Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással

37

DOBOSJ^SCHEUEItCTAJig^esJiazjN^on^hasó^ó^^

Ebből az a következtetés vonható le, hogy a környezetben organogén rendszerben történt bróm és jód feldú- sulásból származó anyag átáramlás a víztartó mészkőbe csak részlegesen, illetve korlátozottan jött létre. A cser- keszőlői jelentős bórtartalom azt valószínűsíti, hogy a vízben domináns elemként még feldúsulhatott többek között a lítium és a stroncium is. Ezt arra alapozzuk, hogy a sóshartyániban és a rábasömjéniben egyaránt e- zek a nyomelemek jelentős mennyiségben felhalmozódtak.

A felvidéki csízi sósvizet a szakirodalomban esetenként összehasonlították a sóshartyánival és közel azonos származást-eredetet valószínűsítettek. A csízi vízről csak részleges nyomelem vizsgálat áll rendelkezésre, a- melyet a szlovák szakirodalomból vettünk át (Franco O. et al. 1975). Ezekből egyértelműen az egyezések mellett jelentős mennyiségi és eloszlási különbségek mutathatók ki. A vizsgált kishozamú kútban jelentősen feldúsul a lítium (7500 pg/1) a sóshartyáni vízhez viszonyítva (2720 pg/1). A bőr között csak kis eltérés tapasztalható (9600- 8100 pg/1). A stronciumban jelentős csökkenés van a csízi víznél (15 990 jj.g/1) a sóshartyáninál (26 455 pg/1) tapasztalhatóhoz képest. A halogénekből is kisebb meny- nyiségek vannak a csízi vízben, mert a jódnál csak 23 240 pg/l-t mértek, amely 63 598 pg/1 mennyiségi csökkenést jelent. A brómnál pedig 50 680 pg/l-rel több van a sóshartyániban, mint a csíziben. A csízi víznek egyediségét jelzi még a jelentős cink tartalom is (1190 pg/1), a- mely a hazai vizsgált sósvizekben nem tapasztalható.

Meg kívánjuk jegyezni, hogy a fent ismertetett összehasonlítás a hazai és a csízi víznél kizárólag a Hygeia kútra vonatkozik.

Vizsgálva azokat a sósvizeket, amelyekről rendelkezésre állnak nyomelem vizsgálatok (9, 10, 11, 12. számú- ak), egyértelműen megállapítható, hogy nyomelemekben gazdagok, amelyek közül a dalloli sóshidroterma extrém mennyiségű nyomelemet tartalmaz (1 147 250 pg/1). A két németországi sósvíz közül a Bad Bentheim-i víz is i- gen gazdag nyomelemekben. E vízben rendkívül feldúsul a bróm (267 100 pg/1) és a stroncium (130 000 pg/ 1). Ezek mellett a bór mennyisége szinte alárendelt a 23 815 pg/l-rel. Gyakorlatilag e három elem összege 420 915 pg/1, ezért a vizsgált további 25 db elem már csak 6038 pg/l-t képvisel. így a három elem 86 %-ot képvisel, míg a többi már csak 14 %-ot jelent. Vagyis ebben a sótelep rendszerben a sókiválás során olyan töményedési folyamat játszódott le, amely rendkívül kedvezett a bróm és a stroncium feldúsulásának, miközben a rendszerben a jód is felszaporodott (2320 pg/l-re), és ez az érték kb. tizenötszöröse a tengervizének. így megállapítható, hogy a jód korlátozottan feldúsulhat olyan természetes sótelep- képződési folyamat mellett is, ahol szénhidrogén-képző organogén környezet hiányzott. Ebben a sótelep rendszerben feldúsult még a tengervízhez viszonyítva majdnem minden vizsgált eleme, de különösen a cinknél és a báriumnál mutatható ki jelentős mennyiségi növekedés. Érdekes még e rendszernél a fluor jelentős mennyiségi csökkenése a tengervízhez viszonyítva (360-1400 pg/1).

A másik német Bad Wimpfen-i sósvíz vizsgált nyomelem összes mennyisége sokkal kisebb (130 266 pg/1), mint a Bad Bentheimié. így nyomelemekben sokkal

szegényebb, ezért a vezető nyomelemek közül többek között a borban, brómban, jódban mutatható ki csökkenés. A domináns stroncium mennyisége is kisebb (104 000 pg/1). Ebből az a következtetés vonható le, hogy e sótelep kialakulásának körülményei, feltételei eltértek a Bad Bentheimiétől, mert a vezető nyomelemek feldúsulásának környezeti korlátái mutathatók ki a bornak, brómnak, jódnak. Sőt a brómnál tapasztalható jelentős csökkenés a tengervízhez viszonyítva az valószínűsíthető, hogy a sótelep képződése során olyan körülmények voltak, amelyek elősegítették a bróm kiáramlását a kiválási térből, azaz a két sótelep kiválási folyamatában az a- lapvető egyezések mellett a nyomelemek mennyiségi a- dottságaikban eltérő viszonyok uralkodtak, mert az e- gyiknél jelentős nyomelem feldúsulásának feltételei állapíthatók meg. Míg a másiknál ezek a körülmények alapvetően korlátozottak voltak, de ezen belül legjobban a stroncium feldúsulásának feltételei voltak meg. Mennyiségileg a tengervízhez viszonyítva növekedett még a lítium, a bór, a bárium és a jód, erőteljesen csökkent viszont a bróm értéke.

Összefoglalva lerögzíthető, hogy a rendelkezésre álló nyomelem-vizsgálatok alapján a nátrium-kloridos vizek nyomelemekben gazdagok, mert összes mennyiségi értékeik vagy megközelítik a tengervizét, vagy jelentősen meghaladják annak értékét. Továbbá, hogy mennyiségi eloszlásukban lényeges eltérések mutathatók ki (34. táblázat).

A vizsgált sósvizek a domináns nyomelemek figyelembevételével az alábbi nyomelem tartományokba sorolhatók:

a. A tengervízben a bróm dúsult fel legnagyobb mennyiségben. Ezért a tengervíz a brómos vizek nyomelem tartományba sorolható. Ezen kívül jelentős meny- nyiséget ér el a bór, a stroncium és a fluor, ezek kimutatott értékeik meghaladják az 1000 pg/l-t. Típusjellemző még, hogy a tengervízben jód és lítium alárendelt szerepet játszik, miközben mind a hazai, mind pedig a külföldi vizsgált vizekben rendszerint erőteljes feldúsulásuk tapasztalható.

b. A sóshartyáni gyógyvíz kiemelkedő jelentőségű a hazai ásványvizek sorából igen nagy jódtartalma miatt (86 838 pg/1). Ehhez kapcsolódóan igen nagy még a brómtartalma is. Ezért e két nyomelem domináns a vízben és így a sóshartyáni víz a brómos-jódos sósvizek nyomelem tartományába sorolható. De emellett jelentős mennyiségben mutatták ki még a stronciumot, a bőrt, a báriumot, a lítiumot és ezek tovább fokozzák ennek az ásványvíznek vízföldtani érdekességét. Ezt növeli még az a tény is, hogy a vizsgált 32 nyomelem e- gyüttes mennyisége is jelentős, mert eléri a 227 790 pg/1- t (J. táblázat).

c. A hazai sósvizek közül kiemelt gyógyvízként tartható számon a Rábasömjénnél feltárt víz is, nemcsak makroelem összetétele, hanem igen jelentős mennyiségi és minőségi nyomelem tartalma miatt, amely alapvetően eltér a sóshartyánitól. Ezt jelzi többek között magas bértartalma mellett a lítium és a fluor koncentráció növekedése még természetesen a nagy brómtartalomhoz kapcsolódóan. E sósvízben a bróm és a bór a két fő domináns nyomelem, ezért a rábasömjéni gyógyvíz a bró-