Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. A terület és a taxonszám kapcsolata szigmoid jellegű összefüggést mutatott (Fig 1). Kis mérettartományban a taxonszám mérsékelt növekedést mutatott, amit hirtelen emelkedés követett. A legalacsonyabb mérettartományban (10'2 -10° m2) a taxonszám kisebb ingadozást mutatott (N-5-10). A már valóban kis tónak tekinthető vízterekben (10-102 m2) többnyire 10 fölött volt az euplanktonikus szervezetek száma. A 104 és 106 m2 nagyságrendű állóvizek fitoplanktonja többnyire 30-40 taxonnal volt jellemezhető. Ebben a méret- tartományban taxonszám növekedés nem volt megfigyelhető, ide esett a görbe platója. Diszkusszió Florisztikai szempontból a vizsgált kisvizek meglepően fajgazdagnak bizonyultak. Az euglenofitonok taxonszáma a nagyobb vízterek, láptavak, holtágak ill. egyéb tavak taxon- számához mérhető (Borics és mtsai 1998, 2008; Krasznai és mtsai. 2010, Padisák, 1992). A dinoflagelláták megjelenése a kis vízterekben különösen érdekes, mert ezek a taxonok o- lyan vízterekben gyakoriak, ahol a vízoszlop stabilitásával kell számolni (Borics és mtsai 2011). Ezek a taxonok többnyire a >lm2 méretű vízterekben jelentkeztek, melyek jelentősebb mélységűek és az ezeket szegélyező helofitonok miatt szelektől védettek, ami akár stabil vízoszlopot is eredményezhet. A terület-faj szám kapcsolat jellege számos makro- organizmus csoport esetén ismert, a mikroszkopikus méretű élőlényekkel kapcsolatos vizsgálatok száma azonban csekély. A fitoplankton fajgazdagsága és a víztér mérete közötti kapcsolat összefüggését Smith és mtsai. (2005) vizsgálták. Munkájuk során 1015 nagyságrendnyi mérettartományt fogtak át a kisméretű mesterséges aquakultúráktól az óceánokig. Véleményük szerint az összefüggés hatványfüggvénynyel írható le. Jelen vizsgálataink eredményei ezzel szemben azt a hipotézist igazolták, mely szerint az összefüggésnek logisztikus jellegűnek kell lennie. A legkisebb mérettartományba eső vízterek esetén általunk is megfigyelt taxonszám ingadozás Brown és Lomolino (1998) szerint ún. kis- sziget hatással magyarázható, azaz a kisméretű élőhelyek e- setén a faj összetételt a sztochasztikus (véletlentől függő) folyamatok jelentősen bofolyásolhatják. Esetünkben az lm2 körüli vízterek taxonszáma volt a legalacsonyabb, ugyanis ezek felszínét úszólevelű hínarak is fedték, körülöttük pedig sűrű helofiton szegélynövényzet alakult ki, így a fitoplankton számára kedvezőtlen feltételek alakultak ki. Vizsgálataink azt igazolták, hogy a fitoplankton faj száma a 104-en m2 nagyságrendű vízterek esetén már tetőzik, azaz ennél nagyobb vízterek esetén már nem várható faj számnövekedés. Olyan élőlénycsoport esetén, ahol számos eltérő fajkész- letű asszociáció is kialakulhat egy év során a két kérdés megválaszolása más mintavételi stratégiát igényel. Aktuális faj szám tekintetében elmondható, hogy a nagyobb vízterek irányába növekedés nem várható, hiszen a legnagyobb vízterek esetén sem kell azzal számolnunk, hogy 30-50 taxon- nál több fordulna elő az adott mintában (Kautsky és Kauts- ky, 1989).Vizsgálataink igazolták, hogy egyrészt a kis méretű vízfelszín nem jelent akadályt a benépesítés szempontjából, másrészt a mikroszkopikus méretű élőlények számára már egy néhány négyzetméter kiterjedésű víztérben is változatos mikrohabitatok alakulhatnak ki (mind térben, mind i- dőben). Eredményeink természetvédelmi vonatkozásai úgy ösz- szegezhetők, hogy a mikroszkopikus méretű élőlények védelme szempontjából a kisebb méretű, eusztatikus vízterek is jó fajmegtartóképességgel bírnak, így ezek esetén az élőhely méretének esetleges csökkenése nem jár olyan kockázattal, mint makroszkopikus taxonok esetén. Köszönetnyilvánítás A kutatást az OTKA K 104279 támogatta. Köszönettel tartozunk dr. Tóthmérész Bélának a kézirathoz fűzött kritikai észrevételeiért. Irodalom Arrhenius, O., 1921: Species and area. J. Ecol. 9: 95-99. Bálái, A., 1998: Review of the models and theories of the species-area relationship. Omis Hungarica 8 Suppl. 1: 41-48. Borics, G., Oldal I., Grigorszky /., Padisák J., Péterfi S. L., Momeu L., 1998: Adatok a Baláta-tó algaflórájához. Hidrológiai Közlöny 78: 276-278. Borics, G., Krasznai E., Várbíró G., Abonyi A., Grigorszky L, Szabó S., 2008: Néhány Tisza-menti holtág jellegzetes fitopkankton asszociációi. Hidrológiai Közlöny 88:(6) 34-36. Borics, G., Abonyi A., Krasznai E., Várbíró G., Grigorszky Szabó S., Deák Cs., Tóthmérész B., 2011: Small-scale patchiness of the phytoplankton in a lentic oxbow. Journal of Plankton Research 33:(6) 973-981. Brown, J. H., Lomolino, M. V., 1998: Biogeography. Sinauer Associates, Inc., Massachusetts. Coleman, B. D., Mares, M. A., Willig, M. R., Y.-H. Hsieh., 1982: Randomness, area, and species richness. Ecology 63: 1121-1133. Connor, E. F„ McCoy E. D., 1979: The statistics and biology of the species-area relationship. The American Naturalist 113: 791-833. Gleason, H. A., 1922: On the relation between species and area. Ecology 3: 158-162. Kautsky, L., Kautsky, H., 1989: Algal species diversity and dominance along gradients of stress and disturbance in marine environments. Vegetatio 83: 259-267. Krasznai, E., Borics G., Várbíró G., Abonyi A., Padisák J., Deák Cs., Tóthmérész B., 2009: Characteristics of the pelagic phytoplankton in shallow oxbows. Hydrobiologia 639: 173-184. Lomolino, M. V, 2000: Ecology’s most general, yet protean pattern: the species-area relationship. Journal of Biogeography 27: 17-26. MacArthur, R. it, Wilson E. O., 1967: The theory of island biogeography. Princeton Universiy Press, Princeton. McGuiness, K. A., 1984: Equations and explanations in the study of species-area curves. Biology Reviews 59: 423-440. Preston, F. W., 1962: The canonical distribution of commonness and rarity: Part I. Ecology, 43, 185-215. Padisák, J., 1992: Seasonal succession of phytoplankton in a large shallow lake (Balaton, Hungary)—a dynamic approach to ecological memory, its possible role and mechanisms. Journal of Ecology 80:217-230. Smith, V. FI., Foster B. L., Grover J. P., Holt R. D., Leibold M. A., F. de Hoyelles Jr., 2005: Phytoplanktonspecies richness scales consistently from laboratory microcosms to the world's oceans. Proceedings of the National Academy of Sciences. 102:(12) 4393-4396. Williamson, M„ 1989: The MacArthur and Wilson theory today: true but trivial. Journal of Biogeography 16: 3-4. Abstract: Actual diversity-area relationship was investigated for phytoplankton. The sites (36 bomb-craters and other small pools) of 10“2-102 m2 were selected at a former shooting-ground in the proximity of Nagyiván village. As diversity metric species number was used. There was no clear relationship between the log-area and the overall species pool. In the contrary, for euplanktic taxa the relation was exponential. We supplemented our database with data of larger (104-106 m2) waterbodies. For this extended range the species-log area curve appeared to be sigmoid. Saturation of the species number (N~30-40) was observed even in the 104 m2 range.
