Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. A súlyom szaporító képletének túlélési stratégiája a Kiskörei-tározóban Berényi Agnes, Kelemenné Szilágyi Enikő, Végvári Péter Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, 5000. Szolnok, Ságvári krt. 4. Kivonat A Kiskörei-tározó jelenlegi ökológiai állapotában egyik nagy probléma a feltöltődés és ehhez kapcsolódva a makrovegetáció térhódítása. Az uralkodó hínártársulás a Salvinio-Trapetum, karakter faja a súlyom (Trapa natans L.). Kutatási programunk fo célkitűzése annak megállapítása volt, hogy mi okozhatta a 2010. évben a súlyom szinte teljes eltűnését a tározóból, illetve hogyan alakul a szaporítóképlet-állomány az árvíz hatására. Az állapotfelmérések eredményei alapján a Tisza vízjárásának jelentős szerepe van a tározó növényzetének alakulásában. A hidrosztatikai nyomás-változás, a víz lebegőanyag tartalma, az átlátszóság, a vízoszlop magassága, az érkező árhullám időszaka, magassága és tartóssága jelentős hatással van a termés csírázására. Időlegesen bizonyos területek növényzetmentessé is válhatnak. Célunk, a közlekedési útvonalakon minél tovább megőrizni a kedvező növénymentes állapotot. Növényzetszabályozási munkáinknál továbbra is nagy hangsúlyt kívánunk fektetni a víztest funkciójára, a Víz Keretirányelvben előírtak betartására a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével. Kulcsszavak: Kiskörei-tározó, Tisza, árhullám, súlyom. Bevezetés A Kiskörei-tározó, a Tisza folyó magyarországi középső szakaszán helyezkedik el (Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyék határán), Tiszavalk és Kisköre települések között. A Tisza (404 fkm és 440 fkm közötti) medréből és annak hullámteréből kialakított, felső végén nyitott, alsó végén műtárgyakkal szabályozott (erőmű, duzzasztómű, hajózsilip, hullámtéri duzzasztómű), nagy összefüggő nyíltvizekkel, folyó- és patakmedrekkel, holtmedrekkel, morotvákkal, anyagnyerő helyekkel, szigetekkel, erdőkkel, kiszáradt fákkal, hínár- és mocsári növényzettel tarkított, erősen mozaikos vízi rendszer. A Kiskörei-tározó (Tisza-tó), mint egyedülálló természeti környezet és turisztikai vonzerő, egyre nagyobb értéket képvisel térségünkben (Kelemenné és Végvári, 2011). A tározó fiziognómiailag eltérő vízterekre tagolódik. A négy medence a Tiszavalki-medence, a Poroszlói-meden- ce, a Sarudi-medence és az Abádszalóki-öböl, valamint a tározói Tisza-szakasz, elnevezések megegyeznek az EU Víz Keretirányelvben definiált, tározón belüli víztestekkel. A Kiskörei-tározó egy szakaszosan üzemeltetett, mesterséges vízi rendszer, amely különböző biztonsági, technológiai, üzemeltetési és vízminőség-szabályozási szempontok miatt késő ősszel részleges leürítésre, tavasszal - lehetőleg a legkedvezőbb minőségű Tisza vízből - feltöltésre kerül. A téli időszakban a tározótér jelentős részén nincs vízborított- ság. Ebből adódóan az élővilág egy része elpusztul, más része viszont az üledékben áttelel, vagy a kisebb vízszintnél is vízborítottsággal rendelkező, mélyebben fekvő területekre (folyó- és patakmedrek, holtmedrek, morotvák, anyagnyerő helyek) húzódik vissza. A tavaszi feltöltés kezdetekor az érkező Tisza-víz összetételétől függő állapotok alakulnak ki, majd a későbbiek során az áttelelt életközösségek térhódítása válik jellemzővé, így „emlékszik” a tározó az elmúlt évek állapotára, ezek, az ún. „biológiai bankok” határozzák meg döntő mértékben a benépesedés irányát és folyamatait. Mindezek jelentősen befolyásolják a tározó ökológiai állapotát, így a makrofita állomány mennyiségi és minőségi alakulását is. A makrofita állomány (a vízi, mocsári, partszéli növényzet) a biológiai vízminősítés egyik elengedhetetlenül szükséges csoportját alkotja. Fontos szerepe van a vízi anyagforgalomban és e- nergiaáramlásban is, mivel fényenergia megkötésével, víz és szervetlen növényi tápanyagok felvételével szerves anyagot és oxigént állít elő. Állományaik jól jelzik a kömyezet- tanilag különböző élőhelyeket, minőségi és mennyiségi jellemzőik utalnak a környezeti tényezők hosszú távú változásaira, ezért ökológiai szempontból kiemelt fontosságúak (Szalma és Szilágyi, 1997). A tározó vízfelületének jelentős hányadát borítja hínár- és mocsári növényzet. Az uralkodó hínártársulás a SalvinioTrapetum (rucaöröm - sulyomhínár), karakterfaja a súlyom (Trapa natans L.) (Szilágyi és Szalma, 1998). A makrovegetáció évenkénti megjelenése és elterjedése szempontjából fontos tényező a folyók mindenkori vízjárásának hatása. Az egyes növényfajok szaporító szervei vagy elpusztulnak, vagy nem csíráznak ki, így időlegesen a nö- vényborítottság jelentős visszaszorulása következik be (Pió- recki, 1980). Az évenként elkészülő állapotfelmérésekből jól látszik, hogy a Kiskörei-tározó területén a növényzet mennyisége, a fajok egymáshoz viszonyított aránya eltérő képet mutat. A növényzettel benőtt vízfelületek növekedése fokozatosan csökkenti a jóléti hasznosítási lehetőségeket, illetve vízminőségi problémát is okozhatnak (Szilágyi, 2006). Hasznosítási szempontból kiemelten fontos, hogy a tározó vízfelületének nyári időszakban hány százalékát borítja vízi és mocsári vegetáció, éppen ezért az állomány mennyiségi és minőségi változásaira kiemelt hangsúlyt szükséges fektetni. Az elárasztástól a 90-es évek közepéig a vízi- és mocsári növényzet jelentős mértékű térhódítása volt megfigyelhető. A rendelkezésre álló adatok alapján a magasabbrendű növényzet 1984 és 1994 között mintegy évi 1,2-1,3%-os mértékű növekedést mutatott (Pomogyi és Szalma, 1995). A makrovegetáció terjedése 1995 és 1998 között - részben a Tisza vízjárásának, részben pedig a 1998-ban elkezdődött növényzetszabályozási munkáknak köszönhetően - lelassult, és átlagosan évi 0,84 %-os növekedést ért el, melynek mértéke az egyes medencékben eltérően alakult. Míg sok é- ven keresztül a súlyom foglalt el jelentős területeket a tározóban, addig az utóbbi időszakban teret hódít a békaszőlő és a tócsagazhínár is. A gyökerező vízinövények - a tározó medrében fokozatosan kialakuló üledék, valamint a szaporító képletek sodródása miatt - már nemcsak a part melletti területeken, hanem a nyílvizes részeken is megtelepedtek, először szálanként, majd egyre nagyobb állományokat hozva létre. 2008-tól egy bizonyos átrendeződés is megfigyelhető volt az egyes területek növénye állományai között. A Poroszlói-medencében az ún. „Rókás” területén a sulyom- mező erőteljesen ritkulni kezdett. Ugyanezt a jelenséget figyelhettük meg az Abádszalóki-öböl Érfű előtti térségénél is, ahol 2009-re a növényből már csak néhány folt maradt. Más helyeken - főként az öblítőcsatomák és a patakmedrek partszegélyein - a tündérrózsa állomány térhódítása volt szembetűnő. Egyes nyíltvizes területeken az érdes tócsagaz víz alatti sűrű állománya alakult ki. A tározó növényállományában legmarkánsabb változás a 2010. évi árvíz levonulása után következett be. A két árhullámmal érkező víztömeg - éppen a vegetáció időszakának kezdetétől - az egyes medencék vízszintjét tartósan (25-35 napon keresztül) a nyári duzzasztási szintnél jóval maga
