Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással
18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 3. SZ. J. ábra. Az Oltárc-2. sz. mélyfúrás vázlatos földtani rétegsora és csövezése a vízkitörés előtt és után (Tömör J. nyomán) Az 580 1/min termálvíz hőmérséklete 94°C volt és a tölgyes erdőben a kifolyó víz az aljnövényzetet teljesen letarolta. Mivel nem hasznosították később sem a vizet, ezért lezárták a kutat. A 2100 m vastag pliocén homok, márga és agyag rétegek alatt miocén rétegek (szarmata, törtön, helvét) következtek és legvégül a 2875-3025 m közötti alsó-mediterrán változatos (márga, agyag, homokkő, tufapadok) felépítésű összletéből származott a különleges összetételű gyógyvíz jellegű termálvíz. A 2590 és a 2893 m között több mélységközben a vulkáni tufából csekély mennyiségű sós, gyengén gázos, radioaktív jellegű vizet is nyertek, de ezek lényegesen kisebb só- tartalmúak voltak, mint a legalsó szakaszból származó hévíz. A vegyi összetételt mind a nagykanizsai DAT (Gráf László), mind a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Vegyi Laboratóriuma (Sarló Károly) megvizsgálta közvetlenül a fúrás befejezése után. Az összes oldott alkotót egyik elemzés sem közölte, a DÁT csak 14,15 g/1 NaCl-ot (Tömör J. 1953), a MÁFI 16 923,3 mg/l-t az anionok és a kationok összegét mutatta ki. Papp Szilárd a nagy jód (50,7 mg/1) és bróm (69,5 mg/1) tartalom miatt a jódos-brómos vizek közé sorolta a klori- dos hévizet (Schulhof 1957). Némi eltérés itt is jelentkezett, mert Gráf László 55 mg/1 jódot és 66 mg/1 brómot mutatott ki (Tömör J. 1953). Az eltérő eredmények a mintavétel és a vizsgálati módszer különbözőségéből adódhattak. Tömör János munkájában különösen a bróm és a jód kitermelésében látta a hévíz gazdaságos hasznosítását, de ez nem valósult meg. 2.3. Nyugat-Magyarország mélyföldtani megismerése mintegy 60 évre tekint vissza és a szénhidrogénre meddő rábasömjéni és büki 1000 m-t meghaladó mélyfúrást az 1960-as évek elején hévízkúttá képezték ki. A földtani felépítés alapján azután újabb hévízkút létesült Sárvár közvetlen környékén az 1970-es évek elején és a két nagyobb mélységű új kutatófúrás eredménye, annak hasznosítása erőteljesen foglalkoztatta a földtani és a vízügyi főhatóságot, nem különben a helyi és a hévízkutató szakembereket (Horváth A.-Takács P. 1974). A területre vonatkozó szeizmikus méréseket 1967-ben az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT) Szeizmikus Kutatási Üzeme értékelte, majd a mérési eredményeket 1969-ben a Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet (MAELGI) foglalta össze. A fúrás befejezése után a miocén és a devon időszaki rétegekben rétegvizsgálatot végzett az OKGT és annak eredménye alapján átadta a Központi Földtani Hivatalnak (KFH), majd „nulla értékkel” Sárvár Város Tanácsa vette át hasznosításra (4. ábra). 4. ábra. A rábasömjéni Rás-2. kút helyszín rajza A rábasömjéni hévízkút üzemeltetését nem vállalta a Vízkutató és Fúró Vállalat, ezért lehetőség volt a perspektivikus hitelkeret terhére 1973-ban a földtani kutatási terv alapján 2006,0 m mélységű kutatófúrás, illetve hévízkút kivitelezésére (Dobos I. 1971). A fúrás 15,0 m-ig negyedidőszaki, 1347,0 m-ig felső-pannóniai, 1782,5 inig alsó-pannóniai, 1879,0 m-ig tortónai (miocén) és 2006.0 m-ig devon képződményt harántolt. Az 1795,01880.0 és az 1923,0-2005,0 m között megnyitott mészkőből és dolomitból +56,0 m-en 210, +27,5 m-en 300 1/min, 375 1/min +10,0 m-en 74 °C hőmérsékletű hévizet nyertünk, míg a nyugalmi szint +122,0 m mBf-en állt be. Hasonlóan az 1. sz. kúthoz, itt is igen jelentős mennyiségű ásványi anyagot tartalmazott a hévíz. A kút létesítésekor a vegyvizsgálat 30 g/1 nátrium-klorid-tartalmat mutatott ki, míg a nátrium és a kálium 23 581,9 mg/1, az ammónia 80,0 mg/1, a klorid 34 800,0 mg/1, a bromid 150,0 mg/1, a jodid 19,3 mg/1, a fluorid 3,0 mg/1, a szulfát 850.0 mg/1, a hidrogén-karbonát 2897,5 mg/1 és az ösz- szes ásványi anyag 66 121,9 mg/1 mennyiséggel szerepelt az elemzésben (Dobos I. 1973). A nyugalmi szint 1994-ben 83,7 m-re süllyedt és a 400 1/min 74 °C hőmérsékletű hévizet +40 m-en vették ki. 1993-ban 0,002 MmJ hévizet termeltek és azt fürdésre és ipari célra, kristályosításra használták fel. A laboratóriumi kísérletek után 1986-ban kristálygyártó próbaüzem létesült a Rás-2. sz. hévízkúton.
