Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
17 m-nél szélesebb nádas sáv partfal előtt sehol nincsen a Velencei-tónál. A tópart 48%-a közepes puffer-képességű, 34%-a jó puf- fer-képességű, 17%-a gyenge puffer-képességű, 1%-a kiváló puffer-képességű. A közepes puffer-képességű kategóriába a tószabályozással érintett területek tartoznak. Számos kvadrát esetében a közepes puffer-képességet a mocsári növényzet hiánya magyarázza. A leghosszabb, „közepesnek” minősített szakasz a sukorói evezőspálya területén található (168-181-es kvadrát). Az evezőspálya ugyan a partbiztosítását és mocsári növényzetét tekintve nem rendelkezik jó a- dottságokkal, de ezt a szárazföld fedettsége (pl. erdősáv jelenléte) valamelyest kompenzálja. A tó dél-nyugati, már ter- mészetközelibb állapotú szakaszai részben szintén ebbe a kategóriába tartoznak. A jó puffer-képességű területek a pákozdi nádüzem és a sukorói csónakkikötő között jellemzőek. Ezen a területen belül hosszú, összefüggő szakaszt alkotnak a 236-278-as és a 281-311-es kvadrátok között. A tópartnak ezen szakaszai esetében a kedvező eredményeket elsődlegesen a mocsári növényzet és a szárazföldi növényzet egyaránt magas borí- tottsága indokolja. A gyenge puffer-képességű területek esetében jellemzően alacsony a szárazföldi növényzet borítottsága, valamint a mocsári növényzet hiánya és partfal alkalmazása jellemző. Ezek az adottságok nagyobb szakaszokon több esetben csónakkikötők környezetében figyelhetőek meg. Szintén ebbe a kategóriába tartozik a velencei Északi strand területe (149- 154-es kvadrát). A vizsgált 351 kvadrátból mindössze 3 db minősült kiváló puffer-képességűnek. Az eredményt azzal magyarázom, hogy a szempont tekintetében jónak számító agyagos feltöltés, illetve a magas növényzet-borítottság (különösen mocsári növényzet) kombinációja igen ritka, mivel a feltöltött területek jellemzően intenzívebb hasznosítása ritkán jár e- gyütt ilyen adottságokkal. A különböző kategóriák mozaikos elrendeződése elsősorban a tószabályozással érintett területekre jellemző. Ezekben a tájrészletekben hosszabb, közepes puffer-képességű szakaszokat szakítanak meg gyenge puffer-képességű szakaszok. Megállapítottam, hogy sok esetben a rosszabb puffer-képességű szakaszokat éri nagyobb terhelés. Ez az összevetés a Velencei-tó ökológiai állapota szempontjából több konzekvenciával szolgál, mint a puffer-képesség önmagában való kiértékelése. Elsősorban Agárd és Gárdonyfürdő térségében jellemző, hogy döntően közepes puffer-képességű területek legalább közepes mértékben terheltek. Az erős összefüggés sok esetben csónakkikötők környezetében figyelhető meg (erősen átalakított, gyenge puffer-képesség). Szintén hasonló összefüggést állapítottam meg a keleti partszakasz, valamint a tó dél-nyugati - 7.sz. főút menti — részeinek esetében. Az erősen átalakított, vagy módosított partszakaszok jellemzően közepes, vagy gyenge puffer- képességűek, ugyanakkor a jó puffer-képességű területek sem feltétlenül természetközeliek. Az átlagos puffer-képesség sorrendje közigazgatási területek bontásában a következőképpen alakul: a legkedvezőbb Pákozd, majd Sukoró, Velence, Gárdony. Pákozd kiugró e- redményét támasztja alá, hogy a településre jutó 114 kvadrátból 93 kvadrát jó puffer-képességű, ugyanakkor a 3 db kiváló puffer-képességű kvadrát Sukoró közigazgatási területére esik. Összegzés A Velencei-tó partját három szempont szerint értékeltem: terheltség, természetesség, puffer-képesség. Az eredmények alapján a tópart-rehabilitáció ökológiai szempontból, az üdülési-turisztikai tájhasználat szempontjából és vízügyi fenntartási szempontból is indokolt. Az értékelés során több esetben az alapkutatások hiányosságaival találkoztam: nem ismert pontosan a tó diffúz terhelése, az egyes partbiztosítási megoldások élőhelyi jelentősége, továbbá igen jelentős hiányosság, hogy nem állnak rendelkezésre pontos adatok a meder mélység-viszonyairól, a feliszapolódás jelenlegi helyzetéről. A kutatás jól kiegészíthető a tóparttal kapcsolatos hasznosítási szokások és igények, fenntartási problémák felmérésével, az érintettek széleskörű bevonásával (pl. települési önkormányzatok, illetékes nemzeti park igazgatóság, környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség, környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság, helyi vidékfejlesztési iroda, üdülésiturisztikai szolgáltatásokban érdekelt cégek, helyi lakosság, civil szervezetek). A kutatás eredményei a tájépítészeti gyakorlat számára több ponton is alkalmazhatóak, a tókömyék további tájépítészeti tervezési folyamataihoz szolgáltathatnak alapot. A terheltség vizsgálat eredménye felhasználható a táj terhelhetőségének meghatározásához, üdülési - turisztikai fejlesztési koncepciókhoz, a védett tájrészletek természetvédelmi kezeléséhez, s a települési környezetvédelmi programokhoz Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Csima Péternek (BCE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék, tanszékvezető), és Pomogyi Piroskának (Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság) a kutatáshoz nyújtott segítségükért. Irodalom Adamus, P. R., Stockwell, L. T., Clairain, E. J., Jr., Morrow, M. E., Rozas, L. P., Smith, R. D. (1991): Wetland Evaluation Technique (WET). Volume I: Literature Review and Evaluation Rationale. Technical Report WRP-DE-2. US Army Engineer Waterways Experiment Station. Vicksburg MS. pp. 5-136. Engel, S., Pederson Jr., J. L. (1998): The construction, aesthetic and effects of lakeshore development: a literature review. Research report 177. Wisconsin Department of Natural Resources. Madison. 48 p. Felfbldy L (1981): A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, pp. 73-80. Furgala-Selezniow, G., Skrzypczak, A., Kajko, A., Wiszniewska, K., Mamcarz, A. (2012): Touristic and Recreational Use of the Shore Zone of Ukiel Lake (Olsztyn, Poland). Polish Journal of Natural Science 27. pp. 41-52. Lakatos Gy., Varga É., Tóth A., Mészáros I. (2009): A változatos balatoni parti öv (litorális) ökológiai állapota, pp. 193-197. In.: Csorba P. , Fazekas I. (szerk.): Tájkutatás-Tájökológia. Meredián Alapítvány. Debrecen. Ostendorp, W., Dienst, M., Jacoby, FI., Kramer, I., Peintinger, M., Schmieder, K., Wemer, S. (2004a): General Framework for a Professional Evaluation System for Lakeshore Conservation and Water Body Protection, using Lake Constance as an Example. Expertise of the Arbeitsgruppe Bodenseeufer (AGBU) for the Bodensee- Stiftung and the Global Nature Fund (kézirat). Radolfzell. Constance. 24 p. Perleberg, D., Radomski, P., Woizeschke, K., Thompson, K., Perry, P., Carlson, A. (2009): Minnesota’s sensitive lakeshore identification manual: a conservation strategy for Minnesota’ lakeshores. Minnesota Division of Ecological Resources, Minnesota Department of Natural Resources (kézirat). St. Paul. MN 62 p. Rowan, J. S. (2008): Lake habitat survey in the United Kingdom. Field survey guidance manual. Version 4. The Scottland and Norther Ireland Forum for Environmental Research (SNIFFER) (kézirat). Edinburgh, pp. 22-39. Schmieder, K. (2004): European lakeshores in danger - concepts for a sustainable develpment. Limnologica 34. pp. 3-14.
