Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Scheuer Gyula: A bükkszéki és mátraderecskei karsztos hévízkutak vízkő kiválásai és hatásuk a vízminőségre makro- és nyomelem vizsgálatok alapján
SCHEUER GY.: A bükkszéki és mátraderecskei karsztos hévízkutak... 47 1620 mg/l-rel és 35,0 egyenérték %-kal. A vízben domináns a hidrogén-karbonát összetevő 4420 mg/l-rel és 55,5 egyenérték százalékkal. A szulfát jelenlétét 577 mg/l-rel mutatták ki 9,2 egyenérték százalékkal. A két vizsgálat között 42 év telt el, így ha ezeknek a makroösszetevőit összehasonlítjuk kimutathatók esetleg olyan változások, amelyek a rendszerben a víztermelésből adódó minőségi eltolódást már jeleznek. Megfigyelhető, hogy az összes oldott sótartalomban csak 738 mg/1 csökkenés mutatható ki, amely mennyiségi különbség egy része valószínűsíthetően a vízkőkivá- lásra vezethető vissza. A kationok esetében a 2010-es vízmintában a nátrium, kálium esetében határozott emelkedés állapítható meg (350 mg/1), a földfémek közül a kalcium jelentős csökkenése tapasztalható, amely egyértelműen a kiválásból ered, míg a magnéziumnál ilyen mértékű negatív változás nem jelentkezik. A 82 mg/1 csökkenés egy része a kiválással hozható kapcsolatba, míg a másik része esetleg már a víztároló rendszerben bekövetkezett változásra utalhat. Az anionok közül a kloridnál is csak mérsékelt csökkenés (80 mg/1) figyelhető meg, amely nem utal a rendszerbeli változásra, mert ilyen mértékű ingadozás a rendszeren belül előadódhat. A szulfát összetevő esetén tapasztalható kisebb csökkenés a kiválással állhat összefüggésben. A hidrogén-karbonátnál fellépő mennyiségi különbség is egyértelműen a kiválással magyarázható. 2.2.2. A nyomelem vizsgálatok értékelése A vett vízmintából 32 db nyomelem mennyiségi meghatározására került sor. Átnézve a kapott eredményeket megállapítható, hogy e hévízben is egyes nyomelemek jelentős feldúsulása tapasztalható. Ezek közül jelentősen kiemelkedik mennyiségével a bór 39 802 jug/l-rel mesz- sze megelőzve a többi vizsgált nyomelemet, mert az ösz- szes nyomelem értéken belül, amely 59 958 yig/l-t ér el (5. táblázat) 66,4 %-ot képvisel. Megjegyzem, hogy a Papp Sz. 1968-ban történt analízisében is magas volt a kimutatott bór tartalom 38 157 pg/l-t adva meg. A hévízben a bór után a bróm következik 10 605 pg/l-rel, majd pedig a lítium követi 5930 pg/l-rel. De a domináns nyomelemek sorába tartozik még a fluor is 1500 pg/l- rel. Érdekes, hogy Papp Sz. analízisében a fluort 4000 pg/l-rel szerepel, amely érték lényegesen több, mind a- mennyit a 2010-es vizsgálat jelzett, miközben a bróm meghatározásokban csak kisebb eltérés mutatkozik. A vizsgált 32 nyomelem az alábbi kategóriákba sorolható: 20 000 pg/1 > a bór (39 802 pg/1) 10 000-15 000 között van a bróm (10 605 pg/1) 1001-10 000 ide sorolható a lítium (5930 pg/1) és a fluor (1500 pg/1) 101-1000 közé esik a rubidium (401 pg/1), a stroncium (979 pg/1), a cézium (199 pg/1) és a jód (396 Mg/1) 11-100 ebbe tartozik az alumínium, a vanadium, a mangán, az arzén és a bárium 1-10 e kategóriában van a króm, a nikkel, a réz, a cink, a szelén és az ólom (19 db). A többi vizsgált nyomelem nem érte el az 1,0 pg/l-t, amelyeknek a száma 13, így az egy pg/1 alatti kategóriába esik az elemek kb. 40 %-a. Ebből eredően a vizsgált elemek 60 %-a meghaladja az 1,0 pg/l-t. A vizsgálatok alapján a nyomelemek mennyiségi eloszlását a vezető nyomelemek közé sorolható: a bór, a bróm, a lítium, a fluor, a stroncium, a rubidium, a jód és a cézium, amelyen belül a bór a legdominánsabb e- lem, ezért a mátraderecskei hévíz a bór tartalmú vizek nyomelem tartományába sorolható. Feltűnő a vízben a stroncium és a bárium korlátozott mennyisége és ez arra utal, hogy kisebb koncentrációjuk mind várható volt a vízkő kiválásban történő részvételükkel indokolható. Érdekes a hévízben a magas bróm és lítium tartalom, amelyek azt jelezhetik, hogy korlátozottan a vízkörforgalomban sós víz beáramlás is van az oli- gocén üledékek felől. 2.2.3. A mátraderecskei vízkő makro- és nyomelem vizsgálata A kútban kivált mészkő minta összetevőinek vizsgálati eredményeit a 4. táblázat tartalmazza. E víznél is a makro- és mikroelemek mennyiségi eloszlása már utal a vízkőképződéssel kapcsolatos elemkiválásokra hasonlóan a bükkszéki vizsgálatokhoz. A helyszínen kapott vízkő minta tömeges kifej lődésű szürkésbarna színű és a bemondás szerint a kiválás felsőbb szakaszából származik. A vízkő minta vizsgálatát az alábbiakban értékelem: A mátraderecskei hévízből kivált mésznél természetesen legnagyobb mennyiségben a kalciumot mutatták ki 373 g/kg-mal. Ezt követi a magnézium sokkal alacsonyabb értékkel (8,0 g/kg). A kimutatott nátrium és kálium mennyiségek is kis értékkel jellemezhetők. A vízkőben a vas és a mangán feldúsulást mutat. Érdekessége még a vizsgálatnak a relatíve magas kéntartalom is (3,83 g/kg), melyhez még a foszfor és a szilícium is társul 36,8-121 mg/kg-mal. A felsorolt értékekből megállapítható, hogy a kivált anyagban jelentős a vas, a mangán, a kén, a foszfor és a kova, növelve ezekkel az elemekkel a mész ösz- szetételét. De ez egyben azt is jelenti, hogy a hévíz szegényedik ezekben az elemekben, miközben a vizsgált a- nyagban a magnézium, a nátrium kis értékeikkel jelzik oldatban maradásukat, így a kiválásban a klórral együtt nem játszanak meghatározó szerepet. A nyomelemek közül a kiválásban jelentős feldúsulás- sal domináns nyomelem a stroncium 2,44 g/kg-mal. De egyéb nyomelemeket is kimutattak jelezve azt, hogy ezekben is szegényedik a hévíz. Ezek közül mennyiségileg kiemelhető az alumínium (118 mg/1), az arzén (1,13 mg/1), a bárium (48,2 mg/1), a réz (5,11 mg/1), a szelén (1,0 mg/1), a cink (46,6 mg/1). A leírtakból összefoglalva a makroelemek szempontjából megállapítható, hogy a kiválásban a nátrium és a kálium csak igen korlátozottan vesznek részt, így ezek az elemek majdnem változatlanul oldatban maradnak és ehhez kapcsolódik a klór is. De szegényedik szulfátban és hidrogén-karbonátban is. Az előzőekben leírtak szemléltetése érdekében megszerkesztettem és a 2. ábrán szemléltetem a mátraderecskei hévízkút (B) makro összetevőinek mennyiségi eloszlását olyan formában, hogy összehasonlítható legyen a bükkszéki adottságokkal annak érdekében, hogy a két hévízkút közötti különbségek és e- gyediségük kitűnjön.
