Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással
rr>g/l log. lépték DOBOS^^SCHEUEjíCTf^^g^e^hazanOTn^hasós^izekjTiala^ésjiiilaoe^ 27 5. ábra. A vizsgált konyhasós vizek n»<X::1 c»<i 6. ábra. A tanulmányozott sósvizek kationjainak egyenérték %-os eloszlása a"^j9 so. hco,<; ' j 7. áóra. A tárgyúit sósvizek anionjainak egyenérték %- os eloszlása 4. A vizsgált sósvizek makro és mikro összetevőinek összehasonlító vizsgálata 4.1. A makroelemek összehasonlító vizsgálata makro elemeinek szemléltető' ábrája A rendelkezésre álló 12 sósvíz összehasonlító makró- elemeit és egyéb adottságait a 2. táblázatban közöljük. A vizsgált vizek hőmérséklete tág határok között ingadozik. A hőmérsékleti minimum ll°C-kal a csízi víznél mérték, míg a maximum 100°C-ot az etióp dalloli hidro- termánál tapasztaltak. A hazai sósvizek közül a sóshartyáni a leghidegebb 17 -18°C-kal, míg a többi fúrt kút vizére az igen nagy hőmérséklet a jellemző 74, 92, 94°C-os értékekkel. A hidegebb vizek közé tartozik még a német Bad Wimpfen-i víz is a 14,7°C-kal. A hévizek közé tartozik még a parajdi, a görög és az olasz, a németek közül a Bad Bentheim-i is. A fent közölt hőmérsékletek alapján három sósvíz tartozik a 20 °C alatti kategóriába, míg a többi (8 db), kivéve a tengervizet, a sós hévizek közé sorolható. A vizek pH-jában is jelentkeznek ingadozások. A dalloli hidroterma vize erősen savas (< 1). A többi víz 6,18-7,76 pH között ingadozik. A sóshartyáni, oltáréi, rábasömjéni, cserkeszőlői közül három lúgos, míg egy savas tartományba esik. Hasonló ingadozás tapasztalható a külföldi vizeknél is. Az összes oldott sótartalomban is igen szélsőséges mennyiségi eltérések tapasztalhatók a tengervízhez viszonyítva, mert vannak vizek, amelyek összes sótartalma kisebb, mint a tengervízé, míg másoké mennyiségileg lényegesen meghaladják ezt az értéket. A tengervíznél (31 700 mg/l) kisebb oldott sótartalmú vizek közé tartoznak a következők: Sóshartyán (18 300 mg/l), Oltáré (16 923 mg/l), Cserkeszőlő (25 657 mg/l), Csíz (13 793 mg/l), Acqua Borra (12 600 mg/l). Kissé meghaladja a Rábasömjén-i (43 900 mg/l) és a görög Lutra Edipsu-i (41 650 mg/l). Jelentős mennyiségi növekedés van az erdélyi Parajd- i vízben (199 751 mg/l), a Bad Bentheim-i (305 143 mg /l), a Bad Wimpfen-iben (316 970 mg/l) és a dalloli híd- rotermában (294 000 mg/l). E vizeknél az összes oldott sótartalom növekedés Parajdnál több mint 6-szoros, míg a másik háromnál 9,5-10-szeres a feldúsulás. A négy kút vize a szakirodalom szerint közvetlenül sótelepből származik, de egyes makro- és a nyomelemekben alapvető eltérés tapasztalható a tengervízhez viszonyítva, mert a sótelepek kiválásaiban alapvető eltérések és folyamatok léptek fel. Azoknál a sósvizeknél, amelyeknél a tengervízhez viszonyítva az összes oldott sótartalomban hatá-
