Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
9 Balatonban élő Pontokáspi fajok kitelepedése és hosszú távú vizsgálata természetes aljzatokon ’Balogh Csilla, 2Csaba Judit, 3Purgel Szandra, 'Nédli Judit és 'G.-Tóth László ‘MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237. Tihany 2Debreceni Egyetem; 4032. Debrecen,. Egyetem tér 1. ’Szegedi Egyetem, Ökológia Tanszék, 6722. Szeged Kivonat? A biodiverzitás a köves parti zónában, elsősorban Tihanyban az elmúlt évek során csökkent, melyhez hozzájárulhatott a pontokáspi inváziós fajok előretörése is. A Balatonba bekerült legújabb inváziós kagylófaj a kvagga kagyló megjelenésével közel egy időben kezdett kísérlet célja a szukcesszió, rekolonizációs folyamatok nyomon követése különböző turbulencia viszonyok mellett. A tihanyi Kis-öbölben eltérő áramlású pontokon egy-egy aljzatot (egyenként 60 darab kő) helyeztünk ki 2009. aug. 3-án, majd egy hónapon át 3 naponta, ezt követően havonta (augusztus-december), később pedig évente (2010-2012) mintáztunk, három párhuzamban. Vizsgáltuk a kitelepedett makroszkopikus gerincteleneket és a zooplanktont. A tegzes bolharák és a Dreissena fajok (kvagga-, vándorkagyló), valamint a két Dreissena faj között alakult ki jelentős kompetíció. A kísérlet során a kvagga kagyló mennyisége mindig nagyobb volt, mint a vándorkagylóé. Kezdetben a tegzes bolharák dominált, majd az élőbevonat állandósulását követően a Dreissena fajok aránya volt jelentősebb. Az említett domináns pontokáspi fajok együttes abundanciája a kisebb áramlású területen jelentősebb volt. A vihart követő abundancia csökkenés is feltehetően a jelentősebb turbulencia következménye. Kulcsszavak: biodiverzitás, pontokáspi inváziós fajok, áramlás. Bevezetés A biológiai inváziók napjainkban megoldatlan természet- védelmi, ökológiai problémát jelentenek. Az invazív fajok megjelenése, előretörése jelentősen hozzájárul a globális biodiverzitás-csökkenéshez, mely növeli az ökoszisztémák sérülékenységét és őshonos fajok kipusztulásához vezet. Az invazív fajok terjedését tartják a biodiverzitás-csökkenés második fő okának, napjainkban pedig az inváziók sokasodásával a biodiverzitás elvesztésének legfontosabb okaként is említik. Az inváziós fajokkal szembeni védekezési stratégia kidolgozásának szempontjából fontos az inváziók lefolyásának, a faj sikerességének, az ezt befolyásoló paraméterek és a környezetre gyakorolt hatásának ismerete. A biodiverzitás a köves parti zónában, elsősorban Tihanyban az elmúlt évek során (2003-2005) csökkent, melyhez hozzájárulhatott a pontokáspi inváziós fajok előretörése is. A Balatonban 2008 szeptemberében detektált új kagylófaj a kvagga kagyló, Dreissena bugensis, a kilencedik pontokáspi régióból származó jövevény (Balogh és mts., 2010), mely megjelenésével gyors és jelentős változást indukált más ökoszisztémákban is, ahova behurcolták (Strayer és mts, 1999; Vanderploeg és mts, 2002; Higgins and Vander Zanden, Hecky és mts, 2004). A makroszkopikus vízi gerinctelenek megtelepedésének sikerességét, előfordulását és mennyiségi viszonyát számos paraméter befolyásolja, melyek egymástól függetlenek, de egymásra szinergista hatást gyakorolhatnak: adott esetben a lárva mennyisége, a fényviszonyok (ebből adódóan a mélység), a rendelkezésre álló, megtelepedésre alkalmas felület, annak textúrája, a rajta lévő biofílm réteg, a már megtelepedett rögzült élőlények, a táplálékellátottság, a predátorok, az áramlási és oxigénviszonyok, valamint az egyéb környezeti paraméterek. Számos tanulmány eredményei azt mutatják, hogy például a Dreissena próbálja elkerülni a hullámhatásnak kitett területet, mely megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi a megtelepedést. Zhang és mts. (1998) laboratóriumi kísérleteik során az tapasztalták, hogy a 3-12 mm-es kicsi kagylók az árnyékosabb, alacsony turbulenciájú területeket választják és ott a növekedési rátájuk is jelentősebb. Bár az erős áramlások e- setenként kedvezhetnek a lárva mozgásának az oxigénviszonyok és a táplálékellátottság szempontjából, a hullámzás kedvezőtlen volta feltehetően fontos paraméter a mortalitás szempontjából (Borcherding és Strum, 2002). Dolmer és Swane (1994) hasonlót írtak le a kékkagylónál (Mytilus edulis), miszerint a bisszuszfonal erősségét a turbulencia nagymértékben befolyásolja. A két Dreissena faj közül a kvagga kagyló kevésbé toleráns a nagyobb áramlással szemben, mint a vándorkagyló, mely nagyobb sodrású folyószakaszokban is jelentősebb gyakorisággal található meg, mely a vándorkagyló kvagga kagylóval szembeni gyorsabb, erősebb bisszuszfonalképzéséből adódhat (Preyer és mts, 2009). A Balatonba bekerült legújabb inváziós kagylófaj a kvagga kagyló megjelenésével közel egy időben kezdett kísérlet célja a szukcesszió, rekolonizációs folyamatok nyomon követése különböző áramlási viszonyok esetén. A megtelepedett makroszkopikus gerinctelenek közül az új fajt és a domináns pontokáspi fajokat tárgyaljuk részletesen. Anyag és módszer 1. kép. Kihelyezett aljzat rajza A kolonizációs kísérlethez, megterveztetett, kivitelezte- tett aljzatokat (2 darab, lxl méter, egyenként 60 darab megközelítőleg egységes, tenyérnyi nagyságú követ tartalmazó aljzat) helyeztünk ki a Balatonba a Balatoni Limnológiai Intézet területén (7 kép). Előzőleg két pontot választottunk ki, a Kis-öbölben lévő híd előtt és ettől távolabb a part mentén, ahol 2 héten át, különböző áramlási körülmények mellett (sima víztükör, fodrozódó, viharos víz) Doppler áramlásmérő műszerrel mértük az áramlást. A két aljzatot 2009. augusztus 3-án helyeztük ki. Egy hónapon át 3 naponta emeltünk ki 3-3 darab követ, majd havonta októberben, novemberben és decemberben, ezt követően pedig évente 2010, 2011 és 2012-ben. Mindezzel párhuzamosan zooplankton mintát vettünk Schindler-Patalas plankton mintavevővel és mértük a környezeti változókat (hőmérséklet, pH, vezetőképesség, oldott oxigén és áramlás; a vízfelszín állapotát, a szélirányt, a szélerősséget is feljegyeztük). A kitelepedett makroszkopikus gerinctelen állatokat okulármikrométerrel ellátott sztereomikroszkóp alatt azonosítottuk, számláltuk, illetve mértük a két kagylófaj hosszát. Meghatároztuk a megtelepedett állatok tófelület egységre eső denzitását, valamint kagyló populáció-összetételt vizsgáltunk és Shannon -diverzitási indexet kalkuláltuk.
