Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 3. szám - Németh Attila - Szakál Pál: Gondolatok Magyaróvár történelmi szerepéről a hazai vízgazdálkodás tudományában

7: NÉMETHA-SZAKÁLJ^GondolatolíMag^a^ 7-8. ábra Wittmann Antal szobra (Trischler Ferenc, 2005) a magyaróvári Alma Mater bejáratánál, illetve Kvassay Jenő emlékműve (Lapis András, 2002) a Vidékfejlesztési Minisztérium árkádja alatt A SZAKMA NÉHÁNY MAGYARÓVÁROTT VÉGZETT NEVES KÉVISELŐJE Minden egyes fiatal emberfőket nevelő intézmény si­kerességének egyik fokmérője, hogy végzett tanulói mennyire állják meg helyüket az életben, elsajátított tu­dásukkal mekkora mértékben tudják szolgálni saját ma­guk, családjuk, illetve a nemzet - vagy netán az egész vi­lág - boldogulását, fejlődését. A későbbiek során e tudo­mányterület és szakma sikerese művelői — Wittmann és Kvassay kései utódai - további hírnevet hoztak Magyar­óvár és Magyarország számára. A rengeteg névből talán elég három egykori hallga­tónkat kiemelnünk, akik új irányt szabtak a XX. század vízgazdálkodásának, jól érzékeltetve az Alma Mater e tudományterületen betöltött szerepét. Közéjük tartozik Prof. dr. Rohringer Sándor (Kassa, 1868 - Budapest, 1945), akit 1936. május 14-én levelező, majd 1941. má­jus 16-án választotta rendes tagjává az MTA. Okleveleit 1890-ben a budapesti József Műegyetemen, illetve 1892- ben a Magyaróvári Gazdasági Akadémián szerezte, majd a Kassai Jogakadémián jogtudományi és államtudomá­nyi államvizsgát tett. Kezdetben a Kvassay által alapított kultúrmérnöki hálózat kötelekén belül Kassán — itt egy­úttal a vízmester-iskola igazgatója is volt - és Beszterce­bányán dolgozott, közben Fiúméban vezette a Recina fo­lyó általa megtervezett szabályozási munkálatait. 1919- ben minisztériumi szolgálatba került miniszteri tanácsosi rangban, majd 1923-tól Budapesten a vízépítéstan pro­fesszora a Műegyetemen (1934 után József Nádor Mű­szaki és Gazdaságtudományi Egyetem). A kiváló tudós - akinek nevéhez az ország első vízépítési laboratóriumá­nak megszervezése kötődik - az intézmény vezetéséből is kivette részét: 1932-34-ben a mérnöki és építészeti szakosztály dékánja, majd 1934-ben az újonnan létreho­zott József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egye­temnek lett első rektora. A hatalmas intézmény a József Műegyetemet, a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főisko­lát, az Állatorvosi Főiskolát és a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart egyesítette magában. Az új felsőoktatási egységben öt kart (mérnök és építészmér­nöki; gépész- és vegyészmérnöki; bánya-, kohó- és erdő­mérnöki; mezőgazdasági és állatorvosi; közgazdaság-tu­dományi) szerveztek, amely a maga 98 tanszékével az ország legnagyobb oktatási intézményévé vált. Rohrin- ger Sándor aktív tudományos és társadalmi életet folyta­tott: többek között a Magyar Földtani Társulat Hidroló­giai Szakosztályának társelnöke, az Országos Középítési Tanács, a Természettudományi Tanács, az Országos Ösztöndíjtanács tagja, valamint az Országos Felsőoktatá­si Tanács elnöki tanácsának tagja, továbbá a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Mérnök- és Építész Egy­let és a Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének volt tiszteletbeli tagja. Jelentős kutatásainak középpont­jában az Alföld vízgazdálkodásának kérdései és az alföl­di szikes talajok javítása álltak. A sort a 2009 áprilisának végén, életének 99. esztende­jében elhunyt prof. dr. dr. h. c. mpx. Mosonyi Emillel folytathatjuk (Budapest, 1910 - Hohentwiel, 2009), aki okleveleit szintén a József Nádor Műszaki és Gazdaság- tudományi Egyetemen és a Magyaróvári Gazdasági Aka­démián szerezte. Az MTA honlapján a következőket ol­vashatjuk életének főbb megállóiról: „Pályafutását a

Next

/
Oldalképek
Tartalom