Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 2. szám - Türk Gábor - Balázs Boglárka - Harangi Sándor - Fehérné Baranyai Edina - Gyulai István - Szabó Szilárd: A vízminőség vizsgálata egy Felső-Tisza menti holtmedren
41 A vízminőség vizsgálata egy Felső-Tisza menti holtmedren Türk Gábor1- Balázs Boglárka1- Harangi Sándor2- Fehérné Baranyai Edina3- Gyulai István4- Szabó Szilárd1 ’Debreceni Egyetem, TTK, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Debreceni Egyetem, TTK, Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 3Debreceni Egyetem, TTK, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 4Debreceni Egyetem, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A folyókat kísérő holtmedrek fontos ökológiai szerepet töltenek be a növény és állatvilág szempontjából egyaránt. A hullámtéri oldalon elhelyezkedő „zöld folyosó” tulajdonságukat sok esetben veszélyezteti az ártéri gazdálkodás. Munkánkban egy nem szennyezett, halastavi hasznosítású Felső-Tisza-vidéki holtmeder, a gávavencsellői Kacsa-tó példáján keresztül mutatjuk be, hogy az ártéri gazdálkodás nyomán hogy alakulnak a vízminőségi paraméterek. Munkánkat 2013-ban kezdtük és 1,5 éven keresztül vizsgáltuk a vízkémiai változóit. Eredményeink szerint a vizsgált időszakban a holtmedret nem érte jelentősebb szennyezettség. A 2012. száraz év következtében a holtmeder 2 nagyobb felületű részét összekötő mederszakasz kiszáradt, aminek hatása a nátrium, az ammonium és a nitrát növekedése figyelhető meg. 24 órás méréssorozatunk szerint a mélység függvényében csökken a pH, és az oldott oxigén mennyisége, valamint növekszik a vezetőképesség. A növényzettel sűrűn benőtt és fedetlen területek oxigénviszonyait figyelembe véve szignifikánsan nem különböznek egymástól. így a növényzet mellett az élénk mikrobiológiai aktivitás is szerepet játszik az oxigénviszonyok kialakításában. Kulcsszavak: Felső-Tisza, holtmeder, vezetőképesség, oxigénháztartás, vízminőség. Bevezetés A Tisza környezetében a hullámtéren, valamint a mentett oldalon található, a folyószabályozás, vagy természetes lefűződés során létrejött holtmedrek világviszonylatban is ritka, sok esetben természet közeli állapotú vizes élőhelyek (Tardy 2007). A jellemzően magyar- országi vizes élőhelyeknek tekinthető holtmedrekre vonatkozóan nincs teljes, országos nyilvántartás. Pálfai (1995, 2002) összefoglaló munkái alapján a Tiszának és mellékfolyóinak a hazai szakasza mentén 167 olyan holtmeder található, amelynek a területe 5 hektárnál nagyobb. Ezeken kívül jelentős számban vannak az 5 hektárnál kisebb, időnként ki is száradó holtmedrek (Wittner et al. 2004, 2005). Ezek a képződmények számtalan tájképi, természetvédelmi, és tájhasznosítási lehetőséggel bírnak. A vizes élőhelyek és velük együtt a holtmedrek a leginkább veszélyeztetett területek közé tartoznak. Nehezen viselik a zavarást, keletkezésük óta az antropogén beavatkozások révén igen jelentős változásokon mentek keresztül. A holtmedrek az ökológiai hálózat részeként sajátos élőhelyeikkel, növény- és állatvilágágukkal az egykori ártéri táj őrzői (Gergely 1997, Gallé 1995). Az ökológiai folyosó élőhelyeit a vizes élőhelyek társulásainak maradványai építik fel (Dévai et al. 2001, Szabó 2008, Kerényi és Szabó, 2007). A Tisza szabályozását megelőzően széles ártér kísérte a folyót, amelyen belül mocsár- és láprétek, mocsarak, helyezkedtek el. A folyószabályozás következtében ezen vizes élőhelyek jelentős része megszűnt, illetve gyökeresen átalakult. A gátépítések eredményeként az áradás nem terülhet szét az egykori széles ártéren, hanem a hullámtéri sávban vonul le (Tamás és Farsang 2010, 2011, 2012). Napjainkban sokféle hasznosítási módja van a holtmedreknek, amelyek tájvédelmi problémákat okozhatnak. A használat és vele együtt a szervesanyag-terhelés következtében a holtmedrek fokozatosan feliszapolód- nak, elöregednek (K. Kiss et al. 2002, K. Kiss et al. 2003, Nagy et al. 2008). Az eutrofizáció és a szárazodás miatt különlegesen veszélyeztetett vízterek közé tartoznak. A különböző problémák, tájhasználati konfliktusok miatt a holtmedrek összehangolt, tájvizsgálatra alapozott tájrehabilitációs tervezése lenne szükséges. A Tisza szinte teljes hazai szakaszára érvényes, hogy az árvédelmi töltések jelentősen leszűkítik a folyó természetes árterét. Ezen felül a hullámtéri gazdálkodás egyes szakaszokon nincs összhangban a természetes ártéri élőhelyek által igényelt körülményekkel. Az árvédelmi töltések elvágták a kívül rekedt holtmedrek rendszeres árvízi utánpótlását. Emiatt a folyó menti élőhelyek megfelelő fejlődése szempontjából alapvető fontosságú ún. „zöld folyosó” nem létezik, illetve nem tudja betölteni szerepét (Gergely, 1997). A Tisza menti víztesteknél a magántulajdonú erdők gazdálkodói tevékenysége további veszélyforrása az összefüggő zöldfolyosó csökkenésének. A jó ökológiai állapot elérése érdekében hozott intézkedések (EU VKI) célja a hullámtér ökológiai állapotának javítása, illetve a holtmedrek vízpótlásának megoldása (Kerényi et al. 2003). Tanulmányunkban azt mutatjuk be, hogy egy 24 órás mintavétel során hogyan változtak a gavavencsellői Ka- csa-tó különböző mélységű pontjain a víz fizikai és kémiai paraméterei. Ezen kívül összesítjük a holtmedren végzett közel 1,5 éves vizsgálatsorozat eredményeit, valamint megvizsgáljuk, hogy van-e eltérés a szárazabb kisvízű és az árvízi elöntés során bekövetkezett állapotok között. Anyag és módszer A holtmeder a folyószabályozás során végrehajtott átmetszéssel alakult ki a Tisza bal parti hullámterén. Közigazgatásilag a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gáva- vencsellő községhez tartozik. Hossza 2,2 km, területe 20 ha, átlagos szélessége 90 m, átlagos vízmélysége 0,8 m (/. ábra). A meder középső, mintegy 1 km-es szakaszán sekély, időnként ki is szárad. A holtmeder környezetében a mezőgazdaság jelentős szennyező forrásként van jelen. Műtrágyák, növényvédő-szerek használata következtében jelentősen módosul a holtmeder vízkémiai összetétele. A fő vízminőségi problémát a nagy szerves- és tápanyag -koncentráció jelenti. A kifogásolható vízminőséget jelzi a meder helyenként burjánzó növényzete, és az i- dőnként előforduló halpusztulás is. A horgászat miatti túletetés, a természetes parti zonáció irtása és módosítása a természetes élőhelyek és élőlényközösségek visszaszorulását és módosulását eredményezi. A holtmeder csatornaszakaszában lerakodott iszap szintén jelentős belső szervesanyag-terhelést okoz. A területen a szukcesszió e- lőrehaladott állapotában van, melynek okaként elsősorban a diffúz szennyező források, valamint a belső terhe
