Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
87 A Budapest feletti és Budapest alatti Duna-szakasz planktonikus rák (Clado- cera, Copepoda) együtteseinek összehasonlítása: mennyire fontos a vízjárás? Vadadi-Fülöp Csaba Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Iroda, 1093. Budapest, Czuczor u. 10. Kivonat: A budapesti Duna-szakasz planktonikus rák együtteseinek több, mint két éven át tartó mintavételezésével arra kerestem választ, hogy (i) van-e különbség a planktonikus rák együttesek minőségi és mennyiségi jellemzőiben a főváros feletti és főváros alatti Duna-szakasz között és (ii) mindez hogyan függ a vízjárástól. A planktonikus rák együttesek denzitása és diverzitása magas víznél növekedett mindkét szakaszon, az északi és déli szelvény közötti különbség általában alacsony vízállásnál volt megfigyelhető. A jelentős szennyvízterhelés ellenére a Budapest alatti szelvényben nem csökkent a kisrák együttesek diverzitása, jóllehet a vízkémiai adatok alapján sem volt jelentős különbség az északi és déli szelvény között. Magas víznél a tychoplanktonikus elemek száma és relatív denzitása jelentősen növekedett. Eredményeim azt mutatják, hogy a Duna vizsgált szakaszán a kisrák együttesek diverzitását alapvetően a vízjárás befolyásolja, növekvő vízhozam esetén a felsőbb szakaszon lévő mellékvizek, ártéri területek jelentősen gazdagítják a planktont. Kulcsszavak: zooplankton, vízhozam, diverzitás, szennyvíz. Bevezetés Bár az elmúlt években jelentősen változtak elképzeléseink a nagy folyók plankton együtteseinek tér-időbeli szerveződését illetően, a vízjárás hatása még mindig intenzív kutatás tárgya. A vízjárás nemcsak direkt módon hat a planktonikus rákokra, de a fizikai-kémiai környezet és a fajok közötti kölcsönhatás is függnek attól (Baranyi et al., 2002; Thomaz et al., 2007; Schagerl et al., 2009). A nagyobb, kiterjedt ártérrel rendelkező folyók esetében a plankton biomassza jelentős része az ártérről és a mellékvizekből mosódik a főágba (Saunders & Lewis, 1988, 1989; Reckendorfer et al., 1999; Viroux, 2002). A part menti területek (ún. „storage zone”) ezen tárolási kapacitása a biológiai folyamatok és a biodiverzitás legfontosabb szervező tényezője nagy folyókban (Schiemer et al., 2001). A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzembe helyezését követően a fővárosi szennyvizek mintegy 95 %-a tisztítva kerül a Dunába. Az ezt megelőző időszakban a fenti arány 50 % volt és a mintavételi időszakban napi szinten átlagosan 424 162 m3 (FCsM adat) szennyvíz került a Dunába Budapestnél. Joggal vetődhet fel tehát a kérdés: mindez milyen hatással van a kisrákokra és mennyiben függ a vízjárástól? A budapesti Duna-szakasz planktonikus rák együtteseinek több, mint két éven át tartó mintavételezésével arra kerestem választ, hogy (i) van-e különbség a planktonikus rák együttesek minőségi és mennyiségi jellemzőiben a Budapest feletti és Budapest alatti Duna-szakasz között és (ii) mindez hogyan függ a vízjárástól. Mindehhez egy-egy szelvényt választottam ki közvetlenül a főváros felett és alatt, figyelembe véve a természetvédelmi szakhatóság működő monitoring rendszerét, valamint a keresztszelvény mentén történő mintavételezésből adódó kényszereket (kompközlekedés). Hipotézisként feltételeztem, hogy (i) a kisrák együttesek denzitása dél felé növekszik, (ii) diverzitása csökken és (iii) mindez csak alacsony víznél figyelhető meg. A kutatás célkitűzése nem a vízminőség értékelése volt, csupán annak leíró jellegű felderítése, hogy milyen különbségek a- dódnak Budapest felett és alatt, s ezek mennyiben függnek a vízjárástól. Anyag és módszerek A kisrákok mintavételezése Ujpest-Békásmegyer, 1657 fkm, valamint Tököl-Százhalombatta, 1623 fkm szelvényekben, 2006 októbere és 2008 novembere között, kétheti gyakorisággal történt. Mindkét szelvényben 3x100 liter (jobb oldal, sodorvonal, bal oldal) vizet szűrtem át 50 |im lyukbőségű planktonhálón, majd a mintát a helyszínen formáimnál rögzítettem. A kisrákok határozását fajszintig (kivéve Harpacticoida) végeztem Gulyás & Forró (1999, 2001) művei alapján. Előzetes eredményeim és a Duna átlagos vízhozama alapján az adatokat vízállás szerint „alacsony” ( < 1 920 mV1; N= 24) és „magas” (> = 1 920 mV1; N= 24) vizű időszakokra osztottam. Bootstrap módszerrel (Effon, 1979) 10-10 bootstrap mintát generáltam mintavételi helyenként, külön-külön alacsony és magas vizű időszakokra. A főváros feletti és főváros alatti szakasz, illetve az alacsony és magas vízállás időszakok kisrák együtteseinek denzitását kétmintás t-próbával és nem-metrikus többdimenziós skálázással (NMDS), a diverzitást Shannon diverzitás t-teszt segítségével hasonlítottam össze. Minden statisztikai elemzést a PAST programmal végeztem (Hammer et al., 2001). Eredmények 1. ábra A planktonikus rákok denzitása és a vízjárás alakulása a mintavételi időszakban Budapest felett (a) és Budapest alatt (b) A planktonikus rákok faj listáját terjedelmi okokból itt nem közlöm, az megtekinthető egy korábbi munkámban (Vadadi-Fülöp, 2010). A kisrákok mennyiségi viszonyait és a vízjárás alakulását az 1. ábra szemlélteti. A teljes denzitás alapján alacsony víznél jelentős különbség volt a Budapest felett és Budapest alatt gyűjtött minták között, mindez viszont nem volt tapasztalható magas vízállásnál (2. ábra).