Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással
19 ^OBOÍ^^^CHEUEI^G^^^g^^iaza^on^hasós^izekjnakroMjsjiTikroelemei^ A kristály kémiai vizsgálatáról megállapította az OKI, hogy az alkalmazott bepárolási eljárás során a gyógyha- tást előidéző elemek és vegyületek ugyanúgy kimutathatók, mint a hévízben, így a bróm, a jód, a fluor és a többi mikroelem változatlan nagyságrendben előfordul. A radiológiai vizsgálatok pedig bizonyították, hogy a kristály radioaktivitása a megengedett értéken belül van, élettani hatása kedvező, nehéz fémeket (ólom, kobalt, kadmium stb.), a további vizsgálatok szerint toxikus, rákkeltő a- nyagokat és káros egyéb vegyületeket ugyancsak nem tartalmaz. Kiderült még a kristály baktériumölő hatása is, fizikai állapotának megtartása előnyös, könnyen és határidő nélkül tárolható, kristályos szerkezete kedvező, nem színeződik, jól és könnyen csomagolható, minden hatóanyaga jól oldódik. Az orvosi kísérletek legtöbbje vak kísérlet volt (konyhasó és termálkristály). A sokrétű alkalmazási terület bizonyította, hogy a kristállyal ugyanolyan eredményt lehet elérni, mint a gyógyvízzel. Az 52 szakintézetben mintegy 6000 betegen elvégzett klinikai vizsgálati sor e- redménye alapján az egészségügyi miniszter 1983-ban a Sárvári Termálkristályt gyógyhatású gyógyforrás-terméknek minősítette és forgalmazását, felhasználását engedélyezte. Újabb eredményes összehasonlító vizsgálatot 1988-ban a Visegrádi Gyógyintézetben végeztek (Ma- tyasovszki M. et al. 1990). A megalakult gazdasági társulásban a Vízkutató és Fúró Vállalat, az Energiagazdálkodási Intézet és a Sárvári Állami Gazdaság gesztorként működött közre. 1990. január 1-től az üzem Sárvári Termálkristály Üzem Kft. néven folytatta tevékenységét. A több évig tartó felszámolás alatt lévő Termálkristály Kft.-t 2005-ben egy osztrák cég vásárolta meg és a termálkristályt Bükfürdői Termálkristály néven a Sárvári Termálkristály Kft. hozta forgalomba. Miután az új vezetés sem hozott gazdaságos eredményt, ezért a termálkristály előállítását megszüntették, és ma kizárólag havonta egyszer nyitják meg a kutat azért, hogy a sárvári kórházba és a gyógyszállódéba kezelésre gyógyvizet szállítsanak. 2.4. Tiszakürt és Kunszentmárton között, Kunszent- mártontól 10 km-re ENy-ra és a Tiszakürtre vezető út mellett fekszik a korábban Kisasszonyszőlő nevű, ma Cserkeszőlő település. Itt felszíni geofizikai mérések a- lapján jelölték ki a Tiszakürt-1. sz. szénhidrogén kutatófúrást, amely 1942. október 3. és 1943. augusztus 22. között a kitűzött cél elérése helyett 96 °C hőmérsékletű hévizet tárt fel a 2311,5 m mélység elérésekor, majd újra nyitásakor 83°C-ra hűlt le. A különböző időpontban és vízhozam melletti mérések 1949 és 1955 között 74 és 92,6°C között változott. A fúrás az eredeti anyagfeldolgozás szerint 166 m negyedidőszaki üledék alatt 634 m-ig levantei, 1226 m-ig felső-pannon, 2259 m-ig alsó-pannon, majd 2311,5 m-ig középső-miocén (törtön) lajta-mészkő képződményt tárt fel. A kemény mészkő 2292-2311,5 m közötti mélységszakaszból +30 m-re felszökött és percenként 600 liter hévizet adott +3,5 m-en 1943. VIII. hónapban, majd 1953-ban 232,2 1/min-ot +1,5 m-en. Az 1970-ben mért nyugalmi szint 2,30 m, a legtöbb vízhozam 290 1/min +0,15 m-en, a legkisebb 78 1/min +1,75 m-en. Akkor valószínűleg omlás miatt 2050 m-ben sikerült csak a 123 °C talphőmérsékletet mérni. Az eredeti fúrási dokumentációt újra értékelte a VITUKI és a VI. Hévízkút-katasz- terben már módosította a megnyitott földtani képződményeket és e szerint M4 (szarmata) és Pl3 (levantei) rétegek vannak megnyitva. Ez utóbbit fúrás közben 365,0373.5 m között megnyitották ugyan, ki is próbálták, de a kinyert percenként 6,2 liter 29 °C hőmérsékletű kénhidrogénes vizet mennyiségileg és minőségileg is kedvezőtlennek ítélték meg, és ennek ellenére mégis bekapcsolták a termelésbe. Hosszú szünet után a kutat 1949-ben nyitották meg. Terv szerint mezőgazdasági célra kívánták ugyan hasznosítani a hévizet, de nyitás után még fürdésre és ivókúrára is használták a helybeliek. 1949 és 1955 között a Balneológiái Kutató Intézet rendszeresen mérte a kút paramétereit és a vízhőmérséklet 96,2 és 73,5°C, a vízhozam pedig 70-232,2 1/min között változott. A nagyon eltérő értékekhez a jelentős mésztufa-kiválás is hozzájárult. A hévízről számos vegyelemzés készült és ebből kiolvasható, hogy az első 1952. évi vegyelemzés szerint a 25 657.5 mg/1 összes sómennyiség 10 év múlva már 4359,4 mg/I-re, majd 1992-re az eredetinek a tizedére, 2434,08 mg/l-re csökkent, amely annak következménye lehet, hogy bekapcsolták a 365,0-373,5 m közötti felső-pannó- niai (levantei) réteget is, amely a hévíz koncentrációját lényegesen csökkentette. A nyomelemek közül a bróm 36,1 mg/l-ről előbb 1,9 mg/l-re, a jód 7,50 mg/l-ről 1,35 mg/l-re csökkent, a fluor 0,50 mg/l-ről viszont 3,3 mg/l- re emelkedett. 1983-ban tovább csökkent mind a három alkotó és 1992-ben már egyik mikroelemet sem vizsgálták. Az első vizsgálat alapján a nátrium-hidrogén-karbo- nátos kloridos hévizet a jódos-brómos vizek közé sorolta Papp Szilárd, később ezt azonban módosítani kellett a vegyi összetétel változása miatt. Az első tapasztalatok alapján a Szolnok Megyei Tanács segítségével 1955. május l-jén 3 medencével, valamint női-férfi vállfás öltözővel, az akkori időknek megfelelő elvárási szinten megnyitották a cserkeszőlői fürdőt, és kertészetben melegház fűtésére is használták a hévizet. A rendszerváltást követően 1992-ben a cserkeszőlői Önkormányzat tulajdonába került a fürdő. A hévizet 1976-ban gyógyvízzé nyilvánította az OGYFI és 2007-ben a gyógyfürdőt gyógyászati ellátás szempontjából az országos kategóriába sorolta az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, ahol reumatológiai és bőrgyógyászati szakorvosi rendelés működik. Ma már 3 hévízkútból termelik a gyógyvizet a fedett és a strandfürdő részére. 3. Az egyes mintavételi helyek makro és mikro ösz- szetevőinek ismertetése E fejezetben a sóshartyáni Jódaqua sós gyógyvíz vizsgálatán túlmenően összehasonlítás és kitekintés céljából a hazai sósvizeken belül továbbá három előfordulást ismertetünk (Rábasömjén, Oltáré, Cserkeszőlő). A Kárpát-medence környékiek közül tárgyaljuk és ismertetjük a szlovákiai csízi, és Erdélyből a parajdi sósvizek összetevőinek adottságait. A mediterrán térségből a görögországi Lutra Edipsu-i és az olaszországi toszkán Acqua Borra-it. Miután Németország is rendkívül gazdag sósvizekben, ezek közül teljesen önkényesen kettőt
