Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Alföldi László: Beszéljünk a Tiszáról
22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4. SZ. A Tisza medervonulatának alakulása már egyértelműbb, mert a mai Nyírség területe földtani és morfológiai magaslatot képez, amely fokozatosan megakadályozta a mai Felső -Tisza-i mellékvízfolyások dél felé való haladását, és létrehozott a Szamos, Túr, stb. nyugatra terelésével egy új mederalakulatot, majd a morfológiai gát fokozatos elhalásával Csap térségében a már egyesült vízfolyások dél-nyugati i- rányba fordulva alakították ki a ma Tiszának nevezett mederalakulatot. El lehet meditálni azon, hogy vajon a pleisztocén jégkorszak éghajlat ingadozása, a téli és nyári csapadék (hó és víz) ritmusának változása miként befolyásolta a dél-felé tolódó Tisza-meder kialakulását. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy a Kárpát-medence vízháztartásának 15 millió éves történetében a Tiszának nevezett alakulat nem játszott érdemi szerepet. Úgy tanultuk, hogy a mai Tisza, a Fehér-Tisza és a Feke- te-Tisza összefolyásából ered a Máramarosi havasokban. Kétségtelen, hogy a Fehér-Tisza a Máramarosi havasokban a Tatár-hágót létrehozó tektonikai vonal két ágánál lévő forrásból egyesülve válik patakká, majd néhány km nagy mederesésű völgyben haladva a bal parton felveszi a szintén két forrásból kialakuló Fekete-Tiszát, amely Máramaros- szigetnél meredeken (90°) betorkollik a nagyobb vízhozamú, nyugatra haladó Visóba, és Tisza néven halad tovább. Ez a hidrográfiailag teljesen indokolatlan elnevezés magyarázata nem lehet hidrográfiai, hanem egyértelműen etimológiai kérdés. A Tiszának nevezett mederalakulat jelenleg Tiszaújlak közelében ér a síkságra, az Alföld szegélyén halad, majd felveszi az Erdélyi-medence felől érkező Kraszna, Szamos, Túr, később jobbról a Bodrog és a Hemáddal bejövő Sajó a- lakitja ki a Felső-Tisza néven emlegetett sajátos hidrográfiai körülményekkel jellemzett dinamikusan változó nyomvonalú, mai napig is éretlennek tekinthető vízrendszer. A gyorsan változó kanyarulatok, a túlfej lett kanyarok természetes lefűződése a magyar királyság első évszázadaiban is a só és a faanyag szállítás zavartalanságának biztosítására már az Árpád-házi királyok idejében is beavatkozásokat váltottak ki. Ismeretes, hogy például a Maros a só-szállí- tás stratégiai fontosságú útvonala volt. Tekintettel arra, hogy a honfoglalás idején, valamint az azt követő 100-200 éves időszakról szóló feljegyzések a Kárpát-koszurú teljes vonulatát, és abban a Tisza forrásvidékét lakatlan területként tartja nyilván, ezért a Tisza elnevezés aligha lehet magyar eredetű. * Érdekes, de nem meglepő, hogy a Tisza szabályozás e- gyik hibájának, az általános elfogadott alapelvektől való eltérését (Herrich 1873. szerint) azzal indokolták, hogy „Oly esés-szegénység mellett - továbbá talaj szilárdság és szívósság után - mely az alföldi harmadképlet rétegeiben találta- tik, mily jövője lett volna az alulról fölfelé megindított átvágásoknak, hol a közönséges kotrógépek alig bírják a kemény anyagot megtámadni.” Nem tekinthetünk el attól, hogy a Kárpátokkal övezett medencerégió a világon egyedülálló képződmény. A föld- történeti középkor legvégén elkezdődő Kontinens-kialaku- lási időszak eseményeihez illeszkedve a földtörténeti újkorban bekövetkezett nagyszerkezeti mozgások hatására torlódott fel a Kárpátok láncolata úgy, hogy az Alpok és a dina- ridákhoz támaszkodva megszületett a világ egyik legzártabb medencealakulata, ahol a hegyláncok alatt a kéreg megvastagodott, a köztes területeken pedig elvékonyodott. A kialakult új helyzetben különösen a Medence régióban atektoni- kus, izosztatikus hatások érvényesülnek, feltehetően mind a mai napig. Durva egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a hegyláncok továbbemelkedését az erózió csökkenti, a lepusztuló törmelékanyagot a vízfolyások a medence mélypontjára hordják, ahol az üledékterhelés hatására nem utolsó sorban a fő vízfolyások hordalékanyagának konszolidációja, fokozódó terhelése következtében a hordalékgyűjtő medencék lassan de biztosan mélyülnek, és fokozatosan ma is töltődnek, ami alkalmasint a Tisza mai mederemelkedését o- kozhatja. ( L. Lenkey 1999) A fiókmedencék süllyedésének és feltöltődésének kisebb eltéréssel való összhangját ma már űrfelvételek segítségével ki lehet mutatni, és el lehet töprengeni a kétirányú ok és o- kozati összefüggések dilemmáján is. Az űrfelvételek fel- használásával készült legkorszerűbb elemzések szerint a medencén belül, különösen a fiókmedencék, mélymedencék területén milliméter nagyságrendű mozgások kimutathatók. Talán nem meglepő, hogy az ország területén elsősorban a negyedkori üledékekhez illeszkedve a süllyedés mértéke többségében értelmezhető, ugyanakkor a Dunántúli-középhegység és környezete és a Délnyugat-Dunántúl emelkedő tendenciát mutat. Az Alföld teljes területe váltakozó mértékben ma is süllyedőben van. Különösen érdekes, hogy a mai egyértelműen fiatal Tisza-meder a Jászságtól lefelé a legintenzivebben süllyedő térségekhez csatlakozik. Az ilyen mértékű felszín- mozgások nem tartoznak a tektonikai mozgások fogalomkörébe, az azonban bizonyos, hogy a vastag üledéksorozattal borított medencékben többé-kevésbé az üledékvastagsággal arányos konszolidációs rétegtömörödéssel számolnunk kell (Joó I. 1995). Ezen a szakaszon már eljutottunk a földtörténeti időszak maihoz való illesztéséhez, hiszen ezer év alatt 4-5 m süllyedéssel számolva 10 000 év alatt 40-50 m üledékvastagság nagyságrendileg egyezik a legfiatalabb mederszakaszok ho- locén üledékvastagságával. A főmeder kialakulásának máig tartó őstörténete eleve arra figyelmeztet, hogy a Tisza mederalakulás bonyolult kérdéskörét nem lehet kizárólag csak hidrológiai szemlélettel megoldani, a sokrétű jelenségeket csak minél szélesebb interdiszciplináris megközelitéssel lehet feltárni. Földtudományi vonatkozások A teljes Tisza térségre vonatkozó, lényegében a teljes Kelet-Magyarországról szóló hatáselemzésekkel kapcsolatosan - számos színvonalas mozaik-elemzés ellenére - még az alapok kialakításáról, vagyis az egységes elvek szerint való kutatások megindulásáról sem beszélhetünk. Ebben a kérdésben többféle megközelítést alkalmazhatunk, melynek keretében az első és legfontosabb kérdés mégiscsak az, hogy milyen térbeli kiterjedést érintsen egy érdemleges hatásvizsgálat. Az általánosan elismert megközelítés az, hogy a Tisza árvízvédelmi rendszerébe való beavatkozás hatása természetesen a folyó teljes egykori árterére kell, hogy kiterjedjen. Ebben a vonatkozásban az árvízmentesítés és szabályozás előtti időszakról megfelelő bázisinformáció, térképanyag áll rendelkezésre, melyre támaszkodva folyómorfológiai, folyódinamikai, geomorfológiai stb. elemzések egységes szemléletben és rendszerben elvégezhetők. Az egykori kéziratos térképanyag digitalizálásával az információk a ma rendelkezésre álló legkorszerűbb térképanyagra átvihetők. Következésképpen tudományos e- lemzések sokasága és az egykori elöntések pontos rekonstruálása elvégezhető.
