Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
103 nül kizárólag növényi eredetű táplálékot (perifitont) fogyasztó fajok és a nyáron gyűjtött fajok egyedeinek többsége (melyek szintén nagyrészt algával táplálkoztak) testhossztól függetlenül élesen elválnak a bentikus makro-ge- rincteleneket, és kevert táplálékot fogyasztó, döntően tavasszal gyűjtött fajok egyedeitől (1. ábra). A fajok specifikus táplálkozásának jelentősége egyértelműen megnyilvánul a kövicsík esetében, mely fajnak mind a négy csoportja évszaktól és testhossztól függetlenül együtt marad az ábrán. A Kemence-patak halállományának funkcionális szerveződéséről hiányos ismeretekkel rendelkezünk (Erős 2003). Eredményeink alapján a patak hosszú távú táplálkozás szerinti funkcionális szerveződését meghatározzák a táplálkozásban bekövetkező évszakos változások (2/b ábra). Jól látható, hogy minden évben nagymértékben megnőtt a perifi- ton fogyasztásának aránya tavaszról nyárra. Mivel ebbe az elemzésbe az összes fajt bevontuk, melyhez rendelkezésünkre álltak táplálékadatok, elmondható, hogy ez a tendencia nem csak a domináns fajok, hanem az egész halközösség szintjén igaz lehet, meg kell azonban jegyeznünk, hogy a ritka fajok éppen kis egyedszámuk miatt nem járulnak hozzá akkora mértékben az egyes táplálékcsoportok által elfoglalt térfogatarányok kialakításához, mint a domináns fajok. Ebben az elemzésben olyan halfajok is szerepelnek, mint például a paduc vagy a szivárványos ökle, melyek évszaktól függetlenül kizárólagosan perifitonnal táplálkoztak, így ezen fajok még inkább erősítik a növényi eredetű táplálék fogyasztásának jelentőségét. Tree Diagram for 28 Cases Unweighted pair-group average Euclidean distances ■ Perifiton ^Tarrasztris £3 Vizi makrogsrl nets Is n : Hal HI Vízi rovar imago 1. ábra: A halfajok, a méretkategóriák és az évszakok alapján létrehozott csoportok hasonlósági mintázata Rövidítések: RHOAMA: szivárványos ökle; CHONAS: paduc; CARGIB: ezüstkárász; PHOPHO: fürge cselle; BARCAR: kárpáti máma; GOBGOB: fenékjáró küllő; ALBBIP: sujtásos küsz; BARBAT: kövicsík; LOTLOT: menyhal; LEULEU: nyúldomolykó; SQUCEP: domolykó. SU: nyár; SP: tavasz A halak fő táplálékát adó vízi makrogerinctelen szervezetek mellett, évről évre és főleg tavasszal, kisebb mértékben jelentős a közösség terresztris eredetű táplálékfogyasztása is. Ha a Kemence-patak halállományának hosszú távú (2000-2011) relatív abundancia viszonyait (2/a ábra) összehasonlítjuk a halközösség funkcionális összetételével (2/b ábra) nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a funkcionális szerkezet változékonyabb, mint a taxonómiai. Azonban, mivel a funkcióban határozott évszakos változások követik egymást elmondható, hogy ezeket a különbségeket nem a taxonómiai szerkezetben tapasztalható fluktuációk okozzák, hanem elsősorban a táplálkozásban tapasztalható évszakos dinamika a meghatározó. Miként feleltethető meg tehát a közösség taxonómiai és funkcionális szerveződése? A bevezetőben ismertetett négy egyszerű modell alapján átmeneti eredményeket kaptunk. Jól látható, hogy a Kemence-patak halközösségén belül mindig ugyanaz az 5 faj dominál, a ritka fajok együtt maximum 20 %-os részesedéssel vannak jelen az ossz. abundan- ciából, azaz a faj összetétel állandónak tekinthető (2/a ábra). A fajok relatív abundancia viszonyaiban azonban vannak ingadozások azaz nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a taxonómiai szerkezet állandó. Mivel azonban a halközösség funkciója erős évszakos változásokat mutat (2/b ábra), elmondható, hogy a Kemence-patak halegyütteseinek taxonómiai szerkezete nem igazán feleltethető meg a funkcionális szerkezettel.
