Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. EVF.5-6. SZ. ciák és átlagértékek fajon belüli összehasonlítása egyutas ANOVA módszerrel, illetve post-hoc Tukey-teszttel (Past v2.0, Hammer 2001) történt. Eredmények és értékelésük Az eredményeink alapján a három békalencse-faj kontroll tenyészetei eltérő növekedési rátát mutattak a tesztek során alkalmazott kezelési körülmények mellett. A legnagyobb növekedési rátával a L. minor jellemezhető (0,453 cm2 cm"2 nap"1 2), amelynél a S. polyrrhiza 19 %-kal, a L. gib- ba pedig 38 %-kal lassabb gyarapodást mutatott (1. ábra). 0 0,5 1 2 4 KCI koncentráció (g/l) 1. ábra. A három vizsgált békalencse-faj kontroll és KCl- dal kezelt tenyészeteinek négynapos növekedési rátája (RGR) (átlag ± szórás, n = 6) A KCI 2 és 4 g l"1 koncentrációban történő alkalmazásakor mindhárom faj tenyészeteiben egyértelmű és fokozódó növekedésgátlást figyeltünk meg. A gátlás kontrolihoz viszonyított mértéke 2 g KCl l'1 koncentrációnál 5-15 %, 4 g KCl l"1 pedig 35-40 % volt (2. ábra). 0,5___________i 4 KCI koncentráció (g/l) 2. ábra A négynapos KCl-kezelés hatására bekövetkező átlagos növekedési ráta csökkenés (1%) a kontroll átlagához viszonyítva. Az átlagok számolása fajonként két- két független kísérlet 3-3 párhuzamosából (n = 6) történt A specifikus levéltömegek változása alapján a három vizsgált békalencse-faj kontroll tenyészetei között jelentős eltéréseket tapasztaltunk, melynek oka alapvetően a szártagok eltérő anatómiája. A legmagasabb felületegységre eső száraztömeg a legvastagabb szártagokkal jellemezhető L. gibba esetében volt mérhető, amelyet a L. minor és a vízfelszínen kiterülő vékony, lapos szártagú S. polyrrhiza követett. A KCI által indukált stressz hatására a specifikus levéltömeg mindhárom faj esetében növekedést mutatott. Tkalec és mtsai (1998) hasonló eredményeket publikáltak, és az SLM emelkedését a keményítőszemcsék fokozott felhalmozódásának tulajdonították. A vizsgálataink során az SLM kontrolihoz viszonyított változásai azonban nem voltak arányosak az alkalmazott KCl-koncentrációval. A két Lemnafajnál szignifikáns SLM emelkedést csak 4 g l’1 KCI váltott ki. A S. polyrrhiza esetében az SLM emelkedése még ennél a KCL koncentrációnál sem volt szignifikáns (3. ábra). 3,0 TML. minor 2,5 1OL.gibba 0 0,5 1 2 4 KCI koncentráció (g/l) 3. ábra. A vizsgált békalencse-fajok tenyészeteinek asszimiláló felületre vonatkoztatott szárazanyag tartalma (specifikus levéltömeg = SLM) a KCl-kezelések 4. napján (átlag ± szórás, n = 6) A vizsgált békalencse-fajok kontroll tenyészetei „optimális” nevelési körülmények közt is kimutatható mennyiségű, 8,16-44,18 mg g"1 sza keményítőt tartalmaztak, a KC1- stressz további keményítő felhalmozást (10,79-69,33 mg g" ') indukált. A keményítőnek a tenyészetek növekedésének exponenciális fázisában is zajló felhalmozása jelentős mértékű volt és azt erősíti meg, hogy a békalencse-növények a keményítő- illetve bioetanol-előállítás potenciális 'haszonnövényeinek' tekinthetők. A hazai fajokkal végzett vizsgálatok jól e- gyeznek Xu és mtsai (2010), Cheng és Stomp (2009) illetve Landolt és Kandeler (1987) eredményeivel. A munkánknak ebben a szakaszában az eredmények azt sugallják, hogy a két Lemna-faj vizsgált tenyészetei az alkalmazott nevelési körülmények között magasabb, biomasz- szára vonatkoztatott keményítőtartalommal rendelkeznek, mint a S. polyrrhiza (4. ábra). A S. polyrrhiza-nak a Lemna-fajokhoz viszonyított alacsonyabb keményítőtartalmát (~60 %-kal alacsonyabb, mint a L. minor-ban) részben magyarázhatja, hogy a S. polyrrhiza jelentős mennyiségben halmoz fel antociánokat, és ez a felhalmozás stressz felléptekor tovább erősödik (Oláh és m- tsai 2008), emiatt a keményítő-felhalmozás relatíve kisebb szárazanyagra vonatkoztatott keményítőtartalma a KCl- kezelések 4. napján (átlag ± szórás, n = 3) A kísérleti körülmények között alkalmazott kémiai stressz már rövidtávon (néhány nap alatt) is keményítő-felhal-
