre szükség van —, megfelelővé kell tenni a termőterület jelenlegi állapotát, vagyis biztosítani kell a megfelelő használathoz tartozó területállapotot. Ha a termőterület jelenlegi állapota megfelelő, akkor a leírt modell alapján a megfelelő földhasználat (az első lépés) önmagában már a rendszer szabályozását eredményezi. Egy termőterület jelenlegi állapotának a megfelelőtől való jelentős eltérése (a nem megfelelő termékenység) általában két okra vezethető vissza:- a termőterület megfelelő állapota még nem jött létre; ebben az esetben nevezhető a termőterület kedvezőtlen természeti adottságúnak;- a termőterület megfelelő állapota a természetes talajképződési folyamat következményeként már létrejött, de annak használata nem a kifejlődött talajnak megfelelően történt. A felsorolt két alapvető ok közül akármelyik is idézte elő a termőterület jelenlegi állapotának a megfelelőtől való eltérését, azt mindenképpen és minél jobban közelíteni kell a megfelelő állapothoz, vagyis jobbá kell tenni. Ezt a tevékenységet nevezzük meliorációnak. A fentiek alapján tehát a melioráció a termőterület megfelelő állapota elérésének második lépése, annak elősegítése amennyiben az jelenleg nem megfelelő. A megfelelő földhasználatnak önmagában a meglévő agroökopotenciál megfelelő kihasználása és fenntartása, az esetleg szükségessé váló meliorációnak az agroökopotenciál helyreállítása vagy növelése a feladata. Az öntözésnek az agroökopotenciál növelése a feladata. Az öntözésnek is előfeltétele a megfelelő földhasználat. 3. Összefoglalás A folyó és a termőterület egyaránt környezeti rendszer. Szabályozásuk mindkettő megfelelő állapotát biztosítja. A folyószabályozással a meder megfelelő állapota: a víz, a hordalék és ajég kártétel nélküli levezetése, valamint a hajózási üzem folyamatossága érhető el. A termőterület megfelelő használata a terület fenntartható fejlődését valósítja meg, mind a terület állapotában (termékenységében), mind pedig a megfelelő termés- eredmények biztosításában. Irodalom: Folyószabályozás Bogárdi L: Kevés víz-víz-sok víz. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967. Halász P.: A Duna természetes és megfelelő egyensúlyi állapota. Folyamszabályozás. Hallgatói feladat kiírás, (kézirat). BME Vízgazdálkodási Főiskolai Kar, Baja, 1970. Horváth S.: Hozzászólás a Duna jégviszonyai és a jégtörés tapasztalatai c. tanulmányhoz. Vízügyi Közlemények, 1968. 4. füzet. Richter J.: Folyószabályozási müvek építése a Duna alsó szakaszán. Korszerű folyószabályozás. OVH. 1969. Zboray K.. Folyószabályozás. Viziutak. Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum tananyaga. Tankönyvkiadó. 1963. t
