Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
85 Eredmények: Felméréseink során 18 faj 1418 egyedét gyűjtöttük be (/. táblázat). Legnagyobb gyakorisággal az Aedes vexans (24,05 %), a Coquillettidia ríchiardii (20,94 %), az Ochle- rotatus cantans (17,63 %), az Aedes cinereus (12,41 %) és a Culex modestus (10,86 %) egyedei kerültek elő. Debrecen környékén (3. ábra) az Ochlerotatus cantans, Coqullettidia ríchiardii, O. annuiipes és az O. sticticus, Kis- várda térségében (4. ábra) pedig az Aedes vexans, Coq. Ric- hiardii, Ae. cinereus és a Culex modestus fajok egyedei voltak a meghatározók. Debrecen térsége, 2011 ■ Egyéb fajok B Culex modestus □ Ochlerotatus sticticus a Ochlerotatus cantans H Ochlerotatus annuiipes □ Coquillettidia ríchiardii □ Anopheles plumbeus O Aedes vexans n Aedes cinereus 3. ábra. A fajok részesedése a mintavételi helyszíneken Debrecen térségében. Kisvárda térsége, 2011 ■ Egyéb fajok O Ochlerotatus flavescens ■ Ochlerotatus cantans □ Ochlerotatus annuiipes a Culex modestus □ Coquillettidia ríchiardii O Aedes vexans D Aedes cinereus 4. ábra. A fajok részesedése a mintavételi helyszíneken Kisvárda térségében. Az összes előkerült fajt tekintve a klaszter-analízis (5. ábra) és a korreszpondencia-analízis (6. ábra) egyaránt a két térség fajegyütteseinek jó elkülönülését mutatja. A 6. ábrán látható, hogy a Postakert imágóegyüttese hasonlít leginkább a Kisvárda környéki mintavételi helyszínek együtteseihez. A gyakori fajokat tekintve a két térség imágó-együttesei szignifikánsan eltértek egymástól (Chi2= 85,793 p < 0,001). 2. táblázat. Debrecen környéki mintavételi helyszínek gyakori fajok megoszlására elvégzett Chi2-próbák eredményei (kiemelve a szignifikánsan eltérő különbségek) Chi2 Csere-erdő Fancsika Veker Postakert Nagy-erdő Csere-erdő9,795 57,162 64,811 68,152 Fancsika 0,13438,888 70,695 39,265 p Veker p<0,001 p<0,00162,711 7,563 Postakert p<0,001 p<0,001 p<0,00183,558 Nagy-erdő p<0,001 p<0,001 0,056 p<0,0013. táblázat. Kisvárda környéki mintavételi helyszínek gyakori fajok megoszlására elvégzett Chi2-próbák ered- ményei (kiemelve a szignifikánsan eltérő különbségek) ____________________________ Chi; ____________________________ __________Bodon-szög Palaj-dűlő Demeter-szög Sziget Tisza-huiiámtér |Bodon-szög - ~ 52,241 ~ 54,438 ' 32,056 36,403 Palaj-dülő P<0,001________-________4,629 61,181 15,467 P Demeter-szög p<0,001 0,605________-_______56,871 10,835 Sziget p<0,001 p<0,001 p<0,001 . 29,48 Tisza-hullámtér p<0,001 0,017 0,094 P<0,001 I Felméréseink szerint az egymáshoz közeli mintavételi helyszínek között is jelentős eltérések tapasztalhatók (3. és 4. ábra, 2. és 3. táblázat). A gyakori fajok megoszlás-viszonyai alapján megállapítható, hogy a térségeken belül a mintavételi helyek faj együttesei az esetek túlnyomó többségében (8-8 párosítás) szignifikánsan eltértek egymástól. Debrecen térségében csak a Fancsika és Csere-erdő, valamint a Veker és Nagy-erdő, Kisvárda térségében pedig csak a De- meter-szög és Palaj-dűlő, valamint a Demeter-szög és Ti- sza-hullámtér faj együttesei között nem voltak szignifikánsak az eltérések. 5. ábra. A mintavételi helyszínek fajegyütteseinek összehasonlítása klaszter-analízissel (Ward-módszer). Következtetések: A 2011-es évben a rendszertelen eloszlású és kis mennyiségű csapadéknak köszönhetően a vártnál kevesebb egyedet sikerült begyűjtenünk. A két térségben végzett felmérések során olyan fajok voltak a leggyakoribbak, melyek hazánk teljes területén általánosan elterjedtek (Tóth 2004). A befogott egyedek túlnyomó többségét (66,43%) olyan fajok egyedei képezték (Aedes spp., Ochlerotatus spp.), melyek száraz felszínre rakják tojásaikat {Schäfer 2004). Ez feltehetően azzal is magyarázható, hogy a csapadékban szegény időjárás miatt e fajok populációi voltak képesek leginkább a szárazság átvészelésére. A felmérések eredményei azt mutatják, hogy Debrecen térségében a tavaszi fajok {Ochlerotatus cantans és az O. annulipes), valamint egy többnemzedékes faj {Coquilletti- dia richiardii) egyedei voltak dominánsak. Ezzel szemben Kisvárda környékén a nyári, soknemzedékes fajok {Aedes vexans, Culex modestus) egyedei kerültek elő a legnagyobb mennyiségben. A debreceni mintavételi helyek közül a Postákért fajegyüttese mutatja a legnagyobb hasonlóságot a Kisvárda térségi területekhez, aminek egyik oka lehet, hogy az Aedes vexans egyedei ezen a mintavételi ponton a többi mintától eltérően nagy arányban fordultak elő. Debrecen térségében a Csere-erdő és a Fancsika hasonlósága valószínűleg a kis földrajzi távolságnak és a nagyon hasonló növényzetborításnak (ültetett, ill. természetközeli erdő) köszönhető. A többváltozós statisztikai analízisek, valamint a Chi2-próba eredményei egyaránt azt mutatják, hogy a Nagy-erdő és a Veker fajegyüttesei nagyon hasonlóak egymáshoz, amit a Coquillettidia richiardii nagyarányú előfordulása okoz. Más területeken e faj egyedeinek részesedése sokkal kisebb volt. A Nagy-erdőn jelentős volt még az 4-
