Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. 4. A visszakeresés megvalósításához szükséges teendők elvégzése. A szelvényt kikarózzuk. A kifeszített kötélen festékkel is bejelöljük a lehelyezés pontját. A zsákok megtalálásánál egy lesúlyozott perion-kötéllel, a karóhoz, illetve a szembe oldali fához való kivezetést is fel kívánunk használni. 5. A kísérleti terület helyszíni bejárása, a minta-egységekben a csírázás ellenőrzése, majd a minta-egységek áthelyezése. 6. A különböző környezeti tényezők esetleges zavaró hatásának kizárása, illetve a még pontosabb eredmények érdekében - a természetben történő vizsgálatokkal párhuzamosan - a csírázást laboratóriumi körülmények között elvégzett plexi-csöves vizsgálat-sorozattal kívánjuk modellezni. 7. Egyéb környezeti hatások vizsgálata (lebegtetett hordalék szemcse-összetétele, szemcse-mérete, hullámzás, szél, vihar). A fényen - mint környezeti tényezőn - kívül 2011 -ben vizsgáltuk, van-e az üledékben, és így kerülhet-e egyáltalán a vízbe CaC03-kristály, ami esetleg káros, nyíró hatású lehet a csízázó súlyom növényekre. Mindezek érdekében hetente-kéthetente helyszíni bejárást végzünk áprilistól szeptember végéig, fotózunk, valamint megvizsgáljuk a napi meteorológiai adatokat. Eredmények A 2010. év májusától július közepéig tartó rendkívüli árvízi eseménynek a tározó ökoszisztémájára gyakorolt legszembetűnőbb hatását a tározótér mocsári és hínárvegetációjának drasztikus átalakulásán figyelhettük meg. A Tisza-tó növényzetének és vízminőségének szempontjából a 2010. év egyedülálló volt. Az igen magas vízállás jelentősen befolyásolta a tározó növényvilágát. Az igen eltérő hídrometeorológiai viszonyú vízterekre (medencékre) is érvényes, hogy a korábbi évek vízi növényzettel sűrűn fedett vízterei nagyrészt növénymentessé váltak. A növényzet csak igen kis területen fejlődött ki, hatalmas nyíltvizes régiók jellemezték a tározót. Antropogén eredetű hatásokat sehol nem fedeztünk fel, így a hínár eltűnése hidrológiai, illetve hídrometeorológiai tényezőknek köszönhető. A különböző területekről származó termések vizsgálatakor kiderült, hogy a csírázás nem egyszerre indul meg, sőt az egy térségből származó egyedeknél is van eltérés a növénykezdemények időbeni állapota között. Ezért előfordulhat az az eset is, hogy az áradás alatt egyes termések már fejlődésnek indultak, és később elhaltak, mások viszont még nem csíráztak ki, és túlélték a kedvezőtlen állapotokat. A legvalószínűbb tehát az, hogy mindkét elmélet fedi a valóságot, csak az árhullám időszakától, magasságától, tartósságától függ, hogy melyik folyamat milyen arányban játszik szerepet, illetve melyik dominál. A terepbejárások alkalmával fényképfelvételekkel bizonyítottuk, hogy a korábban növénymentes vízterekben a súlyom 2011-ben ismét megjelent, és fejlődött. Ezek alapján kizárható volt, hogy az összes termés az árvízi magas vízállása alatt kicsírázott és a növény elhalt, egyben annak valószínűsége igazolódott be, hogy ki sem csírázott addig, amíg a számára megfelelő körülmények ki nem alakultak. A kapott eredmények szerint általában relatíve magas az ásványi anyag tartalom, és a szemcseméret is olyan, amibe beleillenek pici mészkristályok. A szemcseméret az iszapnak és a homok-lisztnek felel meg, 0,03-0,1 mm. Az üledékből származó lebegtetett hordalék összetétel vizsgálata azt támasztja alá, hogy a növényzettel borított területek alatti mederüledék felső, laza frakciója, amely (az erős hullámzás hatására) felkeveredhet, szemcse-összetételét és szervetlen anyag tartalmát tekintve lehetőséget ad az éppen csírázó sulyom-termés károsítására. Ennek tényleges hatását azonban csak abban az esetben észlelhetjük, ha az időjárási körülmények (szélviszonyok) pontosan a csírázás idő-intervallumában kedvezőtlenek, azaz ez idő alatt keveredik fel a laza üledék olyan mértékben, hogy azok nyíró hatása érvényesül. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt években a sulyom-termések ilyen jellegű károsodása nem volt megfigyelhető. Mindeddig azt tapasztaltuk, hogy a víz hordaléka nincs hatással a csírázásra. A csírázáskori esetleges felkeveredések, a szélerősségek, a viharok, áradások, stb. és a sulymosok terület és borítás összefüggéseit a továbbiakban kiemelten kívánjuk tanulmányozni. Amennyiben az árhullám még a vegetáció fejlődésének kezdete előtt, vagy annak korai szakaszában vonul le (kb. május vége), a termés „kivárja” a kedvező vízállást és körülményeket, és ha még elegendő idő áll rendelkezésére a teljes kifejlődésig, akkor csírázásnak indul. (Ez volt jellemző 2006-ban.) Ha az árhullám a vegetáció időszakának kezdetekor érkezik (amikor a termés csírázása még nem kezdődött meg), és megfelelő tartósságú (május-július) a növény nem hajt ki, valamint az esetleges fiatal hajtások csak egy ideig tudják a növekvő vízoszlop magasságát követni, ezért a növények elpusztulnak. Várakozik a kedvező körülmények kialakulásáig, és a következő évben, vagy években ugyanolyan intenzitással indul meg a fejlődése, mint korábban (ezt tapasztaltuk a 2010-ben). A kísérletek és a megfigyelések alapján megállapítottuk, hogy a súlyom fejlődésére jelentős hatással van a Tisza vízjárása, elsősorban a nyári duzzasztási szintet 2-3 m-rel meghaladó vízmagasság esetén. Döntő tényező az érkező árhullám időszaka, magassága és tartóssága. Összefoglalás Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a Tisza vízjárásának jelentős szerepe van a tározó növényzetének alakulásában. Az érkező árhullám időszakától, magasságától és tartósságától függően az egyes években eltérő lehet a tározó növényzet borítottsága, időlegesen nagyrészt növényzetmentessé is válhat a terület. Az árvíz utáni „visszanövényesedés” tanulmányozásának eredményei szerint a 2010-ben növénymentes vízterekben 2011-ben a súlyom ismét megjelent, de az árvíz állomány- gyérítő hatása még 2012-ben is érezhető volt. A szaporító-kép- let mennyisége elegendő volt a következő évekbeli további terjedésre, és bár kisebb területi arányban, gyérebb állománynyal, beindult a növényállomány betelepülése („ újra népesedés "). 2010-ben rendkívüli, 30-40 évente előforduló állapot lépett fel. Amint ideálissá váltak a körülmények, újra intenzív lett a növényállomány fejlődése. így várhatóan hamarosan záródni fog az állomány, bekövetkezik a régi növényfedettség. Ezt elkerülendő, a viszonylag kedvező állapot fenntartása érdekében kiemelten fontos feladatunknak tartottuk idén a növényállomány gyérítését, de sajnos az aratáshoz szükséges engedélyt már későn kaptuk meg (szept. 05.), így a növényzet vágása értelmét vesztette (érett, aláhullott termések, bomló növényzet). Az általunk eltervezett kísérlet-sorozattal reményeink szerint választ kapunk a súlyom túlélési stratégiájának további megismeréséhez, ami vízminőségi, vízkormányzási, természet- védelmi, turisztikai szempontból is kiemelt fontosságú. Feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló műszaki berendezések segítségével olyan növényzetszabályozási tevékenységet folytassunk, melynek segítségével (a megfelelő nyíltvíz-nö- vényzettel fedett terület-arány kialakításával), az egyes víz- használatok biztosítása mellett megőrizzük természeti értékeinket, s elősegítsük a tározó jó ökológiai állapotának megtartását. Irodalom Kelemenné Szilágyi, E. - Végvári P. (2011): A Kiskörei-tározó (Tisza-tó) makrovegetációja, Eonomica 2011/12., Szolnok: 83-91. Piórecki, J. (1980): Kotewka-orzech wodny (Trapa L.) w Polsce, Bibliotéka Przemyska, Warsawa: 131-156. Pomogyi, P. - Szalma, E. (1995): A Kiskörei-tározó hínár- és mocsári vegetációja (Kézirat), Keszthely-Szeged Szalma, E. - Szilágyi, E. (1997): A Trapa natans L. terjedési tradégiája a Kiskörei -tározóban In: IV. Magyar Ökológus Kongr. Pécs: 184 Szilágyi, E. (2006): A Kiskörei-tározó makrovegetációjának dinamikája és természetvédelmi vonatkozásai, ISBN 963 472 982 7, Debrecen Szilágyi, E. - Szalma E. (1998): The ecological investigation of waterplant stands in the Kisköre reservoir in Hungary, 10 th International Symposion Aquatic weeds, Lisboa: 135-139.
