Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Szlávik Lajos: Dr. Rajczi Kálmán (1926-2014)
1 Dr. Rajczi Kálmán (1916. május 4., Tolna - 2014. augusztus 14., Szentendre) Életének 99. évében elhunyt Rajczi Kálmán, a magyar vízmérnöki társadalom kiemelkedő egyénisége, egykori vezetője, kiváló szakembere. Temetése 2014. augusztus 29-én volt Szentendrén. Neves vízügyi szakember, széles látókörű mérnök távozott el körünkből, aki az elmúlt évtizedekben tevékeny részese volt a vízügyi szolgálat fejlődésének; meghatározó egyénisége volt az ország vízgazdálkodásának; élete, sorsa összefonódott a vízügyével. Ahogy telik az idő a hazai vízgazdálkodás számos kiemelkedő alakja távozik körünkből, s nekünk, utódoknak a megemlékezés és emlékük ápolása marad, hiszen valamennyien egy nagy mű, a magyar nép felemelkedéséért dolgoztak, még akkor is, ha a rohanó mindennapokban nem mindig erre a magasztos célra gondoltak. A vízimérnöki szakma, a Belügyminisztérium Vízügyi Államtitkársága, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság tagsága nevében búcsúzunk Rajczi Kálmántól, felidézve szakmai életútjának, mérnöki munkásságának fontosabb állomásait. Rajczi Kálmán ifjúsága a régi Duna menti Tolnán telt, ahol az első világháború derekán, 1916-ban született a helyi tanítómester gyermekeként. A jóeszű gyerek Szek- szárdon érettségizett, majd innen útja a budapesti Műegyetemre vezetett. Frissen megszerzett mérnöki diplomájával 1942 elején a Vízrajzi Intézetnél helyezkedett el, úgy is mondhatnánk, hogy megkezdte munkáját a magyar vízügyi szolgálatnál. Királyi segédmérnöki munkáját nem sokáig folytathatta, mert másfél év múlva már egy másik királyi szervezet, a magyar honvédség kötelékében találta magát, s végül Budapest ostromakor szovjet hadifogságba került. Több mint két esztendeig osztozott társai sanyarú sorsában. 1947. júliusában került haza a fogságból Ekkor a Vízrajzi Intézetből a pécsi kultúrmérnöki hivatalhoz irányították, ahol állami mérnökként nem egész egy évig dolgozott, majd átkerült a debreceni kultúrmérnöki hivatalhoz, ill. jogutód szervezetéhez. 1948. őszén ugyanis az e- gész hazai vízügyi szervezet átalakításáról döntött a kormány. A több minisztérium feladatkörébe szétaprózódott vízügyi szakfeladatok nehéz helyzetet teremtettek nemcsak a vízügyi szolgálat tagjainak, hanem az ország víz- gazdálkodásának hatékonyságát is gyengítették. Debrecenben megbízták az ottani vízügyi szervezet vezetésével, amely munkát egészen 1951 októberéig látta el. Ekkor behívták a Földművelésügyi Minisztériumba, ahol osztály-, majd később főosztályvezetővé nevezték ki. Amikor az első Nagy Imre kormány megalakult, akkor némileg változott a politikai irányvonal, az egyik kiemelt terület a mezőgazdaság lett, s az ezzel kapcsolatos vízgazdálkodási program kidolgozásában Rajczi Kálmánnak fontos szerepe volt. Mindez a vízügyi szervezet alapos reformját is kikényszerítette, s nem volt véletlen, hogy az 1953. őszén megalakult Országos Vízügyi Fő- igazgatóság vezetőjévé őt nevezték ki. Az általa alapított, 1953. november 26-án útjára bocsátott Vízügyi Értesítő első számában hitet tett amellett, hogy az ország vízkészletével csak egy szerv gazdálkodhat. E gondolatát vallják késői utódai, a vízügyi szolgálat mai vezetői is. Nehéz örökséget vett át, hiszen újra kellett építeni nemcsak a központi, hanem a területi szervezeteket is. S mindezt megfejelte az 1954. évi júliusi, rendkívüli, minden addigit meghaladó méretű dunai árvíz elleni védekezés irányítása. A szellemében és anyagi lehetőségeit tekintve még nem elég erős vízügyi szolgálat nem tudott kellő hatékonysággal védekezni, s ez megingatta az új politikai irányvonal mellett elkötelezett Rajczi Kálmán pozícióját is. Amikor a miniszterelnök Nagy Imre megbukott, akkor várható volt, hogy előbb-utóbb csere lesz az OVF főigazgatói posztján is. 1955. végén Rajczi Kálmán helyét Dégen Imre vette át, Rajczi Kálmán pedig visszavonult a szűkén vett mérnöki világba, de nem maradt tétlen. 1956 januárjától egy évig az Országos Tervhivatalban foglalkozott a vízgazdálkodási távlati tervezés kérdéseivel, majd 1957-től 11 évig a MÉLYÉPTERV mérnöke, osztályvezetője volt. Szívesen foglalkozott az elméleti-matematikai kérdésekkel, ill. a vízügyi tervezési feladatok matematikai megoldásaival. Az elsők között, már 1961-ben arról értekezett, hogy miképpen lehet vizsgálni az öntözőrendszerek komplex hasznosítási terveit lineáris programozással. Ez a módszer akkoriban az alkalmazott matematika új ága volt, hazai alapvetésének irodalma is alig egy évvel korábban jelent meg nyomtatásban. Ebben az időszakban módja volt arra, hogy tovább képezze magát, előbb építőipari gazdasági mérnöki diplomát, majd 1964-ben műszaki doktori címet szerzett. A Magyar Hidrológiai Társaság tagjaként 1969-től részt vett a Társaság számos hazai rendezésű nemzetközi konferenciáján, s előadásai, szakcikkei megjelentek a MHT folyóirataiban. Az elméleti kérdések mellett a gyakorlati mérnöki munkákban is otthonosan mozgott, hiszen 1968. márciusától a Vízügyi Építő Vállalat műszaki-gazdasági tanácsadója volt, s 1974 elejétől a Vállalat Körös-vidéki Főépítés-vezetőségének munkáját irányította. 1975-ben vonult nyugdíjba, ezt követően már kevésbé volt aktív a vízügyi szakmai közéletben, de jó volt látni, amikor az egységes vízügyi szolgálat megteremtésének 50. évfordulóján, 2003-ban ő is ott ült az esztergomi ünnepség díszelnökségben, ahol számos utódja, volt államtitkárok és miniszterek társaságában fogadhatta régi munkatársainak üdvözletét, gratulációit. 90. születésnapját pedig szenior tagtársaival együtt ünnepelhettük a Magyar Hidrológiai Társaságban. Ő is azon vízügyi vezetők közé tartozott, akik emlékeiket, tapasztalataikat megosztották az utókorral, a vele készített életút-interjú felvételét ma a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár őrzi. Rajczi Kálmán életének, szakmai munkásságának minden kiemelkedő mozzanata a történelem részét képezi, hiszen a hazai vízgazdálkodás oly távoli személyeit, eseményeit köti, ill. most már csak kötötte össze a mával, ami rajta kívül kevés vízmérnöknek adatott meg... Halálával fájdalmas veszteség érte a családot, a barátokat, a vízmérnöki szakmát. Emlékét megőrizzük! Fejér László Dr. Szlávik Lajos
