Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. Bevezetés A sekély, kontinentális állóvizekben két stabil állapot váltja, válthatja egymást (Scheffer et ah, 1993), melyek kialakulását, stabilitását számos abiotikus (Sand-Jensen és Sondergaard, 1981; Chambers és Kalff, 1985a,b; Twilley et al. 1985; Scheffer és van Nes,2007) és biotikus (Phillips et al.,1978; Jeppesen et al.,1991; Jeppensen et al.1997; Laurid- sen et al.,2003; Roberts et al.,2003) tényező befolyásolja. Szemben a zavaros vizű állapottal, melyet a fítoplankton fajok dominanciája jellemez, az ún. tiszta vizű állapot alatt a különböző hínárfajok borítása nő meg. A tiszta vizű állapot kialakulása, fluktuációja, tartóssága jelentősen befolyásolja a vízi ökoszisztéma összetételét, s nagyban hozzájárul a fítoplankton taxonok okozta vízvirágzások visszaszorulásához (Scheffer et al., 1993). A szubmerz makrofita fajok kifejlődését, egyedszám-nö- vekedését, elsődlegesen árnyékoló hatása miatt, jelentős mértékben akadályozhatja a növényeken kialakuló perifíton bevonat (Sand-Jensen és Sondergaard, 1981; Roberts et al., 2003). Az érett perifíton réteg kialakulásához min. 3-4 hétre van szükség (MSZ EN 13946: 2003), azonban már a két hetes bevonat, melynek folyóban végzett kolonizációs kísérletek alapján a fajgazdagsága, és a diverzitása ilyenkor az e- gyik legmagasabb (Ács et al., 2000), is képes gátolni a makrofita fajok kolonizációját, az egyedek kifejlődését (Roberts et al., 2003). Vizsgálatainkat a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerhez tartozó Major-tavon végeztük, ahol megfigyeléseink szerint rendszeresen előfordul a szubmerz makrofita közösség ösz- szeomlása, melyet fítoplankton dominancia követ (Tátrai et al., 2009). Munkánk során elsődlegesen arra kerestük a választ, (i) milyen összetételű perifíton réteg alakulhat ki a tóban, és a bevonat mennyiségét és minőségét hogyan befolyásolja (ii) az idő; (iii) az aljzat minőség; (iv) továbbá a méység. Anyag és módszer A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kísérleti medencéjében, a Major-tavon, durva (polipropilén, IB1CO) és sima (Ref. 01495, APLI, Spanyolország) felületű mesterséges aljzatokat helyeztünk ki 0-80 cm-es mélységekben 2010- ben (06.22.; 07.06.; 07.20.; 08.03.; 08.18.; 09.01.; 09.16.). A Lugol-oldattal tartósított perifíton mintákat kétféle módon dolgoztuk fel: teljes bevonat, és kovaalga vizsgálattal. Ezek elvégzése előtt a bevonatot desztillált vízzel (10 ml) lemostuk a lemezekről, majd az így kapott mintákat kétfelé osztottuk. A teljes bevonat vizsgálatát Utermöhl-mód- szerrel (1958) (Olympus CKX31 mikroszkóp, 400x nagyítás), míg a bevonatalkotó kovaalgák meghatározásához a minta feltárását (forró hidrogén-peroxidos eljárás), a preparátum készítést (Styrax beágyazó gyanta), valamint az identifikálást (Leica DMRB mikroszkóp, 1000-1600x nagyítás) az MSZ EN 13946:2003, az MSZ EN 14407:2004 alapján végeztük. Eredmények A teljes perifíton vizsgálata során összesen 164 algata- xont sikerült azonosítani, melynek 31%-a a Bacillariophy- ceae osztályba tartozott. Az egyes mintákban 30% és 97% közt mozgott a kovaalgák aránya (/. ábra). A megtalált taxonok jelenlétét, ill. ezek egyedszámát figyelembe véve elmondható, hogy az egyazon időben vett minták taxonössze- tétele nagyobb hasonlóságot mutat, mint akár az egyazon felületen, ill. egyazon mélységben vett mintáké (1. ábra). Összehasonlítva a kétféle aljzattípuson létrejött bevonat egységnyi felületre vonatkoztatott egyedszámát a mélység és az idő függvényében, mindkét típus esetében a júniusi és a szeptember eleji mintákban volt a legalacsonyabb az átlagos értékük (2a. ábra). Általános érvényű tendencia nem mutatható ki a két aljzat esetében; azonban míg a sima felületen a 40 cm-es, addig a durva felületű aljzaton a 20 cm-es mélységben volt nagyobb az átlagos egyedszám (2b. ábra). 1. ábra. A kovaalgák (Baciüariophyceae), a cianobaktéri- umok (Cyanobacteria) és egyéb algataxonok aránya (%) a mintákban. Figure 1. Percentage of diatoms (Bacillariophyceae), Cyanobacteria and other algal taxa in the samples. Ugyanazon bevonatminták felhasználásával tartós preparátumokat is készítettünk az egyes kovaalga taxonok pontos azonosítására. Vizsgálataink során összesen 171 taxont i- dentifikáltunk. Adott mintavételeknél, azonos mélységekben, a sima és durva felületeket összehasonlítva, az esetek 77 %-ában nagyobb volt a durva aljzatok bevonatának ta- xonszáma (4-49 %-kal) (3. ábra). Míg a június végi- júliusi mintákban az Achnanthales rendbe tartozó taxonok aránya átlagosan ~50% (22-94%) volt, addig a később vett mintákban alig haladta meg, vagy el sem érte a 30%-ot (4., 5. ábra). Július végén a Navicula cryptotenella és a Nitzschia amphibia gyakorisága növekedett, augusztusban pedig az Amphora pediculus volt nagyszámban megfigyelhető a mintákban (6. ábra). Augusztustól csaknem minden esetben kisebb volt az Achnanthales, mint az egyéb (Bacillariales, Naviculales, Thalassiophysales) rendekbe tartozó taxonok aránya (4. ábra), továbbá augusztus második felétől az Achnanthales rendet, a korábbi Ach- nanthidium minutissimum formakörbe tartozó taxonok dominanciájától (5. ábra) eltérően, leginkább a Cocconeis pla- centula taxonok képviselték (6. ábra). Összességében elmondható, hogy a bentikus kovaalga-közösség taxon összetételét elsősorban a mintavételi időpont, ill. kisebb mértékben az aljzat minősége befolyásolja. 2. ábra. Egyedszám eloszlás (Ind mi1) a mesterséges aljzat függvényében (a); Átlagos egyedszám (Ind mi1) 20 és 40 cm-en a mesterséges aljzat függvényében (b)
