Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással

34

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014 94. ÉVF. 3. SZ

nül a dalloli hidroterma, amelyben e csoportba sorolható nyomelemek is nagyobb mértékű előfordulásokat mutattak ki. Különösen a fémekben történő koncentráció növekedés emelhető ki. így pl. a króm (1260 pg/I), a kobalt (590 fxg/l), a réz (14 800 pg/l), a molibdén (400 pg /l), a kadmium (200 pg/l) és az ólom (600 pg/l). Ezeket a fémeket a tengervízben sokkal alárendeltebb mennyiségben mutatták ki.

A vizsgált sósvizekben ezeknél az elemeknél is tapasztalható kisebb növekedés a tengervízhez viszonyítva, de mennyiségük rendszerint 10,0 pg/l alatt marad.

8. ábra. A tárgyalt konyhasós vizek domináns nyomelemeinek mennyiségi eloszlását bemutató ábra

12 4 6

9. ábra. A vizsgált sósvizek domináns nyomelemeinek %-os eloszlását bemutató ábra kördiagramban A jelen anyagban ezekkel a másodlagos nyomelemekkel nem kívánunk foglalkozni.

5. A vizsgált nátrium-kloridos vizek tipizálása makro- és nyomelemek alapján

Az ásványvizeket számos irányelv szerint szokták tipizálni. így többek között hőmérsékletük, összes oldott sótartalmuk, tározó kőzet szerint (porózus és hasadékos), csak a főbbeket említve. A jelen anyagban azt a 11 sósvizet tipizáljuk, amelyet teljesen önkényesen választottunk ki és vizsgáltunk, alapvetően a rendelkezésre álló részben szakirodalmi, részben pedig saját kutatási eredményekre támaszkodva (makro- és mikroelem vizsgálatok). Természetesen a szerzők tisztában vannak azzal, hogy az ásványvizek igen szerteágazó sokféleségében, és ezen belül a nátrium-kloridos sósvizeknek igen különböző változatai alakultak ki világviszonylatban. Ezért az általunk vizsgált vizek osztályozását azért tartottuk indokoltnak elvégezni, hogy érzékeltessük e típusú ásványvizek

sokféleségén belül milyen változatosság tapasztalható makro- és nyomelemek szempontjából is.

5.1. A 2. táblázat alapján látható, hogy a vizsgált 12 vízminta összes sótartalmán belül milyen jelentős meny- nyiségi különbségek vannak. Ezen belül olyan osztályozást végeztünk el, ahol a 11 víz összes sótartalmát a tengervíz összes sótartalmához viszonyítottuk, amelynek mennyisége 31 700 mg/1.

a. Híg sósvizek csoportjába azokat a vizeket soroltuk, amelyek összes sótartalma nem éri el a tengervizét. E típusba tartoznak a következők: Sóshartyán (18 300 mg/1), Oltárc (16 923 mg/1), Cserkeszölő (25 657 mg/1), Csíz (13 793 mg/1) és végül Acqua Borra (12 600 mg/1). így a vizsgált négy hazai sósvíz közül három esik ebbe a kategóriába.

b. Normál sósvizek csoportjába azok tartoznak, amelyek összes sótartalma a tengervíz körüli mennyiséget tartalmaznak. Ide tartozik Rábasömjén (43 900 mg/1) és a Lutra Edipsu (41 650 mg/1).

c. Nagy és extrém nagy sótartalmú sósvizek. E csoportba azok a sósvizek sorolhatók, amelyek sótartalma többszörösen meghaladja a tengervizét. Ebbe a kategóriába tartozik: Parajd (199 751 mg/1), Bad Bentheim (305 143 mg/1), Bad Wimpfen 316 970 mg/1) és a dalloli hidroterma (294 000 mg/1).

5.2. A 3., 4. táblázatbó\ megállapítható, hogy a vizsgált sósvizek nyomelemekben annyira eltérnek mennyiségi és eloszlási szempontból a tengervíztől, ezért az 5.1. jelű fejezetben alkalmazott módszer nem alkalmas ilyen tipizálásra. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a tengervíz nyomelem adottsága szegényebb és kevésbé változatos, mint a vizsgált sósvizeké. így például a sóshartyáni víz mikroelemekben jelentősen gazdagabb, mint a tengervíz. A vizsgált nyomelemekben kb. 2,5-ször dúsabb, és ezen belül a vezető nyomelemek jelentős feldúsulása is tapasztalható, így a lítium 20-szor több, a bór kb. 90 %-ban, a stroncium kb. 2,8-szor. A tengervíz bárium mennyisége (12,4 pg/l) pedig 3902 pg/l-re dúsult fel, a- ntely több mint 300-szoros növekményt jelent. Hasonló a helyzet a jódnál is, amely a tengervízben csak 153 pg/ 1, a sóshartyániban pedig 86 838 pg/l és ez kb. ötszázhat- vanszoros gazdagodást mutat. Ezzel szemben a bróm növekedése a tengervízhez viszonyítva megközelítően kerekítve csak 30 %-os. A fluornál pedig jelentős csökkenést mutattak ki a vizsgálatok (1400-600 pg/l).

Ezekből a nyomelem adottságokból a sóshartyáni víz esetében levonható az a következtetés, hogy az eredeti tengervíz a rendszerben olyan átalakulási folyamaton ment keresztül, amely részben elvezetett a makroelemek változó mértékű (hígulás) jelentős csökkenéséhez, részben pedig a vezető nyomelemek jelentős növekedéséhez. Ezt korábban a szakirodalom a jód mennyiségi feldúsu- lását organogén folyamatokkal magyarázta. Az egyes nyomelemek mennyiségi adottságai viszont arra utalnak, hogy nemcsak organogén átalakulás ment végbe a rendszer fejlődésében. Ilyen elem például a bárium, amelynek jelentős feldúsulását mutatták ki a vizsgálatok. így valószínűsíthető, hogy a közeli vulkánossággal kapcsolatos hidrotermás folyamatok is közrejátszottak a rendszer nyomelem gazdagodásához. Ez lehetett közvetlen beáramlás révén, vagy másodlagosan, amikor a hidrotermás