Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Alföldi László: Kis elmélkedés a Vízgazdálkodásról

^LFÖLD^^MCi^lmélkedt^ 3 részletes szakmai (hidrológiai) térképsorozat elegendő alapot nyújtott egy integrált vízgazdálkodási koncepció meghatározásához, amit gróf Széchenyi István a vonatkozó szerveződés első alakuló ülésén be is mutatott. A Tisza-völgyi Társulat nyomdokában (Deák Antal András 1996) Az 1845. évi rendkívüli árvíz után József nádor a Tiszamenti földbirtokosokkal és a Helytartó Tanács néhány tagjával megbeszélést tartott, melyen gróf Széchenyi István a Közlekedési Osztály kinevezett elnökeként részt vett, és magára vállalta a felmerült feladatokkal való foglalkozást. Széchenyi, miután meglátogatta a Tisza-völgy legtekintélyesebb birtokosait, háromnapos értekezletre hívta a Tisza -völgy vízrendezésére korábban alakult kisebb egyesületek, a kincstári uradalom és a káptalan mértékadó képviselőit valamint a birtokosokat. A szervezeti kérdések megtárgyalása során egyetértésre jutottak abban, hogy nevezzenek ki egy állandó választmányt, melynek neve: „Tisza-völgyi Társulat Központi Választmány". A Választmány, miután megtekintette a Tisza-völgyről készült speciális térkép sorozatot, valamint a Tisza-szabályozásról készített „előleges tanulmányt", elnöki javaslatra elfogadta, hogy „az itt Pesten jelen lévő Tisza-völgyi birtokosok, a Tisza-völgyi Társulat cím alatt magukat megválasztották". Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért hiányzik akár a Központi választmány akár a Tisza-völgyi Testület nevéből a Tisza-szabályozás és vagy az árvízvédelem; ugyanakkor a jegyzőkönyvben egyértelműen leszögezték, hogy a Tiszavölgyi Társulat alapítói a jelen lévő Tisza-völgyi birtokosok, fő célnak mégis "a Tisza-völgy roppant vízszerkezetének szabályozását" tekintették Ezek szerint a Tisza teljes vízrendszerének az integrált fejlesztését irányozták elő. A háromnapos ülés jegyzőkönyvébe belefoglalták, hogy „A Tisza-völgy szabályozásának a fogalmába nemcsak a Tiszának, hanem a vele közvetett vagy közvetlen kapcsolatban lévő folyók, általuk okozott mocsárok, kiöntések rendezése és korlátozása, illetőleg lecsapolása, nem különben az egész Tisza-völgy vízszerkezetének bárminemű hasznosítása is benne foglaltatik". A társadalmi- illetve a személyes felelősség-vállalás kifejezésére jegyzőkönyvbe foglalták, hogy „készíttessék egy szerződvény, melynek erejével ezen testület tagjai egymás irányába kötelezik magukat, hogy az ország törvényeinek.... és egyéb idevágó törvénycikkek alapján a Tisza völgy rendezésének költségeiből ránk, a nyerendő haszon arányában eredő pénzösszegeket pontosan és múlhatatlanul kifizetendjük." Az elkészített és elfogadott szerződvény (in Deák A.A. 1956) bevezetőjébe bekerült mind az árvizek korlátozása mind a hajózási célból való vízrendezés fontossága, valószínűleg azért, mert ezeknek a finanszírozását állami feladatként kezelték. A szerződvény megismételte, vagyis megerősítette a tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt elnevezéseket, és a fogalom meghatározását, melynek záró mondata kiegészült azzal, hogy a Tisza völgy hasznosításába „bentfoglaltatik az öntözés is". Tisztelt Olvasó! A hivatkozott irodalomban a vonatkozó dokumentumokat az aláírásaikkal hitelesített megegyezéseket, kötelezéseket, határozatokat hozzáférhetővé tették Szükség esetén a részletkérdések sokaságában is el lehet merülni annak igazolására, (megítélésére) hogy a Tisza-völgyi Társulat alapító határozatai egyedülálló, egyértelmű, példamutató állásfoglalásai egy máig is érvényes, stratégiai léptékű, integrált vízgazdálkodási rendszer koncepcióját jelentik. Az elmúlt másfél évszázad eseménytörténete fényesen igazolta a koncepció máig tartó alkalmazhatóságát, érvényességét. A koncepcióra épülő beavatkozások lépésről lépésre megvalósultak, három forradalom, két világháború, ismételt rendszerváltás, az érintett térség országhatárokkal való feldarabolása ellenére, több-kevesebb hibával, botladozással, de eljutott a teljes megvalósulás küszöbére. A Tisza folyó-szabályozását 1908-ban már befejezettnek nyilvánították. Megépült több mint 2800 km árvízvédelmi földtöltés, a folyó mederkanyarulatainak átvágásával több mint 450 km-rel rövidítették meg a medret, kiépültek a belvíz-rendszerek. Elkezdődött az öntözéses mezőgazdaságot kiszolgáló csatornahálózat kiépítése, és megtervezték a Tisza-völgy vízellátó rendszerét, valamint a gravitációs vízátvezetés és a hajóutak működését szolgáló elektromos energia-termelő duzzasztóműveket. Egyidejűleg fejlődésnek indult az öntözéses mezőgazdaság. A II. világháborút követően megépült illetve befejeződött az alig elkezdett meder-duzzasztásos tiszalöki vízerőtelep, majd a síkvidéki tározóval üzemelő kiskörei vízerőtelep, melyek gravitációs vízátvezetést biztosítottak a kapcsolódó főcsatornák működtetéséhez. A Tisza-völgyi vízellátó rendszer teljes kiépítését, egyben a Tisza teljes hajózhatóságának a megteremtését a két változatban megtervezett (meder- és síkvidéki duzzasztással) csongrádi vízlépcső építésének halogatása, elmaradása mind a mai napig megakadályozza a Tisza-völgyi vízellátó-rendszer teljes befejezését. A rendszerváltást követő évek változatos gazdasági és politikai eseményei során az öntözéses mezőgazdaság egyelőre gyakorlatilag ellehetetlenült, visszafejlődött, a tájgazdálkodás bevezetése is lelassult. Nincs olyan hiteles szervezet, amely meg tudná határozni a mezőgazdaság várható vízigényét. Ezzel a térség teljes vízigényének, vízellátásának megtervezése rendkívül bizonytalanná vált. Végeredményben a Tisza-völgy integrált vízgazdálkodási rendszer kiteljesedése elakadt. A Tisza-völgyi Társulat legfontosabb célkitűzései: - az árvizek minél gyorsabb levezetése, - minél nagyobb földterület művelésre alkalmassá tétele - az árvízi biztonság megteremtése volt. Ennek megfelelően a térség vízháztartásába való beavatkozás első lépéseként a folyószabályozás és az árvízvédelem minden más feladatot megelőzött. A térség vízellátásának teljes megoldása gyakorlatilag a XX. század elejéig nem is került napirendre. Időközben a felsorolt prioritások közül az első két célkitűzés már elvesztette aktualitását, a kitűzött cél megvalósult. Azóta rendkívüli erőfeszítések árán toldozzuk-foldozzuk évszázados folyószabályozási és árvízvédelmi rendszereinket, megteremtettük a térség vízellátó rendszerét, miközben egymás után bizonytalan lépéseket tettünk a korszerűsítésre. Valószínűleg itt az ideje annak, hogy feltegyünk magunknak néhány kérdést. Szerintem: - Nem kellene-e a félbehagyott beavatkozásokat befejezni, és a csongrádi vízlépcsőt megépíteni? - Szükséges-e minden mély-fekvésű, korábban tartósan vízzel borított területet újra és újra belvíz-mentesíteni? - Nem kellene-e a folyószabályozás, az árvízvédelem, az árvízi biztonság tennivalóit újraértékelni, a Vásárhelyi-terv fejlesztése címen elhíresült árvízvédelmi csúcstározók épí-