Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Lovász György: A globális felmelegedés hatása folyóink vízhőmérsékletére

48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. 2. táblázat. A folyók évi középhőmérsékletének változás Y

1 Trend (°C/60év) Duna: Dunaremete 0,0248 1,49 Duna: Mohács 0,0243 1,46 Tisza: Tiszabecs -0,0032 -0,19

2 Szamos: Csenger 0,0065 0,39

2 Körösök: Kunszentmárton 0,0094 0,56 Maros: Makó 0,0207 1,22 Tisza: Szeged 0,0149 0,89 Mura: Letenye 0,0176 0,95

3 Dráva: Barcs 0,027x 1,62. 2:(°C/59 év) 3:(°C/54 év) °C 2010 1950 °C 2.b 1980 DunaMoliács 2010 ' - ... 2 ** . / 1 2010 1950 2d 1980 Tisza: Szeged 2010 kisebb mértékben emelkedik (Letenye 0,95 °C/54 év), mint a Dráva vízgyűjtő vízhőmérséklete. A legkisebb pozitív tendenciák a Tisza vízgyűjtőjében, azaz a Kárpát-medence K-i területén tapasztalhatók. A Tisza mellékfolyói évi középhőmérsékletének emelkedő tendenciája É-ról (Tiszabecs -0,19 °C/ 59 év) D-felé haladva (Makó: 1,3 °C/60 év) egyre jelentősebb. Ezekben az értékekben a téli félévben EK-felől áramló légtömegek fokozatosan gyengülő hatása tükröződik. 3.2. Az évi középhőmérsékletek szinguláris változása A szekuláris változásokat az átlagtól pozitív és negatív irányba kilengő szinguláris trendek tagolják (2. ábrák), amelyek a klíma rövidperiódusú ingadozásainak hidrológiai vetületeként értelmezhetők. - A legkisebb szingularitás, azaz a vízhőmérséklet legegyenletesebb emelkedő tendenciája a Kárpát-medencétől Ny-ra és a Kárpát-medence K-i része vizeiben mutatható ki (2a. és 2d. ábra). - A legnagyobb a pozitív kilengés az Alpok hegységrendszerének D-i területeiről érkező vizekben (Dráva vízgyűjtő). Az 1990-es évek elejétől ugyanis - az addigi stagnálást követően - napjainkig jelentős a melegedés (2e. ábra). - A Duna hazai folyás szakaszán (Dunaremete - Mohács között) az 1951-2010 közötti két jelentős pozitív és egy negatív kilengése a Kárpát-medence Ny-i része melegedési folyamatának változékonyabb jellegére utal (2b ábra). - A Tisza szegedi vízhőmérséklet változása a Kárpátmedence K-i része folyóinak integrált hatása alatt van (2d. ábra). Különösen jelentős a Maros befolyása, egyrészt azért, mert torkolata Szeged közvetlen szomszédságában van, másrészt sokévi közepes vízhozama (189 m

3/s) a Tiszának 22 %-a. °C 12101950 °C 13 -i -i 1 r1980 Szamos:Csenger 2010 11 -i 1 1 1 r1950 1980 2010 2.e DrávaBarcs 2. ábra: A folyók évi közép vízhőmérsékletének változás trendje (1951-2010) 1: a lineáris regresszió egyenes 2: a 10 éves átkaroló közepek (szingularitások) Az ÉK-i Kárpátokból (Máramarosi havasok) származó vízhőfok (Tiszabecs -0,19 °C/59 év) trendje gyakorlatilag több évtizedes stabil állapotra utal. A legjelentősebb emelkedés az Alpok E-i előteréből (Dunaremete 1,49 °C/60 év), és a Dráva vízgyűjtőből (Barcs 1,62 °C/60 év) származó vizekben tapasztalható. A regresszió analízis igazolja, hogy a délies irányokból áramló légtömegek számára többszörös orografikus emelkedéssel és ezáltal hőmérséklet vesztéssel megközelíthető Mura vízgyűjtő vizeinek hőfoka lényegesen 1950 13-i 1 1 1— 1980 Körösök:Kunszentmárton 2010 11 "I ; 1 1 1 1950 1980 2010 Maros: Makó 3. ábra: Az évi középvízhőfok szinguláris mozgása Kárpátmedence K-i része folyóin (1951-2010), Szamos, Körösök, Maros 1: a 10 éves átkaroló közepek ( szingularitások) - A Szamos, a Körösök és a Maros vízhőmérsékletének legjelentősebb negatív kilengése az 1980-as évek elején volt, amely nyilvánvalóan a szárazföldi eredetű K-i légtömegek időszakos uralmára utal. Ez a hatás azonban D-felé fokozatosan gyengül és a kulmináció az évtized közepe felé tendál (3. ábra).