Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 1. szám - Kováts Gábor: Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő folyó-, illetve árvízvédelmi töltés-szakaszok mértékadó árvizei
24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 1 SZ. /. ábra- Az ATI-VIZIG árvízvédelmi védvonalai A 8-as védvonal legfontosabb tulajdonságainak elemzése. A Hármas-Körösnek egyedülálló jellemzője, hogy a bal parti töltés az Alsó-Tisza vidéki a jobb parti töltés viszont a Közép-Tisza vidéki Vízügyi lazgatósághoz tartozik, miközben maga a folyó a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében van, ennek oka egyébként az, hogy a valamikori körösi vízlépcsők egy üzemeltetőhöz tartozzanak, bár a bokányi vízlépcső már több évtizede nem működik. Probléma nem abból adódik, hogy a jobb és bal part nem azonos Vízügyi Igazgatóság kezelésben van, hanem abból, hogy az ár- vízvédelmi fokozatok előírásai nincsenek összehangolva, habár pont az ATI-VIZIG vezetői ezt többször javasolták. Szakmailag egyáltalán nem indokolható, hogy egy folyó jobb és bal parti árvízvédelmi müve nem azonos fokozati szintben legyen. A Hármas-Körösre egyébként az a jellemző, hogy vízgyűjtő területe lényegesen alacsonyabban fekszik, a Maros vagy a Felső-Tisza vízgyűjtőjénél így a téli hóolvadásből származó árhullámok általában előbb és gyorsabban alakulnak ki, és a Hármas-Körös alsó szakaszán inkább a tiszai visszaduzzasztás szokott problémát okozni. Természetesen ez a megállapítás a tavaszi hóolvadásből származó első árhullámra vonatkozik. 3. Az árvízi hurokgörbék kérdése Dr. Vágás István könyvében és egyéb tanulmányaiban részletesen elemzi az Alsó-Tisza-vidék jellemző hurokgörbéinek alakulását. E tanulmányban éppen ezért ezt a kérdését csak vázlatosan érintjük, miután ennek részletes kifejtését a szakirodalomban tanulmányozni lehet. Az Alsó-Tisza vidéki vízállás alakulások a befogadó és a mellékfolyók vízállása miatt igen nagy mértékben befolyásoltak, és ezért nagyon speciális sok esetben „fordított” hurokgörbék is kialakulhatnak. Általában az a jellemző az Alsó-Tisza-vidékre, hogy a legnagyobb vízhozamok és a legmagasabb vízállások nem egy időben következnek be, miután a legnagyobb esések az áradó szakaszban állnak elő, míg a visszaduzzasztás időszakában bekövetkező tetőző vízállásokhoz sokszor lényegesen kisebb árvízi hozamok tartoznak. Ezt a kérdést tovább árnyalja az a tény, hogy a lefolyási viszonyok romlása miatt egyébként is egyre kisebb vízhozamok mellett egyre magasabb vízállások fordulhatnak elő mind a Tiszán, mind a mellékfolyók alsóbb szakaszain. 4. Lefolyási viszonyok befolyásolása Mint az előző alpontban már említettem a vízszint esések relatíve tág tartományban váltakoznak az áradó és apadó á- gakban nagy különbségek állhatnak elő, és az egymásra rászaladó és alulról befolyásolt árhullámok miatt hosszú időn keresztül viszonylag igen kis vízhozam mellett magas és a- lig változó vízállások fordulnak elő. A lefolyási viszonyok az árvízi mederben folyamatosan romlanak és ez a vízállások és vízhozamok elemzésével jól nyomon követhető. A lefolyási viszonyok romlása abból a természetes folyamatból adódik, hogy minden árhullám esetén a nagyvízi mederben jelentős iszaplerakódás történik. Az állattenyésztés visszaesésével a hullámterek egyre el- hanyagoltabbak. A hullámtéri erdők egyre újabb és újabb tereket nyernek, s az a védfűzes amelyik korábban teljes e- gészében vízügyi kezelésében volt és árvízvédelmi célokat szolgált (gátak hullámverés elleni védelme) és védekezési célra történő fűzrőzse termelés egyre inkább tönkremegy, vadszőlővel át- meg átszőtt és a természetvédelemnek e tekintetben téves álláspontja szerint őserdőként üzemel, holott nyilvánvalóan határozott védelmi céllal emberi telepítésű. Az új vízügyi törvény megfogalmazásakor többen javasoltuk, hogy a hullámtér teljes részében kerüljön állami tulaj-
