Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
72 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. nagyjából fele-fele arányban találtunk élő és bomlásnak indult példányokat. A táplálkozási csoportok száma nem volt állandó, mindössze márciusban találtuk meg az összes kategória képviselőit (2. ábra). A Gammarus roeselii dominanciája volt megfigyelhető. Kamondnál 2010 októbere folyamán nem sikerült kimutatnunk egyetlen makrogerinctelen szervezetet sem, később is csak keveset (3. ábra). Jelentős mennyiségű egyedet csak az áprilisi mintázástól sikerült begyűjteni, májusban és júliusban az egyedszám csökkent, de a fajszám nem követte e- zeket a változásokat. Ez az eredmény feltehetően a szakasz felett meginduló kotrási munkálatoknak köszönhető, mely során jelentősen megnőtt a folyó hordalékszállítása. Mersevátnál a Marcal folyó a 9. hidrológiai típusba tartozik (VKKI, 2007). Itt a táplálkozási csoportok megjelenése változó volt, nem kötődtek az egyed- vagy faj számokhoz (4. ábra). Domináns fajt nem sikerült elkülöníteni, mivel egyik faj mennyisége sem volt kiemelkedően magas a többihez képest. Hazánk folyóvizeinek ökológiai állapotát minősítő Qbap index (Szilágyi, 2009) alapján az e szakaszra jellemző karakterfajok közül a Gammarus roeselii-t, és a Hydropsy- che saxonica-t sikerült kimutatni. Két védett szitakötő lárvát is találtunk: a Calopteryx virgo szeptemberben a Sympetrum depressiusculum pedig júniusban voltak jelen. Békásnál élő egyedeket csak 2011 februárjában mutattunk ki, de feltehetően előtte is voltak (5. ábra). A katasztrófa által érintett pontokhoz képest több karakterfajt találtunk, ezek a Gammarus roeselii, a Baetis vernus, az Erpob- della octoculata, a Pisidium amnicum, a Calopteryx splen- dens, a Mystacides longicornis, a Neureclipsis bimaculata, az Unió tumidus és a Sphaerium corneum voltak. Marcaltőnél (6. ábra) 2010 októberében mindössze egy ragadozó fajt (Platycnemis pennipes) sikerült kimutatnunk, mely csak 2011 őszére jelent meg újból. Karakterfajként sikerült kimutatni az Ephemera danica-t, a Hydropsyche sax- onica-\, a Calopteryx virgo-1 (védett) és a Baetis vernus-1. 2011 szeptemberében egy példánnyal megtaláltuk a védett Sympetrum depressiusculum szitakötő faj lárváját is. Mórichidán (7. ábra) (és Marcaltőnél is) a 2010 őszi mintavételek során feltételezhetővé vált, hogy a megtalált makrogerinctelenek lesodródtak (2010 novemberében a Csigere-patakon létesített Széki-tó vizével átmosatták a Torna-patak alsó szakaszát és a Marcalt) vagy ragadozó mivoltuk miatt préda hiányában éhen haltak, mivel később nem találtuk meg képviselőiket. Ezeken a távolabbi pontokon nem volt indokolt az, hogy az ábrán (7. ábra) látható módon alacsonyak legyenek a faj számok és az egyedszá- mok. 2010 februárjától tűnt ki a Gammarus roeselii dominanciája, mely a mintavételeink alatt állandósult. Áprilistól a táplálkozási csoportok száma a maximumra emelkedett, de júliusban, szeptemberben és októberben passzív szűrő szervezetet nem találtunk. A Marcal ezen a szakaszon már átlép a 19. tipológiai típusba (VKKI, 2007), és itt is voltak karakterfajok: a Calopteryx splendens, az Anodonta anatina (invazív faj), az Unió tumidus, a Hydropsyche contuberna- lis, a Neureclipsis bimaculata és a Sphaerium corneum. Koroncónál 2011 márciusától a táplálkozási csoportok száma teljes volt (8. ábra). Az előző mintavételi ponthoz képest újabb karakterfajok kerültek elő: Platycnemis pennipes, Ephemera danica, Litoglyphus naticoides, Hydropsyche sa- xonica, Unió crassus, Baetis rhodani, Pisidium amnicum, Calopteryx virgo (védett), Halesus digitatus. Februárban és áprilisban a Theodoxus danubialis védett csigafajt sikerült kimutatnunk ezen a helyszínen. Összefoglalás A Marcal folyóban a minerális mikrohabfiatokat az i- szapár már nem tudta teljesen elmosni, mivel ideérve már nem volt olyan gyors a sebessége és fel is hígult, viszont némi iszapos hordalékkal így is befedte őket, ami szintén regenerálódást késleltető tényező. A biotikus mikrohabitatok a felső szakaszokon elpusztultak vagy károsodtak, ezért mederkotrás folyt a Marcalon a Torna-torkolattól Szergényig, mely két mintavételi pontunkat érintett (Kamond, Merse- vát). A pusztítás mértéke csökkent a Marcal folyó alsó szakaszai felé haladva. A makrogerinctelen táplálkozási csoportok arányaiban jelentős eltolódások következtek be a vörösiszap szennyezéssel érintett területeken. A formált szerves anyagok (elsősorban autochton és allochton növényi maradványok) aprítását és táplálékhálózatba csatornázását végző - valamint jelentős mennyiségben előforduló - Amphipoda rákok a Marcal folyóban is kipusztultak, de legalábbis mennyiségük a mintavételi észlelési sűrűség alá süllyedt. Az alapállapotban sokkal kisebb mennyiségben előforduló ragadozók (elsősorban szitakötő lárvák) közvetlen túlélése jelentősnek tekinthető. Súlyos károsodást szenvedtek az élőhelyek, mely egyrészt az iszapár súroló hatásának, másrészt az iszap lerakódásának köszönhető. Utóbbihoz jelentősen hozzájárult a „kármentesítés” során a medrekbe szórt gipsz. A másik fontos probléma az élő szervezetek táplálékhoz jutása. Ez a ragadozók esetében különösen problémás volt, de például az algabevonatot legelő csigafajok sem találhatnak táplálékot olyan helyen, ahol minden felületet vastagabb, vagy kevésbé vastag rétegben pirosas iszap vagy fehéres gipszréteg fed. A táplálékszerzésen túl a másik súlyos probléma az élőhelyek megváltozása/eltűnése. A makrogerinctelen fajok egy része egy bizonyos határon belül nem kifejezetten érzékeny a vízkémiai paraméterekre, viszont az áramlási viszonyokra (eltérő áramlású helyekre), a minerális mikrohabita- tok minőségére és jelenlétére igen. így a Marcalhoz közel futó Rába és egyéb befolyók közelsége hiábavaló volt az első év során, annak ellenére hogy ezeket a távolságokat könnyűszerrel berepülheti egy kérész vagy szitakötő, esetleg poloska imágó, mivel hiába rak petét a másik víztérben, ha a kikelő lárva nem találja meg a számára megfelelő élőhelyeket. A mikrohabitatokat vagy elsodorta az ár, vagy a lassúbb folyású szakaszokon vastagon fedte a laza lerakódás (vörös vagy fehér), annak ellenére, hogy szándékosan növelték a sodrást a medertisztítás érdekében. Ezek a problémák csak a 2011-es év első felében voltak jelentősek, emellett az év második felében a megindult kisvízi medrek kotrása késleltette a regenerációt közvetlenül (kikotrás) és közvetve (megnövekedett hordalékosság és annak kiülepedése) egyaránt. A Marcal folyó makrogerinctelen faunájáról részletes publikált adatsorokkal nem rendelkezünk, csak faunisztikai jellegűvel (Juhász és mtsi, 2006a, b, c; Kiss és mtsi, 2006; Móra és mtsi, 2006). Az általunk megtalált makrogerinctelen fajok és családok (123) közül mindössze 10 egyezett a 18 fajt tartalmazó publikált listával (a fent említett irodalmi adatokból). Az igen kis egyedszámú hónapokban (2010. október, 2010. november, 2010. december, 2011. január) előkerült fajok feltételezhetően felsőbb szakaszokról sodródtak le vagy vándoroltak oda, mivel volt, amelyik képviselőivel már később nem találkoztunk. Ilyen faj volt például a Noto- netca glauca poloska és a Platycnemis pennipes szitakötő
