Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 2. szám - Schweitzer Ferenc: A Pannon medencebeli folyóhálózat kialakulása
23 A Pannon-medencebeli folyóhálózat kialakulása Schweitzer Ferenc MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézet, 1112. Budapest, Budaörsi út 45. E-mail: schweitzer.ferenc@csfk.mta.hu A folyó és a történelem A „Duna” szó a történelmi feljegyzések alapján a Kr. e- lőtti 7. századtól ismert. A görögök nevezték el Islernek, ám ezt csak a Duna alsó, a Vaskaputól a Fekete-tengerig tartó szakaszára értették. A rómaiak, miután Kr. e. 168-ban Illíriát meghódították, a folyónak a Danubius nevet adták, és megállapították, hogy az Ister és a Danubius ugyanaz a folyó. Ezen a néven először Julius Caesar említi, s a folyamot hamarosan istenségként tisztelték az ókori Római Birodalomban (KÁDÁR L. 1980). Kelta eredetű és „víz, folyó” jelentésű Duna szavunk é- szaki szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe. Idegen változatai (Danube, Donau, Danubio, Dunaj, Dunarea, Du- nav stb.) szintén az ősi eredetre vezethetők vissza. A Duna forráshelyének ismerete sem olyan régi, mint gondolnánk. Hérodotosz (Kr. e. 484-408) még a Pireneusokba helyezte a Duna forrásterületét. A második pun háború idején (Kr. e. 218-201), amikor a római seregek többször keresztezték a Rhone alsó szakaszát, meggyőződtek arról, hogy Hérodotosz véleménye tévedés. Ekkor úgy gondolták, hogy a Duna a Pireneusoktól messze E-ra, Bretagne hegységeiben ered. Arra, hogy ez az elképzelés is téves, Julius Caesar galliai hadjáratai (Kr. e. 58-51) során derült fény, ám továbbra sem sikerült megtalálni a folyam valódi forrásvidékét, amelyet akkor az Alpok D-i részére helyeztek. A valódi forrásvidék helyére (Fekete-erdő) csak Kr. u. 14-16-ban derült fény. A Dunához több világtörténelmi jelentőségű esemény is fűződik. Ezek közül csak néhányat említenék. A Duna mentén (406-453) száguldott végig Attila hun fejedelem, az „Isten ostora”, hogy Catalaunum mezőin megütközzön a nyugati világgal. Nagy Károly császár is a Duna-völgyön vonult végig, hogy az avarok hatalmát megtörje. A Duna partján indultak Ny felé a honfoglalást követően a magyarok is, hogy hadjárataikkal a frank és itáliai királyságokat rémületbe ejtsék. A Duna a Volga után Európa legnagyobb folyója. Hossza a forrásvidéktől a torkolatig 2860 km, magyarországi szakasza 417 km. Ebből Oroszvár és az Ipoly torkolata (Szob) közötti 140 km-es szakasza Szlovákia felé határfolyó. Magyarország mai területére már hatalmas folyamként érkezik. A Duna magyarországi szakasza A Duna egész magyarországi szakaszán szabályozott és ennek eredményeként korlátozottan hajózható. A szabályozások, amelyeket a 19. sz. végén és a 20. sz. elején végeztek el, a Duna természetes állapotát megváltoztatták és mesterséges medrű folyammá alakították át. A Duna az Alpok és a Fehér-Kárpátok találkozásánál, 130 m tszf-i magasságban lép be a Kisalföld síksági szakaszára. A Duna a Pozsonyhoz tartozó Dévénytől az ún. „Porta Hungarica”-n keresztül ér a Kisalföldre, hatalmas meny- nyiségű hordalékot - kavicsot, homokot, iszapot - szállítva medrében. Hordalékszállítása főként az árvizekhez köthető, amely az ausztriai és a szlovákiai (Bős) vízlépcsők megépítése után jelentősen csökkent. Rögtön itt találjuk Európa legnagyobb szigetét is, az ún. „Aranykert”-et, amely a hordalékkúp magyarországi szárnyát (Szigetköz) és a Csallóköz területét foglalja magában. A két táj tágabb környezetében szinte végeláthatatlan síkság tárul elénk, amelynek felszínét egykori övzátonyok építik fel. A Duna a hordalékkúp tetején folyik, ahol az ármentesítés előtt a főmeder helyzete gyakran változott, zátonyképződés hatására kanyarog, mindig más-más irányban tört ki, kialakítva hordalékkúpjait. Ez volt az oka annak, hogy a 19. század elején sem volt a Dunának főmedre. Régészeti leletek igazolják, hogy a rómaiak idején hajózásra használt főág a mai Mosoni-Duna volt. Ez a terület egyben a Dunántúl E-i és Szlovákia D-i részének egyik legjelentősebb ivóvízbázisa, ezért ez jelenti számára az Aranykert „aranyát”. A politika és a tudomány feladata, hogy erre nagyon vigyázzunk. Elemi érdek, hogy e stratégiai jelentőségű vízbázis védelme érdekében a bősi vízlépcső felépülése előtti vízháztartási egyensúly mihamarabb visszaálljon. A Duna vízjárását és vízhozamát túlnyomó részben az alpi vízgyűjtőn és az Alpok előterében lehullott csapadék, ill. hó és gleccserek olvadékvize szabályozza. A folyó felszínalakító tevékenysége A Duna közvetlen, part menti környezetére elsősorban medrének folytonos alakításával hat. A folyam magyarországi szakaszára két medertípus jellemző: a bevágódó és a felhalmozó. Bevágódó medertípust alig találunk a magyarországi szakaszon, még a visegrádi Duna-szakaszt sem mondhatjuk tisztán bevágódó típusúnak, mert ott több helyen zátonyszigetek figyelhetők meg. A felhalmozó típus sem gyakori, a kettő közötti átmeneti típusok fordulnak elő leginkább. Vannak tehát olyan szakaszok, ahol a bevágódás (hordalék- elhordás) és a felhalmozódás (hordaléklerakódás) közel e- gyenlő mértékű. Ilyen esetben a folyó mechanizmusában az eróziós és az akkumulációs tevékenység ingadozik. Emiatt a meder jelentősen nem mélyül, de nem is töltődik fel. így pl. Pozsonytól Gönyűig a folyó mechanizmusa jellegzetesen felhalmozó, ezért a Magyarországra érkező dunai hordalék döntő többsége itt lerakódik, a meder aránylag gyorsan feltöltődik és számos ágra bomlik. Gönyű és Komárom között a feltöltődés mellett már elhordás is kimutatható, mert a görgetett hordalék egy része tovább szállítódik. Ennek a hatalmas hordalékkúpnak két típusát figyelhetjük meg. Az egyik a fiatalabb és alacsonyabb fekvésű hordalékkúp síkság, amely a Szigetközből, a Mosoni-síkságból és a Hanságból áll. Ez utóbbihoz D-en a Rába hordalékkúp síkja is csatlakozik. A másik az idősebb és magasabb fekvésű delta- és hordalékkúp, amelynek része pl. a Parndorfi-fennsík vagy a Bana-Bábolnai-szigethegység (I. ábra). A Gerecse E-i peremén, a Duna-völgyben az ártér összeszűkül, de Esztergomig csakhamar újra kiszélesedik. A visegrádi völgyszakaszban ez csupán egy keskeny sáv. Váctól Budapestig a Dunának kisebb-nagyobb öblözetekkel tagolt, jól elhatárolható ártere van, amely Budapesttől kezdve főként az ártér bal partján egészen a déli országhatárig 15-25 km szélességben követi a Dunát. Az ártér jelentős részén mind a jobb, mind a bal parton nagy kiterjedésű süllyedék- területek vannak (BULLA B. 1941; ERDÉLYI M. 1955; PÉCSI M. 1959; SCHEUER GY-SCHWEITZER F. 1984). Ilyenek pl. a bal parton a kalocsai-bajai, a jobb parton az érdi, az adonyi, a paks-tengelic-sárközi és a mohácsi süllyedék, amelyeket 40-50 m magas, csuszamlásos magaspart szakaszok tagol
