Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Bardóczy Lajos - Bardóczyné Székely Emőke: A vízszállítás módszerei és azok homokhátsági lehetőségei, tekintettel a Duna-Tisza csatorna változatokra
51 A vízszállítás módszerei és azok homokhátsági lehetőségei, tekintettel a Duna-Tisza csatorna változatokra Bardóczy Lajos - Bardóczyné Székely Emőke 1055. Budapest, Szalay u. 3. Kivonat: A cikk a Duna-Tisza csatorna gyakorlati megvalósításához ad ötleteket. Nem tekinti feladatának, hogy eldöntse, szükség van-e a csatorna megépítésére. Műszaki megoldásként egy magas vezetésű (terepszint feletti (csatornát javasol. A geodéziai magasságkülönbség leküzdésére a skóciai Falkirkben lévő, ún. forgó zsilipet tekinti, de ’’emelőkar” helyett egy „felvonó” jellegű szerkezetet alkalmazna. Felhívja a figyelmet, hogy a tervezett csatorna prioritásaitól függően, részlet megoldásokban is rejlenek anyag és energia gazdálkodási lehetőségek. Kulcsszavak: Duna Tisza csatorna, magas vezetésű csatorna, ütemezhetőség 1. Bevezetés Az ország területének 10 %-át kitevő, közel 800 000 fős lakosságú, de a tanyás mezőgazdasági produktumában és védett természeti-ökológiai értékeit illetően jóval felülreprezentáltabb térségben egyre sürgetőbben és megalapozottabban fogalmazódnak meg általában a vízpótlással kapcsolatos igények. Legrészletesebb és sokat idézett elemző irodalma: Lampl H— Hollóssy F. (szerk.) 1947: A Duna-Tisza csatorna, Budapest. Az MTA újabb kutatásait összefoglalva, a térség, illetve a táj környezeti, mezőgazdasági és társadalmi megújulása, új - a vizet valódi értéken kezelő - komplex igényű vízpótlási és vízgazdálkodási, térség- és vidékfejlesztési programok sikerességén fog múlni. Egy nagy, hajózható és vízpótló csatorna létesítése - várhatóan tovább eszkalálódó globális hatásokra is válaszként - ezek után válhat fontos, a táj továbbélését biztosító szükségletté. (Csatári, B., 2009.) A cikkben leírtak nem egy tervet tartalmaznak, csupán arra törekszik a szerző, hogy: adott egy helyszín, - a Duna Tisza köze, és adott egy régóta élő elképzelés, az ún. Duna-Tisza csatorna építésének gondolata, ehhez adjon gondolatokat és ötleteket, ha egyszer építése komolyan szóba kerülne. 2. Megoldási javaslatok a Duna-Tisza csatorna kérdésére A főbb hasznosítási lehetőségeket prioritás szerint az alábbiakban lehet összegezni: (Kákonyi, 2009) 1. Agroökológiai célú vízellátás, táj és természetvédelem. 2. Hajózócsatorna, kereskedelem, vízi közlekedés. 3. Gazdasági célú vízpótlás, mint mezőgazdaság, öntözés, ipari vízellátás. 4. Energiatermelés, gazdaság élénkítés. 5. Arapasztás, a tiszai oldal vízellátása. 6. Turisztikai fejlesztés, horgászat. Természetesen jelen cikk csak kiragadott megoldásokat közöl a számtalan, több évszázad alatt megjelent elképzelésből, hiszen nem célunk a tervek kronológiai ismertetése. A Homokhátság vonatkozásában előző cikkünkben megemlítésre került az is, hogy a régóta ismert Duna-Tisza csatorna probléma esetében a gondolkodás- mód a megoldást leginkább a tájat átszelő, igen nagy földmunkával járó csatornaépítés változatát helyezi előtérbe. Ezzel sokan nem értenek egyet, legfőbb akadálynak nevezhető, hogy ezt csak irdatlan földmunka árán lehetne megvalósítani, de ezen kívül más hátrányokról is beszélhetünk a teljesség igénye nélkül, az alábbi összefoglalásban vázoltak szerint: ;lvonó emelőszerkezet, mozaíkszerüen kapcsolható részlet megoldások,- a megvalósítás nagy földmunkát igényel, és kedvezőtlen tájképváltozást okoz,- óriási hasznos-terület kisajátításokat tenne szükségessé,- az egyébként lesüllyedt talajvízszint további mélyülését vonná maga után,- a kisajátított területek hasznos mezőgazdasági területeket vonnának ki a forgalomból,- a meglévő átmenő utak csak völgyhidak megépítése útján lennének pótolhatók,- a vadak átjárása részére nagy akadályt képezne,- az értékes, mozaikos terület természet- és tájvédelmi szempontból sérülhetne. Műszaki megoldások közül, szóba kerülhet még az a- lagutas átvezetés is, de megítélésünk szerint, meglehetősen bizarr ötlet lenne egy 80-100 km-es alagútban vezetett, vízzel telt csatorna, ami sokféle szempontból problémákat jelentene, de leginkább biztonsági kockázatokról beszélhetünk. Hagyományos elgondolás még a megszokott zsilipelé- si eljárás, amely az óriási földmunkát elkerülhetővé teszi, és mind a felfelé, mind a lefelé történő haladást az ismert, több lépcsőben alkalmazott zsilipelő műtárgyakkal oldja meg. A nagy magasságokra való tekintettel ezt csak több, egymást követő zsilippel lehet megvalósítani. 3. Zsilipek, mint több célt betöltő létesítmények A zsilip vagy hajózsilip olyan szerkezet, amely vízi járművek különböző magasságú vízfelületek közti felemelésére és lesüllyesztésére szolgál folyókon, és csatornákon. A hajózózsilip megkülönböztető jellemzője a rögzített kamra, amelyben a víz szintje változtatható; szemben a hajólifttel, keszonlifttel, illetve a ferde síkú csatornával melyeknél a kamra maga emelkedik és süllyed. A zsilipeket arra használják, hogy a folyó könnyebben hajózható legyen; vagy hogy hajózható csatornákat hozhassanak létre. Az újabban divatba jött lakóhajókkal például Nyugat- és Észak-Európa belvizein, folyókon, tavakon, és a túrahajózásra kialakított, zsilipekkel szabdalt csatornákon hajózhatnak a túristák A szintkülönbségeket sokszor a zsilipeléssel hidalják át. A fent említett „hajólift típus” jelenik meg igen ötletesen a svájci felvonónál, ahol Bern városának felső régióbeli szennyvizeit úgy juttatják az alsóbb szintekre hogy a személyszállító felvonó alsó és felső ágához szennyvíztartályt is csatlakoztatnak, és a személyszállító alsó és felső fülkék leterheltségétől függően a tartályok szabá-
