Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Andrási Gábor - Kiss Tímea: Szigetek változásai a Dráva Mura és Duna közötti szakaszán

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. A meder átlagos szélessége is közel folyamatosan csökken. Az 1870-es években 513 m, majd 361 m, ezután 321 m, végül a 21. század elején 256 m volt a meder átlagos szélessége. A meder szélességének csökkenési üteme az 1880-1967-es időszakban volt a legkisebb (átlagosan 1,7 m /év), ugyanakkor a legdinamikusabb szűkülés (3,6 m/év) az 1967-1978-as időszakban következett be. Ezt követően, 1978 és 2007 között a meder szűkülése lelassult (2 m/év). 2006-2007 »1977-1979 »1966-1968 » 1878-1882 A 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 Szakasz 2006-2007 » 1977-1979 » 1966-1968 »1878-1882 c 2. A szigetek alakulása a Dráva egyes egységeiben Az előző fejezetben bemutatott változások az egész vizsgált Dráva szakaszt általánosan jellemezték, azonban a szigetek és a mederszélesség a vizsgált 20 egységben eltérő módon alakult. A vizsgált paraméterek a folyón lefelé haladva csökkenő tendenciát mutatnak, bár ez egyes szakaszok kiugró értéke miatt megtörik (4. ábra). 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 10 9 8 Szakasz 10 9 Szakasz 4. ábra. Szigetek számának és területének alakulása a Dráván. A: összes sziget száma egységenként; B: összes sziget területe egységenként; C: a sodorvonalat megosztó valódi szigetek száma; D: valódi szigetek területe A legtöbb sziget mindegyik időszakban a Dráva felső egységeiben (20-16. egység) fordult elő (4a. ábra). Azonban míg 1872-1882-es felmérés a 19. egységben ábrázolta a legtöbb szigetet (44), addig ez a 20. században folyamatosan lejjebb tevődött, így ma már a 18. egységben 48 szigetet találhatunk. A 20-16. egységek között - leginkább - a valódi szigetek számának (4c. ábra) és területének (4d. ábra) öszszefüggésében mentek végbe lényeges eltérések 2006-2007re, hiszen a számuk megemelkedett, de a területük nagy mértékben lecsökkent. Tehát itt egyre több és kisebb sziget jött létre. A 16. egységtől lefelé haladva az összes sziget területének alakulásában (4b. ábra) mérhető jelentősebb változás. Ugyanis míg a 19. század végén kiugróan nagy volt a szigetek területe egyes egységekben, később a szigetek területe csökkent, miközben számuk növekedett. Például a 13. egységben az 1800-as évek végén csupán 5 sziget létezett, amelyek közül kettő kanyarulat átvágás által létrejött nagyméretű sziget volt (5. ábra). (Ez egyben azt is mutatja, hogy mi lehet annak hátterében, ha nagy a szigetek összterülete, de a számuk alacsony.) Az átvágások eredményeként megnőtt az esés és a meder szélesedése révén megnövekedett a hordalék mennyisége, így az 1960-as évekre a nagyméretű szigetek a partba olvadtak, ugyanakkor kisméretű, de nagyszámú (15) mederközépi szigetek jöttek létre. Ezek a valódi szigetek az 1970-es évek végéig tovább nőttek, mind számban és területben. A 21. század elejére azonban a szigetek a partok felé vándoroltak és az általános vízszint-csökkenés és mederszükülés következtében egyre több közülük a partba olvadt. Hasonló figyelhető meg a 11, 7. és 3. egységekben is, ahol bár az 1870-es évek végén kiugróan magas volt a szigetek területe, viszont a számuk kevesebb volt, mint a későbbi időszakokban. Meg kell jegyeznünk, hogy míg a 19. század végén több hasonló, nagyméretű sziget is volt a mederben, addig ezek később részlegesen vagy egészen a partba olvadtak, így a későbbi időszakban már nem jelölhettük őket szigetként. Az összes és valódi szigetek száma és területe tehát folyásirányban lefelé csökkenő tendenciát mutat. A legszembetűnőbb változások napjainkra következtek be, hiszen bár a szigetek száma növekszik, ugyanakkor területük nagymértékben csökken. Ez kapcsolatban állhat a vízerőművek hordalékfelfogó szerepével és a meder bevágódásával, illetve a vízállások csökkenésével is. Mivel leginkább a durva szemcsés görgetett hordalék csapdázódik a tározókban, így a folyó hordalékot termel, a legfőbb hordalékforrások pedig főleg, a partfal, a zátonyok és szigetek lehetnek. Ugyanakkor a vízállások csökkenése révén egyre több, korábban víz alatt lévő zátony válik szárazulattá, így rajtuk megindulhat a fás vegetáció megtelepedése, ami kisméretű, de nagyszámú szigetek kialakulását eredményezi. 3. A meder szélesség-viszonyainak alakulása a Dráva egyes egységeiben A vízfelszín területe (szigetek nélkül) és az átlagos mederszélesség alakulása összefüggésben áll a vízszint-csökkenéssel. A vízfelszín területe és a mederszélesség az 18781882. években volt a legnagyobb, majd a 20-21. században a folyamatos keskenyedés miatt a Dráva-meder egységesebbé vált (6. ábra).