Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 1. szám - Korompai Gábor: Visszapillantás, előrejelzés - Földünk vizeivel kapcsolatban
65 Visszapillantás, előrejelzés. (Földünk vizeivel kapcsolatban) Korompai Gábor 4010. Debrecen Pf. 9. Kivonat: Kulcsszavak: Négy fejezetben, a teljesség igénye nélkül érintjük a víz növekvő jelentőségét, amikor szólunk a klímaváltozásról, Földünk vízháztartásáról, a tenger szerepéről és feladatáról, valamint a tengeri szállítás sok országot alapvetően befolyásoló szolgáltatásáról. A kék bolygón fokozott figyelmet kíván a tenger, és vize csak akkor nem szennyeződne tovább, ha azonnal mintegy nyolcvan százalékkal tudnánk csökkenteni a káros anyagok kibocsátását a légkörbe, vizekbe, klímaváltozás, vízháztartás, folyók és tengerek, tengeri szállítás a hetedik kontinensen Már tíz év elszaladt a XXI. századból. Az emberiség nagy reménnyel indult történelmének új fejezetébe. Bízott a számtalan tudományos felismerés gyors győzelmében, élete fokozatos jobbra fordulásában még azokon a területeken is, ahol a természeti és gazdasági feltételek igazán nehezek voltak. Érdemes néhány gondolattal s az azokat megerősítő adatokkal (Der Fischer Weltalmanach) csak 10-15 évre visszatekinteni, kimondani az eredményeket, szólni a buktatókról, foként vizeink oldaláról, mert hiszen a kék bolygón, a vizek bolygóján dolgozunk, lassan közel hét milliárd lakossal számolva. Amikor globális felmelegedésről beszélünk, akkor sokan csak legyintenek, mondván, hogy ilyen a földtörténet során többször előfordult. Igazuk van, de most kétségtelen az emberi mulasztás ténye, amihez fogható még soha nem fordult elő sem az ókorban, sem a középkor évszázadaiban. Gondoljunk a gyorsan fejlődő Kína és India széntüzelésű erőmüveinek napi káros-anyag kibocsátására, vagy a fejlettek között az USA szerepére, ami hasonlóan súlyos. Még a szénben „szegény" Afrikában is találunk egy országot, ahol minden más energiahordozóval szemben a szenet részesítik előnyben, mert bőven van =(Dél-afrikai Köztársaság). A szén az ázsiai pacifikus területeken 2009-ben 52 %-kal vezető helyet foglalt el az energiahordozók között. Csak 1996-ban 650 millió gépjármű működhetett a Földön, míg 1870-ben gyakorlatilag egy sem. Pusztán ezek oxigénfogyasztása kifejezhetetlenül magas adatot mutathat. I. Ezért kell a klíma változásbólJt iindulnunk, mert annak minden része szoros összefüggést mutat a viz körforgásának törvényszerűségeivel. A WMO (a Meteorológiai Világszervezet) jelentése szerint 2009 volt az ötödik legmelegebb év, mióta 1850-ben megindult az észlelt adatok rögzítése és feldolgozása. Földünk középhömérséklete (14,5 C fok) 1906tól 2005-ig 0,74 C fokkal emelkedett. Mindez nyomon követhető egyes fák kérgének tanulmányozásakor, a korallok életében, különböző üledékek vizsgálatakor. Koppenhágában 2009. december 7. és 18. között klímakonferenciát tartottak, ahol határozott intézkedést javasoltak a hatalmas mennyiségű széndioxid kibocsátás ellen, mert, ha ez elmarad, akkor - véleményük szerint - 2100-ra akár hét fokkal is emelkedhet bolygónk középhőmérséklete. Megállapításaik és vitáik másik területe a tenger vízszintjének emelkedése volt. Jégsapkáink (Arktisz, Antarktisz) olvadása miatt a XX. században évente 1,7 mm-rel emelkedett a tengerek vízszintje. Sajnos a műholdak felvételei szerint néhány éve a folyamat felgyorsult. Az elmúlt tizenöt évben 3,4 mm/év volt ez a figyelmeztető adat. Koppenhágában kimondották, hogy 1870-től napjainkig legalább 20 cm-rel magasabban áll a tengerek vize, mint annak előtte. Aggodalommal szóltak a sarki jégmezőkön tapasztalt megfigyelésekről. Ilyen például a szeptembertől északon meginduló „újra jegesedés" kérdése, mert ez területileg még az 1979-es szinttől is 25 %-kal elmarad. Ha az arktikus jégmező ilyen gyorsan zsugorodik (10 %-kal, 72 ezer km 2-rel évente), akkor az északi sark 2050-ben teljesen jégmentes lehet, és a tenger szintje 2100-ra egy méterrel magasabban állhat. Ha nem csökken gyors ütemben a légkör terhelése, akkor viszont akár 2 méterrel is magasabb vízszintet kaphatunk 2100-ra. Északon a sarki jég vastagsága már ma is csak fele az ötven évvel ezelőttinek! A kisebb hó és jégtömeg fehérsége miatt a tenger felmelegedése gyorsul, ami további olvadáshoz vezet. Ha Grönland jege elolvadna, akkor a világtengerek szintje hét méterrel emelkedne! Kissé eltérő az Antarktisz viselkedése, mert nem egy jelentős területén az utóbbi ötven évben a hőmérséklet csökkenését észlelték. Többen az ózonlyuk nagyságának változásával találnak itt összefüggést. Két selfjég területén (több mint 40 ezer km*) fokozatos leválás figyelhető meg. A jég elsodródhat, felolvadhat. Itt is készült több számítás, s ezekből az egyik azt bizonygatja, hogy a teljes jégtömeg elolvadása negyvenöt méterrel emelné meg a tengerek szintjét. A Science folyóirat 2005 februárjában egy műholdas felmérés adatait ismertetve közölte, hogy a Ny-Antarktisz jege 2100-ig eltűnhet az olvadás miatt. Az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) szerint a középhőmérséklet a fenti időpontig 1,4-5,8 C fokkal emelkedhet és vele párhuzamosan a tenger szintje is egy méterrel. A Föld gleccsereinek visszahúzódásában az eddigi rekordév 2006 volt, de 2000-től kétszer gyorsabb a fogyásuk, mint amit megfigyeltek 1980 és 2000 között. Svájc gleccserei 1985-2000 között elvesztették területük 20 %-át és mennyiségük negyedét. Mára az Alpok gleccsereinek tömege több mint 50 %-kal csökkent. A XXI. század végére Európa minden második gleccsere elolvadhat, ami folyóink vízellátása szempontjából beláthatatlan nehézségeket teremthet. A felsorolt adatok alapján felfigyelhetünk az eltérő véleményekre, de abban minden vizsgálódó egyetért, hogy nagy a baj, tehát fel kellene gyorsítani a védekezést. Folytassuk a további észrevételek sorrendbe állításával. Számos kutatóhajó járja Földünk óceánjait. A német Polarstern tudósai érdekes megfigyelésről számoltak be, amikor jelentésükben hangsúlyozták az Arktisz klímaváltozását, amit lényegesen gyorsabban lehet megfigyelni, abból következtetéseket levonni, mint ahogy azt korábban képzelték. Ok is megjósolták a térség jégmentessé válását. A globális felmelegedésnek igen nagyszámú negatív hatása lehet, és ezekre időben felkészülni szinte lehetetlen. Ezek közül kiemelkedő és talán joggal kerül az első helyre a mezőgazdaságra történő utalás, hiszen az a gyorsan növekvő számú emberiség élelmiszer ellátója, a tenger javaival együtt. Számolnunk kell következményeivel a fajok világában, a tiszta ivóvízre, településekre és számtalan betegségre (malária, kolera, ebola...), a fejletlen térségek országaira (tíz millió embert az elárasztás réme fenyeget a szigetországokban) gyakorolt hatásaival. Már tapasztaljuk, de ezután valószínűleg többször kell megélnünk a rendkívüli, szélsőséges időjárási viszonyokat, ami felhőszakadásban, áradásban, hőségben, szélviharban, szárazságban egyaránt megjelenhet. Az IPCC szerint az elégtelen ivóvíztartalék 2025-re már öt milliárd embert érinthet. A trópusi és szubtrópusi területeken a gabonatermelés visszaszorul és a mi kontinensünk déli részén extrém meleg éghajlat alakulhat ki. A 90-es évek első felében a korallok 10 %-áról tudtuk, hogy károsodtak. Ma már ez az arány 27 %, s ha nem lesz javulás tengerbiológiai szempontból, akkor 2030-ra 60 %-uk megsemmisül. A WHO, a Föld egészségi állapotát kutató szervezet 2003-ban közzétett jelentése szerint a klímaváltozással hozható összefüggésbe a hasmenéses megbetegedések 2,4 %-a. 2000 -ben ez 150 ezer halálos áldozatot követelt.
