Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Dobos Irma: Új hidrogeológiai kutatási eredmények a Balaton-felvidéken

78 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. r Uj hidrogeológiai kutatási eredmények a Balaton-felvidéken Dr. Dobos Irma 1027, Budapest, Margit körút 44. irma.dobos(a gmail.com Kivonat: A vizsgált területről az első jelentős mű Bél Mátyás áttekintő munkája Veszprém és Zala megyéről (1735-1736) a felszíni vizek mellett az akkor ismert forrásokról és fürdőkről is leírást adott, így Balatonfüred és Kékkút is szerepel kitűnő munkájában. Mária Terézia 1762-ben kiadott legfelsőbb kézirata nyomán megjelent rendelete indította el az országban azt a nagyarányú fejlődést, amely az ásványvíz-kutatáshoz és a hasznosításhoz vezetett. A kutatás és a fúrásos feltárás csak a XIX. század második felében kezdődik, és fokozatosan kiteljesedik id. Lóczy Lajos kiváló nagy müve nyomán 1913-1920 között. Előbb a Földtani Intézet, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a felszín alatti víz áramlását, a hegységszerkezet hatását tisztázta, újabban pedig az eddig nem vizsgált, főként geokémiai kutatási feladatok megoldására az egyetemek sikeresen vállalkoztak. Kulcsszavak: ásványvíz, perm, triász, pannon, forrás, kút, radon, építésföldtan. A Balaton-felvidék Balatonfuzfőtől nyugatra a Káli-medencével bezárólag, a Bakony hegység és a fürdőkultúra több évszázados hagyományaival rendelkező Balaton között, az északi part melletti földtani sávot foglalja magában. A Balatonnal együtt a szervezett kutatása 1891-ben, a vízrajzi adatgyűjtés 1921-ben kezdődött. Amikor id. Lóczy Lajos, a kiváló geográfus és geológus tudós úgy döntött, hogy a Balatonról és a Balaton-felvidékről az akkori tudomány állásának megfelelő részletes feldolgozást kell végezni, akkor ennek eredménye lett a 10 kötetes Balaton-monográfia, amelyet 1913 és 1920 között adtak ki (Lóczy 1913). A legújabb kutatások eredményei A mind erőteljesebb Balaton-parti beépítés indokolta az építésföldtani felmérés összeállítását a Tihany-atlaszban (1969), majd az 1970-es években a Magyar Állami Földtani Intézet a földtani térkép alapján a vízföldtani, építésföldtani, geomorfológiai és egy szintetizáló térképet nyomtatott formában is kiadott. Az ismét elindított Balaton-felvidéki kutatás egyik eredménye lett A Balaton-felvidék földtana c. kötet, amely 30 év kutatásának eredményét foglalja össze (1999). A földtani felépítés az újabb kutatás nyomán A Balaton északi partja rendkívül gazdag egykori és jelenlegi forrásokban, kisebb vízfolyásokban, ahol majdnem 2000 évvel ezelőtt római kori települések is kialakultak. E terület földtani felépítésében résztvevő ópaleozoos (ordovicium-szilur) fillit gyakorlatilag vízzáró, a rátelepülő permi vörös homokkő közepes hasadékvíz-tároló, csak a hasadékos zónákban, a fellazult részeken jelentős a másodlagos porozitása. A triász karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit, márga) nem képeznek egységes karsztrendszert a kőzettani különbözőség és az utólagos tektonikai hatások következménye miatt. E képződmények négy vízföldtani egységbe sorolhatók. A leggyengébb vízszolgáltatók az alsó- és a felső-triász márgás kőzetek, közepesek az alsó-anisusi sekélytengeri karbonátok, jó vízvezető az anisusi dolomit és a mészkő, a ladin Buchensteini Formáció és az alsó-karni Füredi Mészkő Formáció (legnagyobb karsztos járata a Lóczy-barlang) által felépített folyamatos rétegsor. Vízföldtanilag a terület legjelentősebb összletei a felső-triász platformkarbonátjai (mészkő, dolomit). Közülük a legjobb víztároló képességű, amelyhez számos nagy hozamú forrás tartozik többek között a balatonfüredi Siske-forrás, a csopaki Nosztori-forrás, a lovasi Király-kút) (Budai-Császár 1999). A vulkáni tevékenység fő időszaka a pliocén. A Tihanyi-félszigeten az újabb kutatás két típusú vulkanitot különböztet meg, az egyik a barlanglakások, a másik a félsziget belsejében, vagy az előző felett, illetve az északi részen figyelhető meg. Elkülönítette a Stromboli-típusú és a Hawaii típusú kitörés termékeit, meghatározta a hévforrás-tevékenység idejét. A 6 tanúhegy korát a szerző 3-3,5 M évesnek tartja (Kaproncai 2010). A triász képződményeket nagy területen fedi pannóniai bazalt és bazalttufa. Az egykori lávaárakkal elzárt területeken a lokális áramlási rendszer feláramlási zónájában kisebb lefolyástalan tavak keletkeztek (Fekete -hegy tetején a Bika-tó, a Barkás-tó, a Sátorma, a Füzes-tó). A beszivárgó víz nagyobb része felfelé áramlik a bazalt összlet hasadékaiban és a Somlói Formáció határán forrásként lép a felszínre, a triász összlet karsztvízszintjénél kb. 100-150 méterrel magasabban. A leghidegebb források a töredezett, hasadékos bazaltból fakadnak. Kiderült, hogy a litoklázisokban uralkodó légmozgás miatt egyenlőtlen a hőmérséklet-eloszlás, a rendszer leghidegebb pontja a forrás fakadási helye közelében alakul ki (kéményhatás). A jelentős Tihanyi Formáció a főkarsztvíztároló mezozoos, illetve a hasadékvíz-tároló permi képződményeket csapolja meg. A Cyprián-forrás a Tihanyi-félszigeten a Somlói Formáció és a Tihanyi Formáció határán fakad. A triász, illetve idősebb neogén képződmények fölött nagyobb kiterjedésben található a Nagyvázsonyi mészkő, amely sok helyen karrosodott, lyukacsos tömbökben és tömör, kemény változatban is megjelenik. Az édesvízi mészkő vízföldtanilag teljesen elszigetelt a triász karszttól, abban lokális függőkarszt-vízszint alakulhat ki. A negyedidőszaki képződmények a beszivárgási viszonyokat szabályozzák, késleltetik a csapadék bejutását a mélyebb, idősebb víztartó rétegekbe. Viszonylag kis vastagságuk miatt területünkön lényegesen nem befolyásolják a csapadék mélybeszivárgási lehetőségeit Hegységszerkezeti hatás A földtani egységek EK-DNy-i irányú pásztákban húzódnak, de a rá merőleges haránt irányú horizontális elmozdulások ezeket módosítják és meghatározzák a víz mozgását. A horizontális vetők csapásirányban igen jó vízvezetőképességüek, mint a perm és a triász összlet határán (Kékkúti-vetö), ahol erős vízmozgás valószínűsíthető DK felé. A legtöbb forrás fakadási helye ilyen helyhez kötött, a vetők nyomás-kiegyenlítők, a szén-dioxid feláramlásában a nagy mélységbe lehatoló töréseknek is szerepük van. A térrövidüléses mozgások során létrejött pikkelyes szerkezet meghatározó a vízföldtani egységek kapcsolatának kialakulásában (Hidegkút, Nemesvámos, Szentkirályszabadja, Pécsely-medence). A felszín alatti víz áramlása és jellege A Balaton-felvidék jellemzője a szabadtükrű magas karsztvíz, amelynek vízjárása a csapadék függvénye. A források vízhozama a csapadék-maximumokat követő 1-2 hónap múlva jelentkezik és azt számos tényező befolyásolja. A természetes áramlási irányok a beszivárgási és a megcsapolási helyek közötti geodéziai magasságkülönbségre vezethetők vissza.