Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) története 1999-2003 között - ahogy én láttam, ahogy én megéltem, ahogy én emlékszem

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. Számomra nagyon tanulságos volt a következő eset is. A 2000. év nyarán miniszterem előadást tartott a szolnoki Hozam Klub-ban vállalatvezetőknek. Sok kérdést kapott a közlekedéssel kapcsolatosan, de egyetlen egyet sem az árvízvédelemmel (2000-ben Szolnokot ideiglenes töltések és nyúlgátak védték. A Tisza partján két nap alatt kellett lebontani egy házsort, hogy meg tudjuk védeni a várost). Megjegyzem, hogy a Tisza menti kis településekben merőben más volt a lakosság hozzáállása az árvízvédelemhez. A 2000. évi árvíz után sok előadást tartottam, mindig helyzetértékeléssel kezdtem. A hallgatóságot mindaddig nem tudtam kizökkenteni a közönyösségből, amíg villogó pirossal ki nem vetítettem „Ha nem lépünk, katasztrófa lesz" (Az előadásokat mindig Váriné szerkesztette, kiváló érzékkel). Egy idő után minden előadásom során elmondtam a következőt: „Várjuk annak jelentkezését, aki garantálni tudja, hogy nem lesz magasabb vízszint a jövőben a Tiszán. Várjuk annak jelentkezését, aki meg tud tanítani bennünket a 2000. évi árvíznél nagyobb árhullám biztonságos kivédésére; ígérem, magas tandíjat fizetünk" Soha senki nem jelentkezett, tehát számunkra egyértelmű volt, hogy lépni kell. A 2002. év őszén Egerben, a megye országgyűlési képviselőivel kibővített Védelmi Bizottsági ülésen tartottam tájékoztatót a készülő VTT-vel kapcsolatosan. Előző napokban országgyűlési bizottsági ülésen egyik megyei képviselő vitatta a VTT-vel kapcsolatos előterjesztést. Előadásomat a képviselők felé fordulva a következőkkel zártam: „Értékeltem az árvízi helyzetet, tájékoztattam Önöket, megoldást javaslunk. Innen kezdve a felelősség az Önöké, amikor a parlamentben a gombokat megnyomják" Látni kellett volna a képviselők arcát. Aki korábban ellenezte a javaslatot, az elő-adás után más véleményen volt. Meggyőződésem, hogy mielőbb tisztáznunk kell, hogy árvízvédelemi fejlesztések területén mi a szakma feladata, meddig terjed felelőssége. Véleményem szerint a szakma legfontosabb feladata az árvízi biztonsági helyzet szakmai szempontból igényes és korrekt értékelése, a várható változások bemutatása, az érdekeltek tájékoztatása, valamint a biztonság növelés lehetőségeinek felvázolása. Ne csak mi akarjunk árvízvédelmi fejlesztéseket megvalósítani, ne mi akarjuk eldönteni, hogy milyen úton növeljük az árvízi biztonságot. Elsősorban az érdekeltek és az ország döntési joggal felruházott képviselői akarják, hogy javuljon az árvízvédelmi biztonság, és Ők döntsenek a lehetséges változatok között. Mi tudásunkkal járuljunk hozzá a lehetséges változatok kimunkálásához, döntés előkészítéshez, döntés után a megvalósításhoz. Miután megalakult az előkészítő bizottság a további munkák két szálon futottak. Egyrészt Váradi József megbízásokat adott ki előkészítő és az új koncepciót megalapozó munkák végzésére (VITUKI-nak, VIZITERV-nek, THESIS kftnek, stb.), másrészt folytattuk a szakmai alapozó munkákat igazgatóságunknál. Előzetes vizsgálatokat végeztünk az igazgatóság területén szóba jöhető tározók esetében, hogy feltárjuk a megoldandó feladatokat, akadályozó tényezőket, kizáró okokat. A helyzetértékelés során számunkra egyértelművé vált, hogy az árvízszint emelkedésnek a legfőbb oka az árvízi meder vízszállító képességének csökkenése. A munkánk egy jelentős része arra irányult, hogy meghatározzuk az árvízi meder azon változásait, amelyek a vízszintemelkedést okozzák. A 2001 januárjában elkészült vizsgálati program tervezetét Váradi József és Orlóci István véleményezte. Orlóci István segítségére és bölcs tanácsaira mindig számíthattunk. Váradi József szerette volna, hogy a javasolt vizsgálat az egész Tiszára kiterjedjen, jelezte, hogy a finanszírozását megoldja. Sajnos az igazgatóságok nem voltak partnerek, ezért egyedül kezdtük el a munkát. Folytattuk a 2000-ben megkezdett mérési programot, A 2001. év végére rendelkeztünk a Tisza nagyvízi medréről - beleértve a középvízi medret is - ortofotó alapú digitális terepmodellel, VO meder szelvények, a teljes meder szakasz kisviz alatti ultrahangos felvételével, stb. Több változat és konzultáció után alakítottam ki a vizsgálati program logikai vázlatát következők szerint: Az árvízi meder vizsgálat logikai vázlat

a Árvízi meder vizsgálat Hat részfolyama

t I I I I J I 220 év alatti változások értékelése 1 Jövőben válható trendek prognosztizálása Modellezés | Részfolyamatok Jövőbeli változások hatása az árvízszintre Összegyűjtöttük az első katonai térképtől kezdve területünkről fellelhető térképeket, dokumentációkat, mérési adatokat, stb., valamennyit egységes térinformatikai adatbázisban dokumentáltuk. A térinformatikai adatbázis kezdeményezése és létrehozása Lovas Attila, Vajk Ödön és kollégáinak munkáját dicséri. Hazánkban először készült ekkora területre a korábbi térképek egységes - EOV rendszerben való feldolgozása. A kialakított technikával lehetséges volt a különböző korú térképek, légi fotók egymásra vetítése, és ezzel a változások könnyű értékelése. Az így kialakított adatbázis az igazgatóság dolgozóinak rendelkezésére állt, azt egyéb munkáiknál is felhasználhatták /nem egy személynek, nem egy fióknak készültek az anyagok/. A nagyvízi mederben lezajló, és az árvizek levonulását befolyásoló folyamatokat hat részre bontottuk. Első részben az árvízi meder területváltozását mértük fel. 1888-1945 között a terület csökkenése 33000 ha volt, ezen a területen a jelenlegi MÁSZ szint alatt, mintegy 1 milliárd m

3 víz tározható; 1945 után a csökkenés jelentéktelen. A második részben a hullámtéri területhasználat változását vizsgáltuk. 1902-ben készült kiadványban pontos adatok voltak az 1892. évi hullámtéri művelési ágakra. Akkor a Közép-Tiszán a rét-legelő és a szántó aránya 77 %, az erdőé 7 % volt. Ma a müveit rét, legelő és szántóterület nem éri el az 5 %-ot, a többi erdő és dzsungel. Harmadik részben az árvízi mederben lévő mesterséges vízfolyási akadályok felmérése tartozott (hidak, utak, nyárigátak, üdülők, kotrási depóniák, tuskó prizmák, stb.) Felmérést könnyítette az ortofotó, a magassági adatokat pedig ahol lehetett, GPS-el megmérték, többi helyen megbecsülték munkatársaim. A felmérés megdöbbentő eredményt mutatott. A Közép-Tiszán 1960-tól eredményes munkát végeztünk, végeztek, annak érdekében, hogy az árvizek minél lassabban és minél magasabban follyanak le! A hullámtéri területhasználat tényleges helyzete és a hullámtéren lévő és lefolyási akadályokat képező mesterséges létesítmények Részfolyamatok Múltbeli változások hatása az árvízszintre