Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 1. szám - Dunka Sándor - Papp Ferenc: Egy sokat változott puszta, a Hortobágy (Javaslat a Hortobágy-medence hasznosítására és az öntözővíz célszerű felhasználására)
13 Egy sokat változott puszta, a Hortobágy Javaslat a Hortobágy-medence hasznosítására és az öntözővíz célszerű felhasználására Dr. Pun ka Sándor—Dr. Papp Ferenci „ Hány jeles hazafi kimutatta már eddig a földöntözés el halaszthatatlan szükségét, de azért csak nem történt semmi és meg vagyok győződve afelől, hogy jelen soraim sem lesznek szerencsésebbek! ” Boros Frigyes A XX. század végén a Hortobágy medencében is megszűnt a dolgozókat foglalkoztató legnagyobb üzem - a Hortobágyi Állami Gazdaság — s ezzel a Hortobágy-medence lakói közül is sokan munkanélkülivé váltak. Tulajdonképpen ugyanaz történt, mint a XX. század harmincas éveiben — az egész világra nehezedő és átterjedő - válságok következményeként hazánkban is történt: bekövetkezett a munkanélküliség és a szegénység. Magyarország vezetőinek akkor is nagy gondot okozott ennek az országot sújtó két fátumnak a leküzdése, de megtalálták ennek ellenszerét a vízgazdálkodás fejlesztésében: a vízi utak kiépítésében és az öntözéses gazdálkodás megvalósításában. Elővették a Széchenyi István által alig egy évszázaddal korábban - 1846. január 8-án - alapított Tiszavölgyi Társulat „Szer- zödvény”-ét, melyben le volt írva a Tiszavölgy rendezésének befejezéséhez szükséges, megvalósításra váró feladat: „a szabályzásnak fogalmába nemcsak a Tiszának, hanem a vele közvetett, vagy közvetlen kapcsolatban lévő folyók és áltatok okozott mocsárok és kiöntések rendezését, korlátozását és illetőleg lecsapolását, nemkülönben az egész tiszavölgyi vízszerkezetnek bárminemű hasznosítását is befoglaljuk.. ’’ Ez pedig azt jelentette, hogy a folyószabályozással e- gyütt megvalósításra kerülő árvízmentesítés, s a káros vizek korlátozásával végrehajtott vízrendezés után meg kell teremteni ennek a hatalmas munkába és összegbe került, - de már kész műnek - bárminemű hasznosítását, ami elsősorban vízi utak kiépítését és a hajózás megindítását, valamint az öntözés feltételeinek megteremtését és az öntözéses gazdálkodás bevezetését jelentette. Az ország legfelsőbb vezetése megértette és magáévá tette ezt a feladatot, s lelkes vízügyi szakemberek segítségével, a hajózó utak kiépítésével és az öntözéses gazdálkodás bevezetésével fél évtized alatt csökkentette a munkanélküliséget és a szegénységet, s munkájuk eredményes és teljes megvalósítását csak a második világháború kitörése akadályozta meg. Javaslatainkat mi is a Tiszántúlon ma már megtalálható, de jelenleg nem hasznosított vízkészlet gazdaságos felhasználására alapozzuk. Örömmel adnánk javaslatot hazánk más tájegységeinek hasznosítására is, de mi több évtizedes munkánk alatt csak a Hortobágy-medence közelmúltját ismertük meg, ezért javaslatunkban kizárólag erre a területre szorítkozunk. A Hortobágy-medence, ill. a medencét uraló puszta a világon az egyedüli olyan puszta, amelyet nem a természet tett pusztává - mint a szavannákat vagy a pampákat -, hanem az emberi tevékenység. Ha pedig ez így van, akkor emberi tevékenységnek, munkának kell eredeti formáját helyreállítani, ill. az azóta megváltozott körülményeknek megfelelően hasznosítani! Tudjuk, hogy a hasznosításra csak úgy tudunk érdemben javaslatot tenni, ha megvizsgáljuk a Hortobágy-medence őstörténetét, vízrajzát, az évszázadok során a területen folytatott emberi tevékenységet, a medence régi növénytakaróját, állatvilágát, majd az eddigi hasznosítás során tenyésztett állatait, növénytermesztését, a pusztai élete, s a medence kultúráját. Ezt az alapos és nagy terjedelmű munkát is elvégeztük', s javaslatunk mellékletének tekintjük. Tudjuk azt is, hogy a térség hasznosítása nem fog máról- holnapra menni, s egyes javaslatunk megvalósítása évekig, talán, évtizedekig fog tartani. Mi ezt már nem fogjuk megérni, hiszen 88. és 87. életévünk felé tartunk, de bízunk abban, hogy a javasolt intézkedések megkezdése még életünkben megtörténik. Javaslataink első olvasásra „retrográd”-nak tűnhetnek. Hiszen vissza akarunk hozni olyan tevékenységeket, melyek a múltat idézik, ám működésük idején sikeresek voltak. Szerényen felvetjük a kérdést, „Miért nem lehetnének sikeresek a mai, illetve a közeljövő körülményei között is?” Nem akarjuk megkerülni a kérdést, s nem akarunk nagy szavakat használni, nem mondjuk azt, hogy javaslatainkkal rövid időn belül meg fogjuk szüntetni a munkanélküliséget a Hortobágyon, hanem konkrétan megnevezzük azokat az intézkedéseket, melyek lehetővé teszik ennek a problémának a mérséklését. Természetesen ehhez a mi lehetőségeink nem elegendők, mi tehát csak javaslatot tudunk tenni azoknak a gazdasági intézkedéseknek megtételére, amelytől a Hortobágy-medence és környezet gondjainak mérséklése várható. Azt is tudjuk, hogy a javasolt intézkedések rövid időn belül nem oldják meg a problémákat, de ha nem indítjuk el a szükséges intézkedéseket, akkor a gondokat sem oldjuk meg soha! Javasolt intézkedéseink röviden a következők: 1. A Hortobágy-medence legnagyobb gondja az esetenkénti csapadékhiány volt. Sokan azt állították, hogy az esők hiányát a vízzel borított területek csökkenése okozza, mivel elmarad a nagy vízfelületek kigőzölgése, melyek a felhőket a területre vonzzák. Ez azonban tévedés volt, mert bármilyen nagy volt a felhőképződés a párolgás miatt, a nagy fel- melegedés és azt követő talajkisugárzás a páramolekulákat nem engedte egyesülni, s a felhő elszállt hűvösebb, erdős tájakra. De a távolról jött felhők sem adták le csapadékukat a Hortobágyon. Ecsedi István írja „A Hortobágy puszta viszonya tekintettek a mezőgazdaságra" c. müvében: „Gyakran feltűnik a Tisza felől a horizont alján egy-egy kumulusz, félelmesen közeleg, aztán sötétsége a puszta felett elhomályosodik, s a felhő kavarogja eloszlik". Mindez azt bizonyítja, hogy nem a nagy vízfelület, hanem az erdők hiánya okozta a Hortobágy-medence csapadékszegénységét. Az erdők kiirtása után az erdő nem tudta betölteni vízgazdálkodási szerepét, amelyet a csapadék biztosításában végzett. A mocsaras területen levő erdők alján kialakuló pára nem engedte kiszáradni a talajt, ezért nem volt talajkisugárzás, amely megakadályozhatta a páramolekulák egyesülését. Ennek következtében a csapadék már az erdős Horto- bágy-medencében lehullott. Ez azonban csak olyan erdőben 1 Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás. 1996, valamint Dunka Sándor-Fejér László-Papp Ferenc: A Közép-Ti- szántúl vízi története. 2003.
